Képhamisító bandát fülelt le a napokban a német és a svájci rendőrség egy közös akcióban. Többek között Picasso-, Rembrandt-, Frida Kahlo-„műveket” találtak a társaság portfóliójában, mind kiváló másolat, amelyeket jó áron próbáltak értékesíteni. A tíz főből álló hálózatot egy 77 esztendős német férfi irányította, aki Picasso alkotásaira keresett vevőt, ami felkeltette a bajor rendőrség érdeklődését.
Németország több városában, Lichtensteinben és Svájcban göngyölítette fel a német és svájci rendőrség közös akciója azt a képhamisító hálózatot, amely százmilliós „mesterművekkel” házalt, Picasso, Rembrandt, Juan Miro, Amadeo Modigliani, Frida Kahlo képeivel próbálkoztak. A bajor rendőrség napokban nyilvánosságra hozott közleménye szerint a szálak 11 német városba, köztük Wissenbe, Drezdába, Münchenbe, Stuttgartba és Berlinbe vezettek, majd a határon túlra, Lichtensteinbe és Svájcba – mindenütt találtak eladásra szánt hamisítványokat.
Mintegy 100 rendőr közreműködésével mobiltelefonokat, számítógépes adathordozókat, nem utolsó sorban hamisítványokat foglaltak le, és letartóztattak egy meg nem nevezett 77 éves német férfit, feltételezhetően a hálózat irányítóját. Két Picasso-mű buktatta le, a potenciális vevő ugyanis megkereste a rendőrséget, miután furcsának találta a Dora Maar-portrék tálalását.
Egy kocsi csomagtartójából próbálta eladni a páratlan értékeket az amúgy konszolidált öregúr
– idézett az Art Newspaper a vizsgálatot vezető Patrick Haggenmüller Reuters TV-nek adott interjújából. (Deja vu: itthon máig is a legemlékezetesebb hamisítási botrány 1999 tavaszán volt, amikor egy 7,5 millió forintért eladott Rippl-Rónai-pasztell körül támadt gubanc. Akkoriban autócsomagtartókból elővarázsolt Zorkákkal környékezték a galériákat.)
Húsz további hamisítvány került elő, köztük a legnagyobb falat, Rembrandt Szindikátusa (De Staalmeesters), a holland művész híres csoportképe az amszterdami posztókészítők céhének tagjairól, amely ugyan az amszterdami Rijksmuseum falán lóg, ám nemes egyszerűséggel erről azt állították, hogy hamisítvány, és az igazi, az általuk eladó, nemrég előkerült alkotás. Egy 84 esztendős svájci hölgy gyűjteményét gazdagította a kép, akinél most a svájci rendőrség kíváncsiskodik a 150 millió dollárért felkínált vászon eredetével kapcsolatban. Egy „eredeti” van Dyck-alkotás, illetve két Picasso-kerámia is szerepel a nevesített listán.
Képbe került egy másik öregúr is, ugyanis egy 74 éves Rajna-pfalzi bűnsegéd készítette a képek eredetét igazoló szakvéleményeket, attesteket – őt is őrizetbe vették. A nyomozás folytatódik, egyelőre neveket nem hoztak nyilvánosságra, így arról sincs információ, kinek a keze munkáját dicsérik a jó minőségű másolatok. A Rembrant-hamisítványról annyit tudni, hogy a 20. század terméke.
Szépkorú bűnözők
Nem ez az első eset, hogy szépkorúak megélhetést keresnek a műtárgypiac árnyas oldalán. Tavaly tavasszal egy 92 éves dáma ült a vádlottak padjára, a hajdan világszerte ismert antik bútorkereskedő, a 93 éves korában elhunyt Jean Lupu özvegye. Monique végül is megúszta az ügyet két év felfüggesztett börtönnel és 50 ezer eurós pénzbüntetéssel, pedig nem akármilyen üzletben volt társ. A pénzes vevők évtizedeken át álltak sorba a párizsi Faubourg Saint-Honoré-n működő antikváriusnál gyönyörűen restaurált XVIII. századi bútorokért, közöttük XIV. Lajos bútorművészének keze munkájáért.
Lupu már jóval 80 fölött volt, amikor kiderült, műhelyében másfél évtized alatt összesen öt bútort restauráltak, viszont annál többet hamisítottak. A fényűző galéria alatti pincében egy egész hadsereg dolgozott, asztalosok, aranyozók, kőfaragók, szobrászok, intarziakészítők, fémmegmunkálók, akik keze alól frissen készült antikvitások kerültek ki. Bűneit özvegyén kérte számon a francia igazságszolgáltatás, nem mondhatni, hogy az eljárás gyors volt, Lupu ügyeinek vizsgálata ugyanis már 2014-ben megkezdődött.
