A nyár az intézmények számára jellemzően lassabb időszak. Idén viszont a szokásosnál élénkebb, és olyan nagyszabású bemutatókkal teli, amelyek általában a tavaszi és őszi szezont jellemzik. A műtárgy.com most összegyűjtött 10 nemzetközi tárlatot, amelyet érdemes lehet megtekintenünk utazásaink során.
1. Georgia O’Keeffe: My New Yorks, Art Institute of Chicago, Chicago
június 2 – szeptember 22.
Georgia O’Keeffe ma leginkább absztrakt virágokat ábrázoló festményeiről ismert. A közelmúltban azonban erőfeszítéseket tettek O’Keeffe-ről alkotott általános elképzelés kiterjesztésére. A Museum of Modern Art tavaly egy felmérést végzett, amelynek középpontjában a papírra készült művei álltak. A mostani kiállítás a New York-i festményei köré szerveződik, ahol 1929-ben az új-mexikói Taosba való költözése előtt élt.
Az ezt megelőző ötéves időszakban a művész a Big Apple festésével töltötte idejét, azt kutatva, hogy a monolitszerű felhőkarcolók hogyan emelkednek az égbe, napszaktól függően váltakozva eltakarva a napfényt, vagy magukba vonva a holdfényt. Lehet, hogy az ő New Yorkja nem nagyon hasonlított magára a városra, de végül is az volt a szándéka, hogy Manhattant úgy fesse meg, ahogyan ő megtapasztalta, nem pedig úgy, ahogyan az valójában volt.
2. Avant-Garde and Liberation: Contemporary Art and Decolonial Modernism, mumok, Bécs, június 7 – szeptember 22.
Az idei Velencei Biennále erős bizonyíték arra, hogy amikor a dekolonizációról van szó, a globális Dél számos művésze visszafelé tekintett, hogy elképzelje a jövőjét. Ez a kiállítás továbbviszi ezt a gondolkodásmódot, bemutatva néhány tucat művészt, akik a 20. század közepének Afrika és Ázsia egymást keresztező történelmével foglalkoztak, ahol a gyarmatellenes mozgalmak az európai gyarmatosítás évszázadai után az emberek felszabadulásához vezettek.
Ezek a művészek gyakran ötvözik a múltat és a jelent. Fahamu Pecou amerikai festőművész például 2012-ben mutatta be A.W.N. (Artist with Négritude) című festményét, amelynek címe a 90-es évekbeli N.W.A. rapegyüttes nevével játszik, miközben az 1920-as és 30-as évek Négritude mozgalmára is utal, amely a feketeséget és az afrikaiságot dekolonialista gesztusként tartotta fenn.
3. Olafur Eliasson: Your unexpected encounter, Istanbul Modern, Isztambul
június 7 – 2025. február 9.
Világszerte nagy rajongótáborra találtak Olafur Eliasson fényből és high-tech szoborelemekből álló, vizuálisan pompázó installációi – ami aligha meglepő, tekintve, hogy remekül néznek ki. De művei nem csak a szemnek jelentenek örömöt, hiszen sokuk az érzékelés természetéről szóló gondolatokat is tartalmaz, különösen, ha a környezetről van szó. A kiállítás közel 40 munkája között van egy új alkotás (Dusk to dawn, Bosporus), amelyet egy falnak támasztott, sokszínű üvegtáblák képével incselkedik.
4. Andy Warhol: Velvet Rage and Beauty, Neue Nationalgalerie, Berlin
június 9 – október 10.
„A szépség az intelligencia jele” – mondta egyszer Andy Warhol. A Neue Nationalgalerie nagy Warhol-kiállítása ahelyett, hogy a karrierjét átfogó retrospektív tárlatot rendezne, kifejezetten a glamour fogalmára összpontosít, ahogy az a popművész munkásságába beszivárgott, kezdve a 60-as évekbeli hírességeket ábrázoló szitanyomatos festményeitől a karrierje különböző szakaszában megalkotott, változatos öltözékekben készült polaroidokig.
Az itt szereplő közel 300 alkotás Warhol megszállottságát mutatja be a vonzó emberek és a külsőségek iránt, ami Klaus Biesenbach kurátor szerint szoros kapcsolatban állt Warhol queer identitásával.
5. Gauguin’s World: Tōna Iho, Tōna Ao; National Gallery of Australia, Canberra
június 29 – október 10.
A kiállítás ritka lehetőséget kínál a francia poszt-impresszionista Paul Gauguin lenyűgöző művészetének megismerésére. A legismertebb remekművei közül sokat a Csendes-óceáni térségben alkotott, a kiállítás pedig új megvilágításba helyezi Gauguin életét és munkásságát, művészi hatásait és kapcsolatait, valamint történelmi jelentőségét és kortárs örökségét. Henri Loyrette kurátor, a Louvre Múzeum és a Musée d’Orsay egykori igazgatója a festményeken, rajzokon, metszeteken, szobrokon és díszítőművészeti alkotásokon keresztül követi nyomon a művész jellegzetes műveinek pályáját az impresszionista kezdetektől a polinéziai víziókig. A kiállításon kiderül, hogy a kortárs nézőpontok hogyan teszik lehetővé munkásságának új olvasatát.
