Sokan keltek át az Atlanti-óceánon a márciusi londoni aukciók kedvéért, és nem csalódtak: a vásárlókedv a régi szép időkre emlékeztetett. Több mint 400 millió fontot számolt össze a három szereplő, a Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips. Igaz ez utóbbi mindössze 13 milliót tett az összbevételhez. London szerepe a műtárgypiacon az elmúlt években visszaesett, ezért volt különösen örömteli, hogy az utóbbi időben szokatlanul nagy számban megjelenő művészeti tanácsadók, kereskedők szakmai érdeklődése fizetőképes kereslettel is párosult. A tavalyi hasonló eseménysorozat bevételeinek másfélszeresét hagyták most a vevők a brit fővárosban.
A Sotheby’s 154 millió fontot fialó rendezvényeit követően
a Christie’s kollekciója összesen 245 millió fontot hozott a kasszába, 58%-kal többet, mint a tavalyi hasonló aukciók.
A felkínált tételek 97%-a elkelt, lehet, az is pezsdített a hangulaton, hogy lecserélték a Christie’s-t 260 éven át szolgáló pulpitust, amelyről az árverésvezető vezényli az eseményeket. Hogy mi oka volt a patinás, 1766-ban munkába állított színpadi eszköz leváltásának, nem tudni. Csak a megújulás szándékát emlegették az aukciósháznál, amikor megbízták az Amerikában dolgozó, az Apple-nél nagy nevet szerző dizájnert, Sir Jony Ive-ot és a LoveFrom csapatát az új elkészítésével.
Igaz, az eddig szolgáló emelvény már régen nem az eredeti, amit a cégalapító James Christie számára Thomas Chippendale tervezett, miután 1941-ben bombatalálat érte az aukciósház londoni székházát megsemmisítve a berendezést. Azóta másolatokkal kellett megelégedniük az árverésvezetőknek, talán ez hangulatromboló volt. Most minden esetre Adrien Meyer, Yü-Ge Wang és Veronica Scarpati is érzékelhető jó kedvvel vették birtokba az új emelvényt, amely a hírek szerint ugyanabból az erdőből származó tölgyfából készült, mint a Notre-Dame felújításához használt faanyag.
Adrien Meyer a 20. és 21. századi művek kalapálásával szentelte fel az elegáns pulpitust, amelyről rögtön rekordig vezényelte Henry Moore 1953-ban befejezett Király és királyné (King and Queen) című szobrát. Hat percig tartott a 6 millió fontról induló alku, amelynek győztese telefonon licitált. Az előzetesen 10-15 millió fontra tartott szoborra tapsvihar közepette 22,5 millió fontos ajánlatnál koppant a kalapács. Ez jutalékokkal együtt 26,3 millió fonttal könnyítette meg az alkugyőztes pénztárcáját. A királyi párost több példányban is kiöntötte az alkotó, a most elkelt az utolsó magánkézben lévő bronzöntvény volt, a többit múzeumok őrzik, így egyik a Tate Galériában látható.

Eredetileg Wassily Kandinsky Piros kör (1939) című alkotásától remélték a legmagasabb árat, a 10,5-15,5 millió font közé belőtt mű végül alsó becsértékén talált csak vevőt, aki költségekkel együtt 12,5 millió fontot adott érte.

Cy Twombly 1961-es munkája valamivel több mint 4 millió fontot, Gerhard Richter Schober (Szénakazal) című klasszikus tája pedig 8,4 milliót ért. Pablo Picasso Festő és modellje 8,5 millió fontért kelt el, míg az impresszionisták között Claude Monet zöldellő párizsi festményéért (Le Parc Monceau) 6,7 millió fontot fizettek. A kevés csalódás között Georg Baselitz, Gerald Laing és Marc Chagall műveit említik a krónikások, a rendezvényen nem licitált rájuk senki, és azt követően sem jelentkezett vásárló az aukciósháznál.
A fiaskót feledtették a 21 századi blokk után következő szürrealisták. Némi ünnepélyességet vitt a rendezvénybe, hogy a Christie’s pont 25 évvel ezelőtt rendezte meg első, kizárólag szürrealistákat felvonultató aukcióját Londonban. A mostani válogatást előzőleg maximum 35 millió fontra becsülték a háznál, végül jutalékkal együtt 43 millió fontot fialtak.
Joan Miro műve, megduplázva a becslést, 3,9 millióért, egy 800 ezerre tartott Pablo Picasso-alkotás 1929-ből 2,6 millióért, míg egy René Magritte-mű (Les grâces naturelles) 8,5 millió fontért cserélt gazdát. Az összegek már tartalmazzák a jutalékokat is.

Dorothea Tanning Children’s Games (1942) című műve egyéni rekordot hozott, a 40 esztendeig ugyanabban a privát gyűjteményben őrzött, majd 2012-óta a Dallas Museum of Art-nál kölcsönben lévő, két plakátot szaggató kislányt ábrázoló képért 10 percet licitáltak, 3,8 milliónál csapott le az árverésvezető, ami jutalékkal együtt 4,6 millió fontos vételt jelentett.

Szinte az ismeretlenségből, egy francia gyűjteményből került a piacra egy cseh alkotó, Toyen (Marie Čermínová) műve. A katalógus szerint a festő a II. világháború alatt 6 esztendeig bujkált, és utána 1946-ban festette meg Szabadság jövője című 1-2 millió font közé becsült alkotást, amely most 3,7 millió fontért kelt el.

Egy belga házaspár 60 év alatt összeszedett kincseit is értékesítette a Christie’s. Roger és Josette Vanthournout, modern látnokokként („Modern Visionaries”) építették fel 150 év művészetét átfogó kollekciójukat, a férfi a belsőépítész, az asszony egy művész szemével válogatott. A férj halálát követően 2006-ban már elárverezett a Sotheby’s 27 tételt, összesen 20 millió euróért: egy Francis Bacon alkotást 11,7 millióért adtak el, állítólag Roger 1996-ban 50 ezerért vásárolta meg. Tavaly 95 esztendősen elment Josette is, és az örökösök piacra dobták a maradékot: Picasso-, Magritte-, Henry Moore-, François-Xavier Lalanne-művek fémjelezték a színes válogatást.
- Picasso műve, a Nu debout et femmes assises (Álló akt és ülő nők) 7 millió fontot ért valakinek,
- Henry Moore egy harcost ábrázoló szobra 1974-ből 4,5 millió fonton talált vevőt,
- Magritte egyik ikonikus vászna (The spot on the map) közel 3,5 millióért,
- míg a Lalanne, egy bronz béka, becsértékét megháromszorozva 914 ezer fontért került új tulajdonoshoz.
A Christie’s 40,3 millió fontot számolt össze a rendezvény végén, ez nettó kalapácsáron 32,3 millió fontot jelent. A költségek levonása után nyilván szép összeg jut az örökösöknek is.

Racionalitás irányította az üzletmenetet, az eladási arány igazolta, hogy az eladók jól mérték fel az igényeket, igaz a kalapácsárak többnyire az alsó becsérték körül mozogtak, de a kiemelkedő minőségű tételek esetében készek voltak a hevesebb licitre is a vásárlók
– summáztak az elemzők. A Christie’s alelnöke, Katharine Arnold a The Art Newspaper-nek beszélt az árverést követően, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi geopolitikai bizonytalanságban kizárólag a minőséget jutalmazzák a vevők.
Címlapkép forrása: Christie’s
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
