Picassótól és Matisse-tól egészen Lichtensteinig és Warholig Yves Saint Laurent számos művésztől merített ihletet munkáihoz. A divattervező 1983-as retrospektív kiállítása a Metropolitan Múzeum Costume Institute-ban az első volt, amelyet egy élő haute couture tervezőnek szenteltek. Ez a kiállítás nyitotta meg az utat a művészeti múzeumokban rendezett számtalan más, a divathoz kapcsolódó tárlat előtt, amelyek az elmúlt évtizedekben óriási sikereket arattak.
A jelenlegi Yves Saint Laurent kiállítás nem kevesebb mint hat párizsi múzeumban kapott helyet. A májusig megtekinthető tárlatok hivatalosan január 29-én nyíltak meg. A dátum nem véletlen: pontosan 60 évvel ezelőtt mutatta be az akkor 26 éves Saint Laurent névadó márkájának első kollekcióját Jean-Louis Forain francia impresszionista egykori műtermében. A jeles évforduló megünneplésére hat intézmény fogott össze, a Pompidou központ, a Musée d’Art Moderne de Paris, a Louvre, a Musée d’Orsay, a Musée National Picasso-Paris és természetesen a Musée Yves Saint Laurent Paris, amelyek mindegyike különböző témákra összpontosít, a színektől az irodalmon át egészen a francia kézművességig.
Mouna Mekouar és Stephan Janson, a projekt társkurátorai ügyeltek arra, hogy a kiállítás felépítése során szorosan együttműködjenek az egyes intézmények kurátori és restaurátori csapataival. A Pompidou központban, ahol a kiállítás az ötödik és a hatodik emeleten kapott helyet, Saint Laurent tervei műalkotásként vannak bemutatva, vászonként lógnak a falakon, vagy szoborként állnak. „Ezt a hatást fokozza a kiegészítők hiánya – se cipő, se kalap, se köpeny. A ruhadarab önmagában, csak az, ami.” – mondta Mekouar.
Vannak olyan ruhadarabok, ahol az inspiráció egészen nyilvánvaló. Ilyen, amikor egy design közvetlenül egy festményt idéz, mint például egy 1965-ös gyapjú koktélruha, amelynek mintája Piet Mondrian jellegzetes rácsszerű absztrakcióira emlékeztet. A kiállításon a ruhadarabot a holland festő 1937-es Composition en rouge bleu et blanc II című művével párosították.
Yves Saint Laurent Hommage à Piet Mondrian (1965 ősz-tél) ruhája Mondrian Composition en rouge, bleu et blanc II (1937) című műve mellett Forrás: ARTnews
A múzeum csapata Saint Laurent-t olyan emberként szerette volna bemutatni, akire a múlt művészei – például Velázquez, Goya, Botticelli – nagy hatással voltak, másrészt mint korának emberét, aki a kortárs művészek munkáiból is inspirációt merített. Martial Raysse Made in Japan – La Grand Odalisque (1964) című művét a divattervező egy rókabundával (1971) alkotta meg: mindkettőnek ugyanolyan vibráló smaragdzöld színe van.
Martial Raysse Made in Japan – La grande odalisque (1964) című alkotása egy smaragdzöld rókabunda mellett lóg az YSL 1971-es tavaszi-nyári kollekciójából Forrás: ARTnews
A Musée d'Art Moderne de Paris a színekre koncentrált, amelyeket Saint Laurent „mozgásba akart hozni”. A textilek fényérzékenységéhez igazodva a múzeumnak – amelynek termei gyakran természetes fényben fürdenek – részben át kellett alakítania állandó gyűjteményét, hogy befogadhassa az YSL darabokat. Pierre Bonnard The Garden (1937 körül) és The Lunch (1932 körül) alkotásai is másik terembe kerültek át, hogy két, kifejezetten a festő által inspirált organza ruhával együtt állítsák ki őket.
Pierre Bonnard három festménye látható két Bonnard ihlette YSL-ruhával együtt 2001-ből Forrás: ARTnews
Máshol Saint Laurent tervei Lucio Fontana neon munkáival párosulnak; mindkét művész a fény megformálásáról álmodott, és ugyanaz volt a késztetésük, hogy a neont is bevonják a gyakorlatukba. A három fényes ékszertónusú ruha a kontrasztos felsőkabátokkal, amelyek tökéletesen illeszkednek Raoul Dufy The Electric Fairy (1937) című, szobaméretű freskójához, talán az egész kiállítás leglenyűgözőbb installációja.
%20ok.jpg?1644427559507)
Raoul Dufy 1937-es The Electric Fairy installációja három YSL kreációval az 1992. őszi-téli kollekcióból. Forrás: ARTnews
A Louvre-ban sok lehetőségük volt a kurátoroknak. „Választhattuk volna a spanyol festőkkel, Goyával és Velázquezzel, vagy a reneszánsz mesterekkel való párbeszédet, de végül a Galerie d'Apollon-ra esett a választásunk, amely Saint Laurent pazar környezet iránti vonzalmát közvetíti. – mondta Mekouar. A galéria 1887 óta ad otthont a francia koronaékszereknek, Yves Saint Laurent pedig híres volt arról, hogy egyes terveit ékszerdarabokká alakította. A Hommage à ma Maison kabát (1990 tavasz-nyár) kristálykőből készült, így összhangban áll a közelben kiállított kristályvázákkal, amelyek egykor XIV. Lajos tulajdonát képezték.
Saint Laurent pályafutása során többször is tisztelgett a spanyol mester, Picasso előtt és gyakran inspirálódott festményeiből. A tengerészkék zakó úgy tűnik, hogy a Portrait de Nusch Eluard (1937) című festményen látható darab pontos másolata. A mellette kiállított fekete ruha közepén lévő minta pedig a Buste de femme au Chapeau Rayé (1939) című alkotásra hasonlít.
Pablo Picasso 1937-es Portrait de Nusch Eluard című műve egy YSL kabáttal párosítva, amelyet a festmény ihletett (1979-es őszi-téli kollekció)
Forrás: ARTnews
Ami a Musée Yves Saint Laurent-t, az egész projekt epicentrumát illeti, a bemutató itt a ruhák megalkotásának folyamatát követi nyomon, az anyagok kiválasztásától a cipők és kalapok megformálásáig. Az egyetlen ténylegesen kiállított terv a Homage to Vincent Van Gogh (1988 tavasz-nyár), amely a festő híres Napraforgók sorozatának csillogó változatát mutatja be. Bár a hat kiállítás tetszőleges sorrendben látogatható, a Musée Yves Saint Laurent bemutatója egyszerre szolgál ennek a terjedelmes, hat állomásos utazásnak a kezdeteként és befejezéseként.
Forrás: ARTnews
