Mindig nagyon izgalmas tapasztalat látni, amikor egy tárgy aukciós tétellé válik, méghozzá művészeti árverésen: valami, ami korábban csak használati eszköz, útban lévő tárgy volt, majd egyszer csak negyed-, vagy féloldalas fotót kap egy drága katalógusban, és licitálnak rá. Ilyesmi fordulatot jelentett, amikor elindultak a néprajzi aukciók 15-20 évvel ezelőtt, hiszen ekkor egy egész tárgycsoport váltott gazdát, sőt társadalmi pozíciót. Ha nem is hasonló nagyságrendű, de mindenképpen figyelemre méltó változás, hogy azok az iparművészeti tárgyak lettek most árverési tételek, amelyek általában egyik örökösnek sem kellenek a hagyatékokból.
Amikor Gorka Géza 1930-as évekbeli Bidtel-mázas kerámiaszobrai megjelentek a festményárveréseken, jól megfértek a kisplasztikák és az art deco Zsolnayk között; az ezredforduló környékén kialakuló 500–750 ezer forintos leütési áruk nem ment följebb a következő években. Szélesebb vevőkör érdeklődik a Zsolnay fénykora iránt, viszont a korábbi és a későbbi időszak tárgyai nem drágultak hozzá az 1896 és 1910 közöttiekhez. Itt nemritkán egy nullával kisebb a leütési ár, de ez könnyen magyarázható a minőséggel, a látvánnyal és a különlegességgel.
Gorka Lívia, Szürke fali lap
Viszont csak alig néhány éve jelentek meg a hatvanas évek kerámiái az aukciókon. A BÁV-nál talán korábban is volt alkalmanként kettő-három, nem túl figyelemfelkeltő áron, főleg az ezüstökhöz, üvegekhez, Zsolnaykhoz képest; most azonban a harmadik olyan művészeti árverést tartották, ahol nagyobb adagra lehetett licitálni, a késői, sokpéldányos Gorka Géza- és Gorka Lívia-tárgyak mellett Gádor István kerámiáira, méghozzá igen ritka és különleges faliképekre. Ezek alapján feltételezhető, hogy egy gyűjtemény vagy hagyaték került piacra. Ha beesik egy hagyaték, érdemes több árverésen át kísérletezni, akár siker nélkül is újra- és újraindítani egy válogatást, ám ebben az esetben a gyűjtők rá is ugrottak az árverések teljes anyagához képest olcsó, saját kategóriájukban viszont rohamosan dráguló tételekre: először több tízezer, majd százezer forint fölé mentek az árak, miközben ki ne látott volna ilyesmit otthon, vagy valamelyik rokonnál? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kiemelt árak nem az eddig lesajnált vázákra, tálakra, hanem az egyedi plasztikákra érvényesek. Gádor István egyik kerámia (absztrakt) faliképe most a BÁV májusi művészeti aukcióján 380 ezer forintért kelt el, festményáron. Szintén fordulatnak tekinthető, hogy megjelentek Gorka Lívia színezetlen kőagyag szobrai, amelyek már nem is iparművészeti tárgyak, hanem egyedi képzőművészeti alkotások, ennek megfelelő, 240–280 ezer forintos leütésekkel. Amerigo Tot A három grácia címet viselő, egyetlen falitálja – bármilyen hihetetlennek tűnik is – 150 ezer forintért ment tovább. Mindezek pedig felhúzták a többit, a vázákat, a tálakat, a szobrocskákat, nemcsak a BÁV-nál, de a korszakkal előszeretettel foglalkozó Biksady Galériánál is. Kérdés, hogy mikor sorakoznak fel melléjük a lámpák, székek, asztalok, a korszak emblematikus, de 1990 körül villámgyorsan lecserélt designtárgyai.
Gádor István, Absztrakt falikép
Mielőtt bárki előhalászná a padlásról a bedobozolt Gorka-vázáit, hogy árverésre rohanjon velük, érdemes ezeket alaposan szemügyre venni, hiszen a vázákban általában virágot tartottak, a tálakat tálalásra vagy hamutartónak használták, az akkor teljesen rendjén valónak látszó használatuk során lepattogzott az aljuk, vízkövesek lettek belül. Ha mégsem, akkor viszont érdemes rájuk nagyon vigyázni, mert ezek ma műtárgyak, művészeti árverések tételei.
Gréczi Emőke
Megjelent a Műértő, 2016. július-augusztusi lapszámában
