Kortárs árverést tart december 9-én az ország legrégebbi képzőművészeti magazinja, az Új Művészet a Zsdrál Art Galéria segítségével. Rudolf Anicát, a lap vezető szerkesztőjét kérdeztük arról, mi egy művészeti lap szerepe a kortárs piacon, és mi áll az aukció ötletének hátterében.
Miért szállt be a karácsony előtti aukciós dömpingbe az Új Művészet?
Rudolf Anica: Az ötletet a kényszer szülte: nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. A havi megjelenéshez kénytelenek vagyunk mindenféle forrásokat keresni és találni. Ezek közül a legszebb, leglátványosabb, a legjobban feltöltő dolog műtárgyakkal foglalkozni, és azokkal a művészekkel, akikkel amúgy is kapcsolatban vagyunk évtizedek óta. Kézenfekvő volt aukciót rendezni, ami terem- és online árverés is egy időben.
Akkor ez valójában egy jótékonysági aukció, melynek a bevétele az Új Művészet Alapítványhoz kerül, és a lap további zavartalan működését hivatott biztosítani?
Igen, jótékonysági aukció a lap javára, ahol az anyag zöme művészek felajánlásából érkezik, de fontosnak tartjuk, hogy a vételár felére igényt tarthat a művész. Nem várjuk el, hogy lemondjanak a teljes bevételről, őket is megviseli a jelen gazdasági helyzet. És abban is hiszek, hogy ez ösztönzi a művészt arra, hogy kvalitásos munkát adjon be, ami emeli az árverés színvonalát. De természetesen elfogadjuk azt is, ha támogatóink a beadott mű után száz százalékos felajánlással élnek.
Az Új Művészet, kizárólag állami támogatásból él, vagy hirdetésekből is van bevétele? Léteznek Európában is olyan országok, pl. Olaszország, ahol a kulturális intézményeknek elő kell teremteniük a működési költségeik bizonyos százalékát. Ma Magyarországon egy kulturális terméknek, mint ez a lap, milyen lehetőségei vannak a piacról bevételhez jutni?
Az általad említett nyugat-európai példában tiszta szabályozásról beszélünk, ahol az állami támogatás az éves költségvetés előre meghatározott és garantált százaléka. Nálunk ez sokkal összetettebb kérdés, mert egyfelől valóban az állami támogatás az elsődleges forrásunk – elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap –, de az mindig meglepetés, hogy a következő évre mekkora összegre lehet pályázni, és az a költségvetésünknek mekkora hányadát fogja lefedni. Minden év novemberében kezdődik a rettegés, hogy mi lesz jövőre, de előfordult olyan is, hogy december végéig nem kaptunk hírt a következő évi pályázati lehetőségekről.
Jelenleg azért más egy kicsit a helyzet, mert 2021-ben az NKA hároméves periódusra írta ki a pályázatokat, viszont annyival csökkent az éves támogatási összeg, hogy gyakorlatilag visszaléptünk egy 10–15 évvel ezelőtti támogatási fokra, miközben a költségeink exponenciálisan nőttek. Az teljesen természetes, hogy a pályázati összeghez nekünk legalább még egyszer annyi önrészt hozzá kellett tenni évről évre (ez a mindenkori szerződésben is le van írva), ezért hirdetőkkel vagyunk partnerségben, és folyamatosan keressük a támogatókat, vállalati forrásokat. Csakhogy ma már a háromnegyedét kellene saját forrásból előteremtenünk, ami egyre nehezebb.
Annak lennék a híve, hogy a kulturális intézmények esetében az állam garantálná a költségek felét, a fennmaradó hányadból pedig a gazdasági életben érdekelt szereplők részt vállalnának. Ha a saját területünkre gondolok: a for-profit galériák mint gazdasági szereplők, bár szinte elvárják, hogy az állam által támogatott képzőművészeti folyóirat folyamatosan beszámoljon a tevékenységükről, sokszor mereven elzárkóznak hirdetéseket finanszírozni. Talán nincsenek is tisztában a pályázati rendszer működésével, avval, hogy nekünk tetemes önrészt kell előteremtenünk a megítélt támogatáshoz, hogy ki tudjuk fizetni a munkabéreket és az egyéb költségeinket. Így viszont, hogy a privát szektor ilyen passzív (tisztelet a kivételnek), mi ellehetetlenülünk. Pedig minden szereplőre, így ránk is szükség van, és közös érdek, hogy épüljön a szcéna.
A piaci árakat a múzeumok és a művészeti lapok validálják, megvan a maguk szerepe. De lehet-e egy művészeti lap rentábilis?
Magyarországon nem. Nullszaldós lehetne több hirdetéssel, több támogatóval. De ahhoz is fel kéne emelni a jelenlegi ezer forint körüli fogyasztói árat nagyjából négyezer forintra.
Ez nem lenne ördögtől való, mert a világ nagy magazinjai ennyibe kerülnek.
Magyarországon nem venné meg senki, a jelenlegi árat is kevesen engedik meg maguknak.
Milyen anyaggal készültök az aukcióra?
A kínálat, ahogyan azt a lap hasábjain is megszokhatták az olvasók, a fiatal művészektől kezdve a középgeneráción át a doyenekig több mint száz művész alkotásaiból tevődik össze. De úgy is fogalmazhatok, hogy Rozsda Endrétől drMáriásig igen széles a választék.
Az aukció december 9-én 18 órától lesz a Zsdrál Pop-up Galériában (1117 Dombóvári út 26.) és ugyanebben az időben online az axioart.com oldalon. Online katalógus és további információk itt.
Jankó Judit
Címlapkép: Rudolf Anica, az Új Művészet vezető szerkesztője
