Négyéves fennállása óta idén büszkélkedhetett a legütősebb Magyar Design szekcióval az április 6. és 10. között megrendezett Otthon Design. A Németh Gabriella lakberendező által szervezett, határozott koncepciójú, igényes kiállítást ezúttal csak a Hungexpo támogatta – a designt hivatalból képviselő állami intézmények, úgy tűnik, már a látszatra sem adnak. Újdonság, hogy néhány tervező nem egy-egy tárggyal volt jelen, hanem teljes kollekcióval, amelybe jól beleillett a többi kiállító darabja. A mezőny erősebb lett, a kép egységesebb, ami nem jön rosszul egy olyan tárgykínálatban, ahol diplomamunkák, egyetemi évközi feladatok és termékkísérletek váltják egymást.
Nehéz egy történetté fűzni Korpai Judit erősen feladatízű Yucee székét Asztalos Gabriella Thonetet stilizáló Wiener kollekciójával, amitől néhány méternyire áll Petrányi Luca szinte fűrészáru nyersességű „L…I” lócája. Meglehetősen kipihent piacra készülhetnek az AU workshop méhviasz tányérjai és betonmaradékból öntött kínálótálai, és mintha valami evolúciós folyamatot látnánk, itt van a MOHA design szintén betonból készült asztala és több lámpája. A hagyományos dísztárgy kategóriájába sorolhatók Orbán Orsolya Centric családjának tagjai, melyek textilből készült nagyméretű formai elemekből állnak, minden funkció nélkül. Ezt az eklektikus tárgykínálatot fogják össze jótékonyan az egységes kollekciók.
Magyar Design stand az Otthon Design kiállításon
Az önmagában is nyilvánvaló értékkel bíró kiállítást hagyományosan szakmai beszélgetés egészítette ki. Az idei eszmecserét a Stilblog főszerkesztője, Hoffmann Petra moderálta, résztvevői Lublóy Zoltán kerámikus, Kodolányi Gábor (Codolagni) és Rácz Anikó (Hannabi) tervezők voltak. Az idei kiállítók – és egyben a hallgatóság – szinte kizárólag a MOME jelenlegi vagy volt diákjai, így akár belterjes eseményről is beszélhetünk, bár ettől a színvonal persze nem csökken. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyetemen tanultakból sokat kell felejteni, ha egy magyar designer a piacra szeretne tervezni. Terv és termék hagyományos fogalma itthoni viszonyok között már nem értelmezhető. Nem működik a régi modell, ahol a termék a koncepció, vázlat, kidolgozott terv, bemodellezés, prototípus menetrendet betartva halad a megvalósulás felé. Nincs különbség a műhely és a tervezőasztalon végzett munka fontossága között, és nem törvényszerű, hogy a tárgy először rajzban szülessen meg. Kodolányi Gábor elmondása szerint gyakran fordul elő, hogy egy ötletet a műhelyben próbált ki közvetlenül az anyagon, mielőtt még egyetlen vonalat húzott volna. Ezt megerősítette Rácz Anikó is, aki szerint akkor életképes a designer, ha a keze piszkos a műhelymunkától. Magyar körülmények között egyértelmű az is, hogy a tervezőnek a kezében kell tartania a gyártást, hiszen nincs megbízható és sokoldalú háttéripar. Nincs olyan kivitelező, aki a teljes folyamaton végig tudja vezetni a tárgyat. Nem jobb a helyzet a designmarketing terén sem. A nemzetközi tapasztalatok itthon nem érvényesek – Magyarország a design területén unortodox csak igazán! –, ez az oka, hogy a beszélgetés résztvevői sem találtak desingmarketingest maguknak, így többnyire önmagukat menedzselik. Kodolányi Gábor felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy fölösleges időpazarlás a formaoltalmi védelemmel foglalkozni. A beszélgetés során elhangzottak szerint a felsőoktatás szerepét újra kellene pozicionálni, a képzést műhelyközelibbé tenni ahhoz, hogy valóban érdemi intézményes szintű hazai designerképzésről beszélhessünk.
Fölmerült az a kérdés is, hogy van-e értelme egyáltalán tanítani a tervezést egyetemen. A választ jórészt maga a bemutató adja meg, hiszen főleg a MOME jelenlegi vagy volt hallgatóinak tárgyaiból állt össze. De ide kell érteni a MOME Download Design idei standját is, mely tavaly jelentkezett először. Itt a gyártóban szegény hazai talajon a diákok olyan lehetőséghez jutnak, ahol a bemodellezés során a tervező valós kivitelezővel valós végeredményt hoz létre. A tervezés nem fiktív, hiszen el kell készíteni a tárgyat, mely nem egyedi darab, a reprodukálhatóságot, a sorozatgyártást is szem előtt kell tartani. Az idei téma a gyerek volt, a jelszó pedig a „Töltsd le a babaszobát!”, melynek keretében baba- és gyerekbútorokat készítettek a hallgatók. A természetes anyag és a többgenerációsság, vagyis az akár a késő gyerekkorig való használhatóság volt a fő irány a munkák közt. Lévai Levente Pekópé bölcsője kisasztalként használható a gyerekkor későbbi szakaszában. Szintén bölcsőt tervezett Király Adrienn is, Babu nevű bútora kiságyként funkcionál a gyerekszobában, ha a ringatós korszakból kinő a gyermek. Kenéz Sára Tojás kisbútora hintázásra alkalmas biztonságos játék és kuckó egyszerre; Péni Brigitta Bubák tárolója nagy méretű játékként és bútorként egyaránt felfogható.
Download Design Baby stand az Otthon Design kiállításon
Nagy Franciska Hansikó kisszéke egyben átkötés a kiállítás másik színteréhez: ezt a bútort választották kivitelezési célra a szomszédos Wood Like standon, mely a MOME, a Hello Wood, a MOME Építészeti Intézet, a Design Intézet és a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola együttműködésével jött létre a Nyír-Demonich Kft., a BKIK és a FESTO támogatásával. A közös stand több dologról szól egyszerre: szervezésről, marketingről és kooperációról, de szemléletről is. A kis alapterületű, egekbe törő installáció egyforma rétegeltlemez ládákból készült az újrafelhasználhatóság jegyében. A szerkezetet a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola diákjai építették és bontották – remek életközeli szakgyakorlat. A diákok adták az ügyeletet is a standon, hiszen végre sikerült eltérni attól a sémától, hogy egy bekerített részen valami egzotikus, védett lényként tevékenykednek a szakmájukat népszerűsíteni hivatott – vagy inkább kénytelen – diákok. A Wood Like felhagyott a karám hagyományával, és beengedte a közönséget a standra. A vállalkozó kedvű látogató nem egyszerűen kipróbálhatta a szerszámokat, nemcsak hozzányúlhatott az anyaghoz, hanem kész tárggyal távozhatott: előkészített anyagból összeállíthatta a saját Hansikó székét. Egészen más megvilágításba helyezte ez az akció a szakmai oktatásról alkotott képet. Miközben minden jel szerint nem is föltétlenül jóindulatú laikusok barkácsolnak a szakképzés átalakításán, itt néhány lelkes civil felvázolt egy koncepciót egy valós, mindenki által érthető szakmaképről.
Szerző: Tóta József
Megjelent a Műértő, 2016. májusi lapszámában.