1990-ben például Griselda Pollock feminista művészettörténésznőnek gondot okozott a francia posztimpresszionista festő 1892-es Manaò tupapaú (A halott szelleme figyel) című festménye, amely egy meztelen tahiti lányt ábrázol, aki hason fekszik és a nézőre tekint; Pollock szerint ez a festmény elsősorban a „gazdasági és szexuális cseréről” szól. A művészettörténet új változatai születnek, miközben a régiek elmaradnak, az egykor mesterfestőként emlegetett Gauguin európai gyarmatosítóként került a mikroszkóp alá. Ez a kiállítás sokat hozzáadhat ehhez a diskurzushoz, mivel a csendes-óceáni térség és Gauguin művészete közötti bonyolult kapcsolatra összpontosít.
6. Brancusi; Pompidou Központ, Párizs
március 27 – július 1.
Constantin Brancusi még soha nem volt ilyen nagyszabású kiállítás tárgya. Közel kétszáz szoborból álló együttes, valamint a műteremből származó fényképek, rajzok, filmek, archívumok, szerszámok és bútorok kerülnek kiállításra. Ez a tárlat a Centre Pompidou felújítási munkálatainak keretében Brancusi műtermének teljes áthelyezése alkalmából jöhetett létre, és egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy új megvilágításban tekintsük át e hatalmas 20. századi alkotó művészetét.
A műterem a múzeum gyűjteményének ékköve azóta, hogy 1957-ben a francia államra hagyta, és a vezető nemzetközi múzeumok jelentős kölcsönzéseinek köszönhetően eredeti szoboregyütteseket felvonultató retrospektív kiállítás mátrixát képezi.
7. Willem de Kooning e l’Italia; Gallerie dell’Accademia, Velence
április 17 – szeptember 15.
Willem de Kooning, a 20. század egyik legforradalmibb és legnagyobb hatású művésze. A kiállítás 2024. április 17-én nyílt meg a nagyközönség előtt a 60. Velencei Nemzetközi Biennáléval egy időben. A tárlat az első, amely a de Kooning 1959-ben és 1969-ben Olaszországban töltött idejét és e látogatások munkásságára gyakorolt mélyreható hatását vizsgálja. A kiállítás mintegy 75 művet vonultat fel, és ezzel a művész valaha Olaszországban rendezett legnagyobb bemutatója.
8. Michelangelo: the last decades; British Museum, London
május 2 – július 28.
Ez a kiállítás Michelangelo figyelemre méltó életének utolsó 30 évét tárja fel, amikor Rómába visszatérve új megbízásokat kapott, és újra találkozott néhány közeli barátjával.
A monumentális Utolsó ítélet freskóhoz készült erőteljes előkészítő rajzok, valamint az Epifánia újonnan restaurált rajza mellett Michelangelo nagy építészeti projektjeihez, köztük a római Szent Péter-bazilika újjáépítéséhez készült tanulmányai is megtekinthetők lesznek. Bensőséges levelek, versek és rajzok nyújtanak majd betekintést Michelangelo hitébe, kapcsolataiba és az öregkor élményeibe.
9. Now You See Us: Women Artists in Britain 1520 – 1920; Tate Britain, London
május 16 – október 13.
A lenyűgöző csoportos kiállítás 400 évről nyújt áttekintést, bemutatva a nők útját a professzionális művészi elismertség felé; sokan szembeszálltak a társadalmi normákkal, hogy ezt megtehessék. Láthatunk műveket – több mint 200-at – olyan neves alkotóktól, mint Artemisia Gentileschi, Angelica Kauffman, Julia Margaret Cameron és Gwen John, valamint olyan női művészektől, akiket csak most fedeztek fel újra. A kiállítás a Tudor-udvarban kezdődik, majd a 17. és 18. századon át a viktoriánus korszakba vezet és a 20. század elején ér véget a nők választójogával, illetve az első világháborúval.
10. Expressionists: Kandinsky, Münter and The Blue Rider; Tate Modern, London
április 25 – október 20.
A kiállítás A Kék Lovas művészcsoport történetét mutatja be, akik a 20. század elején találkoztak. Saját szavaikkal élve „különböző országok egyesülése voltak, hogy egy célt szolgáljanak”. Céljuk? A modern művészet átalakítása. A rendkívül egyedi alkotókból álló kollektíva Wassily Kandinszkij és Gabriele Münter köré csoportosult, és a színekkel, a hanggal, a fénnyel és a performanszokkal kísérletezett. A kiállítás a müncheni Lenbachhaus páratlan gyűjteményéből, valamint ritka kölcsönzésekből merít, és Kandinszkij és Münter, valamint Franz Marc, Paul Klee, Wladimir Burliuk és Maria Franck-Marc műveit mutatja be, amelyeket több mint 60 év óta először láthatunk együtt az Egyesült Királyságban, hogy tükrözzék a korai modernista művészet egy kulcsfontosságú pillanatát.
Források: ArtNews, The Glossary magazine, Art Institute of Chicago, mumok, Istanbul Modern, Neue Nationalgalerie, National Gallery of Australia, Pompidou Központ, Gallerie dell’Accademia, British Museum, Tate Britain, Tate ModernCímlapkép: Dame Laura Knight, The Dark Pool (detail), 1908-1918 | Laing Art Gallery, Newcastle. © Reproduced with permission of The Estate of Dame Laura Knight DBE RA 2018
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
