A kiállítás a Műcsarnok évente megrendezett Nemzeti Szalonjainak sorában immár harmadik alkalommal mutatja be a hazai és határon túli magyar képzőművészet előző öt évének legfontosabb törekvéseit, alkotásait. A kurátorok – Baksai József festőművész, az MMA rendes tagja és Verebes György festőművész, az MMA rendes tagja – által meghívott művészek munkáit hívószavak mentén rendeződő tematikák szerint mutatják be, amelyek vezérfonalként segítenek értelmezni a kiállítást, és rendszerben látni a hazai képzőművészet kiemelkedő alakjainak felelős érzelmi/gondolati vonulatba tartozó műveit.
A tárlat címe a kriptovilágból kölcsönzött kifejezés, olyan virtuális tárgyat jelent, amelyet egyedi digitális azonosítóval látnak el, de a kifejezés a maga modernül leleményes módján megragad valamit a képzőművészet lényegéből. A kiállítás koncepciójának a fókuszában egy szó áll: a TÁRGY mint a személyes alkotói folyamat objektiválódott eredménye. Jelenléte olyan, mint egy hűséges baráté: nem helyettesíthető.
Nem helyettesíthető tárgyak – III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025, Műcsarnok. Forrás: MMA
Virtuális valóságunk a 21. század fordulóján ellenállhatatlan szenvedéllyel rontott be meglévő tereinkbe. Miközben a digitális forradalom – újabb és újabb funkciókkal bővülve – egyre követhetetlenebb információhalmazzal kezdte bombázni mindennapjainkat, végképp nélkülözhetetlenné tette magát. Megalkotva azt a digitális kultúrát, amely végtelen és föloldhatatlan ellentmondásosságban teremti meg eddig ismeretlen értékeit.
Egészen odáig, hogy az emberi kultúra egy soha nem látott univerzumban ébredt magára.
Túlzás-e azt állítani, hogy a virtualitásba lökött tárgyi világ – hátterében az emberi elme találékonyságával – a maga megfoghatatlan teljességében élő anyagként működik? Izzó, sistergő, hullámzó tudatként, amely, védve önmagát, elemi erővel reflektál a fizikai valóság, a hagyományaiból táplálkozó humán kultúra kérdéseire. Anyag? Anyagon túli valóság? Tradíció? Duns Scotus középkori teológus virtualitás-fogalma? A művészet hagyományos formái? Digitális eszközökkel létrehozott művészi szabadság? Önazonosság? Virtuális identitás? S ha már itt tartunk: a digitális művek korlátok nélküli sokszorosíthatósága a tárgyiasult művészi objektum megismételhetetlenségével szemben?
Nem helyettesíthető tárgyak – III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025, Műcsarnok. Forrás: MMA
Non-fungible token.
Nem helyettesíthető tárgy.
A fogalom ‘digitalizált’ jelentése az évezred találmánya. A teljes ismeretlenségbe burkolózó Satoshi Nakamoto teremtette kriptovilág hozta létre, s amit jelöl, az nem más, mint egyfajta virtuális tartalom, amelyet digitális azonosítóval látnak el, és mint ilyen, egyszeri és megismételhetetlen. Ám ha a kifejezést – ‘nem helyettesíthető tárgy’ – a digitális jelenből visszatekintve, nem csupán mostani helyén, de hagyományos értelmében szemléljük, bizarr módon érvényessé válik a képzőművészet egészére. Virtuális metamorfózisának jelenkori leleményessége megragad valamit a művészet digitalizáció előtti és utáni lényegéből.
Az elmúlt öt év kortárs művészetének látványos változása, hogy hagyományosan létrehozott formái sem nélkülözhetik immár a szélsebességgel száguldó digitális kozmosz egyre erősebb hatásait.
Nem helyettesíthető tárgyak – III. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025, Műcsarnok. Forrás: MMA
A Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2025-ös kiállítása a társadalom elmozdulásaira adott személyes reflexiók gazdagságát igyekszik feltérképezni, s vele a jelenben szerveződő virtuális világ beszűrődését a tradicionális művészi gondolkodásmódba. Hogy mindez formai és/vagy tartalmi elemekben nyilvánul meg, az a művészi szubjektum döntése. A kiállítás azt a fajta, korunkra reflektáló világlátást próbálja feltárni, amelyben egyaránt helyet kap a hagyományok újragondolásának igénye és az anyagi világ tárgyiasult műveinek hátterében munkáló úgynevezett digitális gondolkodás.
Feltárni mindazt, ami a művek jelenvalósága szerint létezésünktől immár elválaszthatatlan.
A kiállítás szeptember 28-ig látogatható a Műcsarnokban.
Forrás: MMA
