Zsemberi-Szígyártó Miklós Lewis Carroll Alice Csodaországban című művéhez készült illusztráció sorozatával a Mutasd Magad! pályázat első három legjobbja közé került. Mikós jelenleg a METU tervezőgrafika mesterszakos hallgatója képgrafika specializáción, valamint a Szily Kálmán Nyomdaipari Szakiskola tanulója. 2014-ben végzett képi ábrázolás alapszakon a METU-n, akkor még BKF-n.
Az Alice Csodaországban illusztráció sorozat 12 darabból áll, így dolgozva fel a regény 12 fejezetét. A megjelenő karakterek hosszas tervezés szüleményei, de érdemes a háttérre is figyelmet fordítani, hiszen az jelzi a tulajdonképpeni cselekményt. Azonban nem konkrét helyszíneket kapunk, hanem elgondolkodtató négyszögeket különböző kitöltésekkel utalva a karakterek kontextusára és egy-egy központi eseményre. A tussal és digitális utómunkával készített lapokat tanárai Gál Krisztián és Július Gyula javaslatára, egy gondosan megtervezett mappában gyűjtötte össze.
Zsemberi-Szígyártó Miklós nem csak az illusztrációk által kapcsolódik szorosan a könyvekhez, Eszteró Anett hatására ismerkedett meg közelebbről művészkönyvek világával, amik egyre inkább elkezdték őt is foglalkoztatatni. Ennek az érdeklődésnek és a plakátok iránti lelkesedésének egyik szembetűnő példája egy tervezési feladat végső kivitelezése. Az általa egy témára készített két tipográfia plakátot külön-külön poszterkönyvbe foglalta. A kész szitanyomatos grafikákon egy-egy felirat szerepel, Ink and line (Tinta és vonal), illetve Planned randomness (Tervezett véletlenszerűség), amik Mikós személyes válaszai a What is graphic design? (Mi a tervezőgrafika?) kérdésre.
A magánéletben introvertált személyiségként a művészet kifejező eszköz számára. Arra törekszik, hogy az alkotásai beszéljenek helyette és magukért. Egyéniségéből adódik, hogy gyakran rajzolja magát, így elemezve és feloldva a benne játszódó folyamatokat. Egy nem rég készült munkájában a négy legjellemzőbb lelkiállapotát jeleníti meg; vidám, szomorú, kétségbeesett és néma. A háttér és a fejek elrendezése egyfajta forgást, váltakozást hivatottak kifejezni, így ábrázolva azok folytonos ciklikus hullámzását.
Szintén egy elképesztően őszinte és személyes hangvételű alkotása a Szigetek litográfia és annak művészkönyvbe foglalása. Egy fiatalkori elképzelésére reflektál, mi szerint a súlyos testi fogyatékossággal születő gyerekek egy szigetre kerülnek, ahol békében élnek tovább. Ebben az esetben is fontosak és hangsúlyosak a karakter rajzok, amik a kezdetektől fogva lekötik Miklóst.
A tudatos egyértelműen képzőművészeti orientációja saját bevallása szerint későn alakult ki, de mindig is szeretett rajzolni. Ma már pedig úgy nyilatkozik, hogy muszáj mindig valamit alkotnia és számára elképzelhetetlen, hogy mással foglalkozzon, képtelen lenne rá. Folyamatos fejlődésnek, tanulási folyamatnak, érésnek fogja fel, ahogy ő fogalmaz ezt az egészet.
Szerző: Bárdi Sára; műtárgy.com