A csatorna túloldalán néhány évvel ezelőtt ugyancsak nyolcvan pluszosok kerültek bíróság elé. A Greenhalgh-család (a tolókocsis 84 esztendős apa, „tisztességben” 83 évet megélt anya és iskolázatlan fiuk) 17 éven át vezette orruknál fogva a műértőket. A tetthely az angliai Boltonban egy szerény családi ház volt, ahol, mint azt a Scotland Yard felgöngyölítette, 1989 és 2006 között mintegy 150 másolat, hamisítvány készült. George, az apa kutatta fel, hogy mire éhesek a gyűjtők, múzeumok, kereskedők: olyan „termékek” után nyomozott, amelyek eltűntek a szem elől, nem voltak jól dokumentálva. A mama telefonált, szervezte a találkozókat, fiúk, Shaun pedig festett, vésett, faragott szinte minden művészeti stílusban. A kedves öregúr látogatta a potenciális vevőket, meggyőző történetekkel traktálta őket.
Még a British Múzeumot is rászedték, eladva 98 ezer fontért a római kultúra egyik legrégebbi ismert ezüstművét, amelynek eredetijét 1729-ben ásták ki Derbyshire-ben.
Egy másik műnek, Gaugin 1886-ban készült kerámiájának a chicagói The Art Institute „örülhetett”, az Art Newspaper értesülése szerint 125 ezer dollárt adtak érte.
Jellemző egyébként, hogy egy banális helyesírási hiba okozta a családi banda végzetét. Egy, a British Múzeumnak kínált asszír reliefen felfedeztek egy hibát az ékírásban. Ekkor riasztották a muzeológusok a Scotland Yardot. A szülők felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, fiuk végül 4 évet ült.
Hamisítvány vagy mégsem?
A napokban derült ki egy másik ügyben, hogy mégsem hamis a baseli Kunstmuseumban őrzött Gauguin, a művész utolsó önarcképe. A múzeum azt követően kezdett vizsgálódni, hogy Gaugin életművének egyik legjobb ismerője, Fabrice Fourmanoir kijelentette: a képet 1916-ban, Gaugin halála után 13 esztendővel, a festő vietnami barátja, Nguyen Van Cam (Ky-Dong) alkotta. Tény, és ezt a múzeum is megerősítette, hogy az ultraviola sugarak egy későbbi retus nyomait fedték fel az arcon, a homlokon és a szemnél, és a felhasznált fehér titániumalapú festék valóban csak 1918 után létezett, de a mű eredeti – nyilatkozta az Art Newspaper-nek a bázeli intézmény képviselője.
Nemrég az olasz rendőrség foglalt le 21 feltételezetten hamis Dali-képet egy pármai kiállításon. A katalán mester mintegy 80, egy olasz magángyűjteménytől kölcsön kapott alkotása került a falakra, és mint kiderült a római ügyészség már jóval az őszi megnyitó előtt kételyeivel a katalóniai Figueres-ben székelő Dali Alapítványhoz fordult. A szakértők, akik előzetesen nem ismerték a bemutatandó anyagot, végül a rendezvény megnyitását követően állapították meg, hogy az anyag egy része vélhetően hamis.
A bukaresti kortárs nemzeti múzeum (MNAC) kutatóinak három Kazimir Malevics-alkotás okoz fejtörést. A vásznak a 95 esztendős Eva Levando ágytartójában bújtak meg évtizedeken át. A nő Ukrajnából vándorolt ki Izraelbe 1990-ben. Állítólag teljesen elfelejtkezett róluk, mígnem Bukarestben élő unokájának férje, egy izraeli üzletember, Yaniv Cohen fel nem fedezte 2023-ban, és rögtön utána kölcsönadta a kincseket a bukaresti intézménynek. Dmitro Gorbacsov ukrán művészettörténész hitelesnek ítélte a három vásznat, és értéküket 160-190 millió dollár közé tette. Cohen állítja, a képeket Levando örökölte apjától, aki könyvelő volt Odesszában 1929-ben, de hogy előzőleg ki volt a tulajdonosuk, arról nincs információ.
A kételyeket az okozza, hogy Malevics 1912 és 1918 között datált művei közé sok hamisítvány keveredett, ahogy az orosz avantgarde ezen időszakban született művei között állítólag több a hamis, mint az eredeti – állítják szakértők. Több botrány is alátámasztja ezt a véleményt, néhány évvel ezelőtt Gentben bezártak egy kiállítást, miután nem lehetett bizonyítani az avantgarde anyag eredetét, és düsseldorfi, bécsi, kölni neves intézményeknél is elismerték: hamis Malevics-művek kerültek a kollekciókba. Malevics legdrágább képe, a Suprematist Composition amúgy 2018-ban 85,8 millió dollárért kelt el a Christie’s árverésén New York-ban.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
