2024 nem volt sikertörténet a művészeti aukciók globális piacán, de az év végére jó esetben véget ért a lejtmenet. A műtárgy.com összefoglalójából kiderül, mit jelentett ez konkrétan a két nagy nemzetközi aukciósház csatájából többnyire győztesen kikerülő Christie’s esetében.
Guillaume Cerutti, a Christie’s vezérigazgatója a nehéz esztendő után már pozitív hangot ütött meg december végi nyilatkozatában, hangsúlyozva, hogy a 2024-es év eredményeire építve bizakodással tekinthetnek 2025 kihívásai elé. Ebben a megállapításban kétségkívül volt az aukciósházaknál kötelező kincstári optimizmus is, de tény, hogy a számok a tavaly folytatódott visszaesés mellett is árnyalt képet mutatnak.
A legfontosabb szám persze a globális éves összforgalom, ami a Christie’s-nél tavaly 5,7 milliárd dollár volt; ez 6%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A piacot figyelemmel követők számára az évközi adatok ismeretében ez a visszaesés a vártnál kisebbnek tűnik, aminek azonban nem az adatok „kozmetikázása” az oka, hanem az, hogy menet közben csak a nyilvános aukciók eredményei válnak ismertté, melyekhez többnyire az év végén adják hozzá a másik, egyre nagyobb szerepet játszó üzletág, a private sales, azaz a házak által bonyolított magáneladások forgalmát.
És miközben az aukciók forgalma a globális átlaghoz képest ugyan kisebb mértékben, de a Christie’s-nél is jelentősen, 16%-kal csökkent, a private sales kiemelkedő, 41%-os növekedést produkált és forgalma elérte az 1,5 milliárd dollárt, ami az üzletág eddigi második legjobb éves teljesítménye. A jelentős bővülés legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a kiszámíthatatlanabbá vált piacon sok beadó elfordul a szerencsés esetben nagyobb haszonnal kecsegtető, de jóval kockázatosabb kimenetelű nyilvános aukcióktól. A fenti számok egyben azt is jelentik, hogy a private sales aránya az összforgalmon belül egy év alatt 18%-ról 27%-ra nőtt. Az árakat követni akaró gyűjtők és a piaci megfigyelők számára ez nem jó hír, hiszen kevés kivételtől eltekintve csak az aukción elért árak nyilvánosak, így a piac egyre nagyobb része válik „láthatatlanná”.
A Christie’s bizakodása néhány további adatra épül, mindenekelőtt arra, hogy
a második félév lényegesen erősebb volt az elsőnél, azaz a kilábalás már megkezdődött
– más kérdés persze, hogy mennyire lesz tartós. Pozitívan értékelendő az a tény is, hogy a tételek 86%-a talált gazdára az egy évvel korábbi 84%-kal szemben, ami stabil keresletet jelez. Ugyanezt mutatja, hogy az összesített leütési árak az előző évi 5%-kal szemben 12%-kal voltak magasabbak, mint az összesített becsértékek sávjának alsó határa. Jó jel az is, hiszen a gyűjtői utánpótlás meglétét mutatja, hogy a ház ügyfelei között 27-ről 30%-ra nőtt a milleniumi és a Z generációkhoz tartozók aránya.
A forgalom alakulása az egyes földrajzi régiókban meglehetősen markáns különbségeket mutat, folytatva a térségek közötti eltolódások már évek óta megfigyelhető tendenciáját. A legnagyobb, 21%-os visszaesést a legnagyobb piac, az amerikai produkálta, de 42%-os részesedése az összforgalomból így is stabil maradt. Az európai, közel-keleti és afrikai térségben a visszaesés jóval kisebb, 13%-os volt, és bár a legnagyobb forgalmat ezúttal is Londonban bonyolították, az előző évihez képest legjobb eredményt Párizsban érték el. Miközben a londoni forgalom 4,5%-kal visszaesett, a párizsi 24%-kal bővült, megerősítve egyrészt a Christie’s itteni vezető pozícióját, másrészt pedig jelezve, hogy az európai piacon Londonnak a valaha első számú műkereskedelmi központnak számító Párizs egyre erőteljesebb „elszívó hatásával” kell számolnia.
A legkisebb, 8%-os visszaesést az ázsiai piac mutatta,
igazolva a Christie’s-nek – és általában a nemzetközi aukciósházaknak – a kontinenshez fűzött reményeit. Ezek a remények tükröződtek a házak tavalyi beruházásaiban is; a nagy nemzetközi házak mind új székhelyet avattak az ázsiai műkereskedelem első számú központjának számító Hong Kongban.
Komoly presztízssiker a Christie’s számára, hogy az ő egyik New York-i aukciójukon született a tavalyi év egyetlen 100 millió dollárt meghaladó leütése. René Magritte A fény birodalma sorozatának egyik kiemelkedő darabjáért 105 millió dolláron koppant a kalapács; jutalékkal együtt új tulajdonosa 121,2 milliót fizetett érte.
A TOP 10-es tételek felét a Christie’s értékesítette, míg a másik felén három háznak kellett osztoznia. Más árverési kategóriákban is születtek kiváló eredmények, így például a Christie’s értékesítette a tavalyi év legdrágább ékszerét, egy tízkarátos rózsaszín gyémántot, amiért 13,4 millió dollárt fizettek.
A Christie’s jövőjével kapcsolatos optimizmust a cég által 2024-ben eszközölt invesztíciók is erősítik. Ezek közül a pazar új hongkongi székhelyet már említettük, de ennél is fontosabbak a Christie’s Ventures által különböző cégekben vásárolt részesedések, a Christie’s Art Finace szolgáltatásainak bővítése, a gyűjtői autók piacán vezető szerepet játszó Gooding & Company felvásárlása is. Folytatódott tavaly a földrajzi expanzió is; a közel-keleti térségben negyedszázada aktív cég először jelent meg Szaúd-Arábiában, ahol már megkapta a kereskedéshez szükséges engedélyeket.
A Christie’s elmúlt évről szóló kommunikációja csak igen röviden tér ki a tavalyi esztendő kínos és komoly károkat okozó malőrjére, a céget ért nagyszabású kibertámadásra, melynek során érzékeny ügyféladatok szivárogtak ki és – éppen a legfontosabb aukciók előtt –működésképtelenné vált a cég szájtja. Ügyfelek egy csoportja be is perelte a Christies’t, de erről részletek említése nélkül csak annyit közöltek, hogy az érintettekkel már sikerült megegyezniük.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: Adrien Meyer, a Christie’s private sale üzletágának nemzetközi igazgatója leüti Magritte A fény birodalma című festményét a ház november 19-i New York-i árverésén. A Christie’s jóvoltából.
