„Először van alkalma a magyar tárlatlátogatónak arra, hogy az orosz-szovjet avantgárd művészetét a maga teljességében Budapesten tanulmányozza” – írta Néray Katalin a Műcsarnokban 1987 novemberében nyílt Művészet és forradalom című kiállítás katalógusának bevezetőjében. Akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából nyílt tárlat, 2016 januárjában pedig az adja az apropóját, hogy a Jekatyerinburgi Szépművészeti Galéria negyven művet elhoz a Magyar Nemzeti Galériába.
Az 1987-88 fordulóján rendezett tárlatról néhány hónappal ezelőtt már megemlékeztünk (Hogyan váltott rendszert Kádár a Műcsarnokban?): Néray Katalin onnan számolta a rendszerváltást, hogy a kiállításra szilveszter napján (!) ellátogató Kádár János, miután nyilvánvalóan nem azt kapta, amire számított (avantgárdot szocreál helyett), csak egy tömör gratulációt írt a vendégkönyvbe – pedig le is bontathatta volna. Az azóta eltelt közel három évtized alatt r az is megváltozott, hogy Kandinszkij, Rodcsenko, Malevics művészetét nem hívjuk „szovjetnek” és hihetetlenül drága lett a londoni műtárgypiacon, ha van belőle egyáltalán – ki gondolta volna, hogy egyszer lesz olyan a világ nagy árverezőinél, hogy „Russian sale”, elképesztően nagy forgalommal.
A kiállítás felidézi azt a szellemi közeget, amelyik a maga idejében a legprogresszívebb volt Európában, gondoljunk az orosz filmre vagy a balettra, amelynek előadásai kitörölhetetlen nyomot hagytak a századelő Párizsán. A húszas évek végén ugyan a proletkult lezárta ezt a korszakot és tiltólistára került hosszú évtizedekre, de a közgyűjteményekben maradtak jelentős alkotások, még ha a művészek többsége már el is hagyta a Szovjetuniót. Egy ilyen, Lunacsarszkij népbiztos vezette „nagybevásárlásnak” köszönhető a jekatyerinburgi gyűjtemény, amelyet 1925 után „száműztek” az Uráli Állami Múzeumba, onnan került Szverdlovszkba, a mai Jekatyerinburgba 1936-ban. Az anyag teljes látképet ad az 1910-es és 1920-as évek orosz festészetéről, a neoprimitizmuson, futurizmuson, konstruktivizmuson át a szuprematizmusig, többek között Larionov, Goncsarova, Malevics, Kandinszkij, Rozanova műveivel. A január 29-én nyíló, Gergely Mariann kurátor által összeállított budapesti kiállításon látható lesz Rodcsenko vonatkozó korszakának egyik főműve (Absztrakt kompozíció) is. A korszak megértését korabeli dokumentumok segítik majd, illetve kétnyelvű katalógus is megjelenik az alkalomra.
Illusztráció:
Vaszilij Kandinszkij: Improvizáció No. 217. Szürke ovál, 1917 © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum
Olga Rozanova: Nővérem, Anna Vlagyimirovna Rozanova arcképe, 1912 © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum
Megjelent a MúzeumCafé blogjában: muzeumcafe.reblog.hu
