Első alkalommal találkozhat a magyar nagyközönség William Blake képzőművészeti alkotásaival a Szépművészeti Múzeum szeptember 25-én nyíló kiállításán. A Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című tárlat a londoni Tate gyűjteményéből válogatva a brit képzőművészet és irodalom kiemelkedő alakjának legjelentősebb műveit tárja a látogatók elé, egyben bemutatja az angol képzőművészet egy különösen mozgalmas időszakát is.
William Blake (1757–1827), az életében mellőzött művész látomásos alkotásaival, grafikáival, akvarelljeivel és költeményeivel, próféciáival generációkat inspirált. Ma, kétszáz év elteltével művészete csodálat tárgya, alkotásait a szabad szellem egyedülálló megnyilvánulásaként ismeri a világ. A több mint száz művet felvonultató kiállításon Blake műveit az őt leginkább inspiráló művészek és kortársai, többek között Henry Fuseli (Heinrich Füssli), Benjamin West, John Hamilton Mortimer és J. M. W. Turner alkotásaival együtt láthatja a közönség.
William Blake a brit romantika egyik legismertebb művésze, kivételesen eredeti művészete és költészete ma is ihlető hatású. Ezekben az évtizedekben számos brit alkotót foglalkoztattak az érzelmek és az irracionalitás, sokan választottak erősen szubjektív témákat és kutattak a spirituális megújulás után. Blake-hez hasonlóan ők is egy felbolydult világra reagáltak. A Nagy-Britanniában megjelenő romantikus stílus kialakulásában jelentősen közrejátszott az amerikai függetlenségi háborúban elszenvedett megszégyenítő vereség, az 1790-es években zajló francia forradalom világrengető hatása, a Franciaországgal vívott hosszú háború nehézségei, az otthoni politikai és társadalmi forrongás, valamint a technikai és ipari fejlődés gyors irama. Blake és kortársai művészete e kor szellemét idézi elénk.
William Blake sok szempontból megtestesíti a romantikus művészről alkotott mai elképzelésünket a magányos zseniről, aki a maga korában nem kapta meg a neki járó elismerést. Blake Londonban élt és rézmetszőként dolgozott. Gyakran késő éjszakába nyúlóan új nyomatkészítési és festési technikákat talált ki képzeletvilágának tökéletes kifejezésére. Prófétának tekintette magát, aki művészetével és költészetével hidat épít a spirituális és a kézzelfogható világ között. Blake művei sok esetben merítettek radikális politikai nézeteiből, mély vallásos hitéből és személyes küzdelmeiből. Hosszú ideig dédelgetett ambíciója azonban, hogy országos jelentőségű művésznek ismerjék el, nem teljesedett be. Egyedülálló látásmódja számos kortársát megdöbbentette és elképesztette, és voltak, akik egyenesen őrültnek tartották.
A londoni Tate-tel együttműködésben magvalósuló nagyszabású kiállítás tematikus szekciói William Blake egy-egy kulcsfontosságú műve köré épülnek, amelyekben a művész sokoldalú képzeletének más és más dimenziója rajzolódik ki.
A tárlat első, Költő festő című szekciójában Blake illusztrált verseit idézzük meg. Blake első verseit gyermekkorában írta, melyekhez édesanyja bátorítására rajzokat készített. Az élénk fantáziával megáldott ifjú William nem részesült formális oktatásban, otthon tanították, majd fiatal tanoncként a Westminster-apátságban másolta a gótikus síremlékeket, inaséveiben pedig mestere lett a rézmetszésnek. Nyomdatechnikai kísérleteit élete végéig finomította, s gyakran tért vissza korai verseihez és készített újabb levonatokat már meglévő nyomólapokról, illetve szövegekkel látta el korábbi metszeteit.
A korszakot jellemző változások és zűrzavar hatására sok művész igyekezett válaszokat adni az akkori világ szélsőségeire. Voltak, akik a fenséges bemutatására törekedtek, alkotásaik célja a félelemmel és/vagy csodálattal teli érzelmek kiváltása volt. A brit alkotók folyamatosan a természet erejét és veszélyeit kutatták, a néző kedélyének borzolása érdekében nemegyszer torzítva a fényt, a léptéket és a teret. A rettegés és veszély című kiállításrészben látható Blake-műveken ez az aspektus vonagló és kicsavarodó testekben, illetve a szenvedés és gyötrelem megjelenítésében jut kifejezésre. Kortársai körében is elterjedtek a rabság, az őrület, a rettenet, a veszély és a betegség sötétebb témái, valamint a természet drámai ábrázolása.
A Fantasztikus teremtmények című szekciót a Blake és kortársai által megalkotott természetfeletti lények népesítik be. Noha mesének vagy babonának tartották és elutasították a tündérek és kísértetek létezését, e teremtmények mégis jelen voltak a kor vizuális művészetében. Egyes művészek, mint például Blake vagy Henry Fuseli új fantáziákkal töltötték meg a tündérek és szellemek birodalmát. Képeiket gyakran népesítették be csábítóan és elbájolóan megjelenített nőalakok.
A régmúlt idők gazdag ihletforrást jelentettek Blake és művésztársai számára. A Franciaországgal vívott hosszadalmas háborúk nehézségei és zűrzavara közepette a brit múlt képei és történetei táplálták a nemzeti büszkeséget, illetve aktuális üzeneteket közvetítettek. A múlt romantizálása című kiállításrészben az ennek jegyében született alkotások láthatók, míg A gótika szekció a gótika és Blake művészetének kapcsolatát mutatja be. Blake fiatal rézmetszőinas korában találkozott először a gótikus művészettel, amikor síremlékeket másolt a Westminster-apátságban. A szellemi és élő művészetet, az időtlen eszményképet képviselő gótika központi szerepet játszott alkotói szemléletében. A Newton teste című kiállításrész középpontjában Blake egyik legemblematikusabb alkotása, a ritkán kölcsönzött, az antik és reneszánsz művészet által ihletve ábrázolt Newton áll. A sátán és az alvilág elnevezésű kiállításrész alkotásain a művészek a kor aggodalmaira reflektálva jelenítették meg a közelgő apokalipszist. Blake – aki élete utolsó éveit a Dante poklának bugyraiban tapasztalható kínok megjelenítésével töltötte – nem volt egyedül a sátáni és pokoli témák bemutatásában, a korban divattá vált a pusztulás és a bibliai jelenések ábrázolása.
A kiállításon Blake magyar művészekre kifejtett hatásával is megismerkedhetnek a látogatók: irodalmi vonatkozások (Szerb Antal, Szabó Lőrinc) is helyet kaptak a tárlaton, valamint Borsos Lőrinc és a Blake-et mesterének tekintő Kondor Béla műveivel is találkozhat a közönség.
A Menny és pokol házassága című kiállítás átfogóan mutatja be William Blake rendkívüli képzelőerejét. Blake művész, költő és látnok volt, akit nem lehet beskatulyázni. Szimbólumokban gazdag alkotói világa bonyolult univerzum, ahol a látható és a láthatatlan, a szent és a profán egymás mellett létezett.
Forrás: Szépművészeti Múzeum
Címlapkép: William Blake (1757–1827): Enitharmon öröm-éje (korábban Hekaté), 1795 körül. Photo: © Tate
