A „tudatos művek” fogalma értelmezésünkben a kortárs művészet olyan alkotásait jelöli, amelyek a puszta esztétikai megfontolásokon túl reflektálnak világunk különböző jelenségeire, aktívan részt vesznek a társadalmi diskurzusban. Mivel a természetvédelmi, környezeti kérdések egyre sürgetőbb kihívásokat jelentenek, az ezekre a problémákra reagáló művészet az ökológiai aktivizmus fontos terepévé vált. Ez az interdiszciplináris attitűd egyszerre integrálja a tudományos és filozófiai ismereteket a vizuális művészetekben, és tervszerűen munkálkodik az új paradigmák felmutatásán.
E megközelítés gyökerei a 20. század közepéig nyúlnak vissza, amikor a művészek elkezdtek kritikusan viszonyulni a fogyasztói társadalomhoz és annak környezeti hatásaihoz. Az 1960-as és 70-es években kibontakozó művészeti mozgalmak (land art, fluxus, concept art) már előrevetítették ezt a hozzáállást.
A társadalmi kérdések irányában elkötelezett művészi gondolkodásban a témának alapos szakirodalmi bázisra épülő, igen jól körvonalazható története van. Rögtön a kezdeteknél érdemes megemlítenünk Kepes György gondolatébresztő, nagy hatású tanulmányát a Művészet és ökológiai tudat (Art and Ecological Consciousness)[1] kapcsolatáról, vagy a későbbiekben a Malcolm Miles által jegyzett összefoglaló munkát.[2]
Az MMA képzőművészeti tagozata által a szegedi REÖK-ben szervezett kiállítás egyik célja, hogy bemutassa, miként válhat a művészet a társadalmi változások katalizátorává. A fenntarthatóságra, a felelős és kritikus gondolkodásra törekvő alkotók miként formálhatják szemléletünket?
A tárlaton felvonultatott művek nemcsak hitet tesznek amellett, hogy a kortárs művészet ténylegesen társadalomformáló erővel rendelkezik, hanem felhívják a figyelmet az ökológiai rendszerek kölcsönhatásaira is. A természet tiszteletére, a környezetvédelem vagy a megújuló energiaforrások fontosságára fókuszálnak. Továbbá a természeti interpretáció mellett a történelmi, szociológiai, kulturális, fizikai interakciók hálózatai is megelevenednek az egyes értelmezésekben. A múlt, a jelen és a jövő folyamatainak átgondolt feltérképezésére, az ebben rejlő lehetőségek művészi kiaknázására szintén látunk példákat. Emellett a szakralitás és a realitás problematikája, a tradíció és a modernitás kapcsolatrendszere, de az environmentális gondolkodás és környezetpszichológia elemi kérdései ugyancsak helyet kapnak a művészi diskurzusban.
.jpg?1733733151917)
A kiállítók között az egyéni utak éppolyan nyilvánvalóan jelennek meg, mint az olyan csoportosulások, ahol a megalapozott, közös fellépésnek évtizedes hagyományai vannak. A Nemzetközi Velencei-tavi Symposion tagjai, mint természetművészeti alkotótelep, jövőképünket formáló munkákkal jelentkeztek. A proaktív, a környezettudatosság irányába elhivatott Ceredi Nemzetközi Művészkolónia több mint másfél évtizede szervez a témába vágóan projekteket. Ilyen volt a 2020-ban a Kassai Egyetem Művészeti Karával együttesen rendezett EMA (Eco Media Art) eseményük, melynek kitűzött célja a figyelem felkeltése, az ökológiai gondolkodás, a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, illetőleg a környezeti kérdésekkel foglalkozó művészek és a tudósok közös kutatómunkája volt.
A felkínált mottó alapján a jelentkező alkotók munkássága jól példázza, hogy a „tudatos művészet” nem csupán elgondolkodtat, ábrázol vagy kommentál, hanem aktívan beavatkozik a valóságba, új perspektívákat nyit meg és cselekvésre ösztönöz. Hiszen a kitűzött, eredeti elképzelések közé tartozott, hogy a bemutatott művek ne csak felhívják a figyelmet a gyülekező gondokra, prezentálják a problémákat, hanem ösztönözzenek jó gyakorlatokra, aktívan részt vegyenek a megoldások keresésében. Ez magában foglalhatja új, esetleg megújuló anyagok és technikák alkalmazását, akár magából a természetből származó naturális alapanyagokat, interaktív installációkat, amelyek közvetlen tapasztalattá teszik az absztrakt környezeti folyamatokat, vagy olyan közösségi projekteket, melyek a művészet eszközeivel segítik elő a társadalmi kohéziót és a környezetkímélő gondolkodást.
A „tudatos művek” jelenlegi összeállításának legfőbb üzenete abban rejlik, hogy igyekszik párbeszédet kezdeményezni, egyfajta hidat képezni a tudományos ismeretek és a társadalmi felelősségvállalás között, miközben esztétikai élményt közvetít. A tárlat így a vizuális tapasztalatokon felül valójában egyfajta laboratóriumként is szolgál, ahol a művészet, a tudomány és a társadalom igényeivel találkozik, úgy, hogy közben az eltérő tényezők kölcsönösen inspirálják egymást.
Dr. Nátyi Róbert művészettörténész
Forrás: MMA
Címlapkép: Tudatos művek, Forrás: MMA
[1] Kepes György: Art and Ecological Consciousness. In. Arts of the Environment. New York, George Braziller, 1972. 1-12.
[2] Miles, Malcolm: Eco-Aesthetics: Art, Literature and Architecture in a Period of Climate Change (Radical Aesthetics, Radical Art), Bloomsbury Academic, 2014.
