Mit vásárolnak a legnagyobb műgyűjtők? – Modigliani, Munch, Picasso is a listán

Külföldi aukciók újabb és újabb rekorddöntő eladásairól olvasva mindig felmerül a kérdés, hogy ki lehet a – gyakran névtelenséget kérő – szerencsés gyűjtő. Persze nem mindig derül ki a vásárlás mögötti személy, sokszor csak felröppenő pletykák, spekulációk alapján következtethetünk a kilétére. Vannak azonban olyan gyűjtők, akiknek a neve egyre-másra előkerül, és azt is lehet tudni, hogy milyen különösen értékes mű van a birtokukban. Róluk közlünk egy válogatást, a Chief Art Collectors projekt alapján.

Liu Yiqian (nettó vagyon: 1,38 milliárd dollár)

Liu Yiqian Kína egyik leggazdagabb embere és szenvedélyes műgyűjtő. Gyűjteményében nagynevű kínai és európai alkotók mesterművei egyaránt megtalálhatók. Kollekciójának kulcsfontosságú darabja Amadeo Modigliani No couché/Reclining Nude című 1917-es festménye, amelyet 2015-ben vásárolt a Christie's árverésén, 170,4 millió dollárért. Liunak egyébként két múzeuma is van (Long Museum Pudong, Long Museum West Bund), ahol kiállítja a vásárolt műtárgyakat.

Dmitry Rybolovlev (nettó vagyon: 6,8 milliárd dollár)

Nehéz lenne egy dolgot kiválasztani, ami miatt az orosz üzletember neve ismerősen csenghet. Művészeti berkekben, a sportvilág köreiben és az üzleti életben is komoly hírnévnek örvend. Elmondhatjuk róla például, hogy ő a tulajdonosa a Monaco Football Clubnak vagy hogy az üzleti életben az alternatív gyógymódokról nyergelt át az üveg- és szappangyártásban fontos kálium-karbonát – iparra, de a mi szempontunkból fontosabb, hogy ő volt az, aki eladásra kínálta a minden aukciós rekordot megdöntő Salvator Mundit. Ezen az üzleten 270 millió dollárt nyert egyébként. És hogy melyek azok a festmények, amelyektől viszont nem vált meg az orosz gyűjtő? Gauguin, Klimt, Modigliani alkotásai színesítik a gyűjteményét, azonban az egyik legkiemelkedőbb tétel egy Rothko-mű, a Number 6 (Violet, Greed and Red), amelyet 186 millió dollárért vett meg. A festmény egyébként a hírhedt svájci műkereskedő, Yves Bouvier tulajdonában volt előzőleg, aki jócskán olcsóbban jutott hozzá, mint ahogyan Rybolovlevnek eladta. Bouvier-t több vásárlója be is perelte a túlárazott művek miatt, amelyek eredeti áráról szándékosan félretájékoztta őket.

Leonard Blavatnik (nettó vagyon: 17 milliárd dollár)

Leonard Blavatnik olajmágnás, filantróp, akit 2017-ben lovaggá is ütöttek. Egyetemek, kulturális intézmények rendszeres támogatója. Blavatnik művészeti ízlése ugyan jól dokumentált, de arról, hogy pontosan milyen művek vannak a tulajdonában, leginkább csak találgatni lehet. Az köztudomású, hogy dollármilliókat fizetett Damien Hirst Gone but not forgotten című 2014-es mamut-szobráért. Fotók alapján valószínűsíthető, hogy Blavatnik házában lóg Picasso Nude, Green Leaves and Bust című festménye, amely egy 2006-os aukción 106,5 millió dollárért kelt el.

Kenneth Griffin (nettó vagyon: 9,9 millió dollár)

Az amerikai gyűjtő nem vesztegette az idejét, 22 éves korában alapította meg a Citadel nevű, privát hedge fund vállalatát, ami mára az egyik legnagyobbá nőtte ki magát Amerikában. Gyűjtőként arról híres, hogy ő az, aki az a magánszemély, aki a legtöbb pénzt áldozta egyetlen festményre. A kép, ami úgy tűnik, rendkívül sokat jelent Griffinnek, Willem de Kooning Interchange című alkotása, amelyet privát eladás során, 300 millió dollárért vásárolt meg az üzletember. Érdekesség, hogy az 1997-ben elhunyt absztrakt expresszionista de Kooning aukciós rekordja 68,9 millió dollár, a Christie's 2018. novemberi aukcióján született, a szintén 1955-ben készült, Woman as Landscape című művel.

Leon Black (nettó vagyon: 6,5 milliárd dollár)

Black fontos amerikai üzletember, aki a melanoma kutatások nagylelkű támogatója is egyben. A művészeti világban arról híres, hogy az övé kettő a világ legértékesebb alkotásai közül. 1987-ben 53,9 millió dollárt fizetett Van Gogh Íriszek című festményéért, majd 2012-ben a Sotheby's aukcióján 119,9 millió dollárt Edward Munch Sikolyáért. A Sikolynak négy változata van, az első valószínűleg egy kartonra, krétával rajzolt verzió, 1893-ból. Munch még 1893-ban elkészítette a képet temperával is, majd 1895-ben pasztellel, ragyogóbb, élénkebb kékekkel ismét megrajzolta A sikolyt – ez az a változat, amely Black tulajdonában van. Végül 1910-ben készítette el – a szemgolyó elhagyásával – ismét a képet.

Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com