A világ egyik legjelentősebb múzeumában, a szentpétervári Ermitázsban önálló kiállításon mutatkoznak be Munkácsy Mihály művei. Az április 23-án nyíló tárlaton látható 65 festmény zöme, 45 alkotás a Magyar Nemzeti Galéria anyagából, a további 20 festmény pedig a legjelentősebb Munkácsy-magángyűjteményből, Pákh Imre gyűjteményéből érkezett a Néva parti városba. A kiállítás július legvégéig látható.
Munkácsy Mihály, Párizsi enteriőr – Olvasó nő, 1877, MNG
A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének legszebb darabjai gyakran mutatkoznak be külföldön. A Munkácsy-kiállítással párhuzamosan Buenos Airesben, szintén július végéig látható a Mesterművek a reneszánsztól a romantikáig – a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye című kiállítás, ahol 60 művel találkozhat a dél-amerikai közönség.
Az Ermitázsban, az egykori cári palota egyik legpompásabb dísztermében, a Miklós teremben bemutatkozó válogatás gazdagon és kiváló művek segítségével reprezentálja Munkácsy korai népi életképfestészetét, a párizsi szalonképek világát és tájképfestészetét is. Ebben az összeállításban olyan főművek szerepelnek, mint a Rőzsehordő nő, Liszt Ferenc portréja, a Poros út, a Siralomház, vagy a Krisztus-trilógia képeinek 3 méteres redukciói (kisebb méretű változatai). Pákh Imre gyűjteményéből az Ásító inas egészalakos változata, a korai realista periódusból való Dűlő szénásszekér, vagy a szalonképek olyan remekművei a leginkább figyelemre méltóak, mint pl. a Készülődés a papa születésnapjára, vagy a Zeneszoba.
Munkácsy 1870-ben a párizsi Salon kiállításán aranyérmet nyert a Siralomház című képével, s ez a siker hozta meg számára a nemzetközi elismertséget. Munkácsy számára az 1870-es évek a hihetetlenül dinamikus anyagi gyarapodás évei voltak. 1872-től Párizsban élt, s kezdetben a magyar témája zsánerképeivel, később az úgynevezett szalonképeivel, portréival, majd bibliai kompozícióival szerzett hírnevet és vált Amerikában is keresett festővé. Munkácsy számos főműve, mint pl. a Milton (1878), a Mozart halála (1886) ma is komoly amerikai gyűjteményekben található. Munkácsy népszerűségét és rangját mutatja az is, hogy alkotásai olyan közgyűjteményeknek képezik részét, mint a párizsi Musée d'Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a new yorki Metropolitan Museum of Art, a seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts, vagy a Philadelphia Museum of Art.
Munkácsy realista festészete sokban rokon a nagy orosz realisták, Ilja Repin, Vaszilij Perov művészetével. A korhely férj, vagy a Rőzsehordó nő mélységes realizmusa, vagy akár a szalonok felszínes világát ábrázoló képek pontossága éppoly ismert az orosz közönség előtt, mint Munkácsy drámai tájképeinek világa, melyekben hol az impresszionizmus, hol a szimbolizmus nyomait véljük felfedezni. Munkácsy egyszerre volt képviselője a 19. század nagy, európai festészeti tradíciójának, a realizmusnak és egyike a festészet új lehetőségeit kutató, kísérletező kiemelkedő művészeknek.
A 2018. július 29-ig látogatható Munkácsy Mihály gyűjteményes kiállítás művészettörténész kurátorai Mikhail Anikin (Ermitázs Múzeum, Szentpétervár), illetve Gergely Mariann és Plesznivy Edit (Magyar Nemzeti Galéria).
Forrás: MNG
