Nap mint nap egyre több írás jön velünk szembe, amely a legfiatalabb generációk szokásait, munkához, kapcsolatokhoz – egyáltalán: az élethez – való hozzáállását veszi górcső alá. A mindennapok során a különböző generációk tagjai szükségszerűen a legkülönfélébb helyzetekben találkoznak egymással. Együtt dolgoznak a „baby boomerek”, az X- és az Y generáció tagjai, sőt, egyre inkább képviselteti magát a Z generáció is. Ez számos vicces, mém-gyanús helyzetet szül, amelyek tulajdonképpen egyetlen dologra világítanak rá: ezek a generációk gyökeresen más korokban, körülmények, szokások között szocializálódtak. Bőven nem – csak – arról van szó tehát, hogy az Y generáció avokádóval eszi a pirítóst és mindenbe chia magot szór. Sokkal inkább arról, hogy számára teljesen más tapasztalatok adottak, mint mondjuk a világháborúk után született baby boomereknek. Ugyanakkor a világ hagyományos intézményei fokozatosan tudnak csak adaptálódni az új generációkhoz (gondoljunk például a munkahelyekre). Viszont egyre újabb és újabb területek ismerik fel, hogy az új generációk mind hangsúlyosabb, sőt megkerülhetetlen tényezővé válnak minden téren. Ahhoz, hogy elérjék őket, szólni tudjanak hozzájuk, számolniuk kell a szokásaik, gondolkodásmódjuk esetleges különbözőségeivel. A mi szempontunkból fontos műtárgypiaccal sincs ez másképp.
Nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy a műgyűjtők új generációja egyre nagyobb hányadát teszi ki a műtárgypiaci vásárlóknak. Nemrégiben mi is írtunk az Artsy saját felméréséről, amely kiemelten foglalkozik a fiatal vásárlók szempontjaival. A gyűjtők legújabb generációja a műtárgyvásárlók körülbelül 15-25%-át teszi ki az AXA 2018-as riportja szerint. A galériák és aukciósházak, amelyek folyton újabb vásárlókat igyekeznek elérni, próbálnak nyitni a piacra frissen belépő szereplők felé, megérteni a motivációikat, megismerni az általuk gyakran használt csatornákat, illetve kiaknázni az ezekben rejlő lehetőségeket. Ha hatékonyan tudnak kommunikálni a friss gyűjtők felé, az nemcsak azt jelenti, hogy vásárlóik számát bővítik, hanem egyben azt is, hogy egy még színesebb, heterogénebb gyűjtői kört tudnak megszólítani, így tehát az eladni kívánt művek kínálata is egyre diverzebb lehet, ez pedig alapvető fontosságú a véges számú műalkotással rendelkező műtárgypiacon. Egyre nehezebb ugyanis a jól csengő és garantált sikerrel kecsegtető nevek munkáinak beszerzése, fontos tehát az „új” művészek, kortárs alkotók felfuttatása, és úgy tűnik, az új gyűjtők erre már csak anyagi megfontolások miatt is fogékonyabbak. Nézzünk néhány szempontot, amely felmerülhet a fiatal gyűjtők vásárlási szokásaival, motivációival kapcsolatban! (A nemzetközi elemzésekben a fiatal gyűjtők közé általában a negyven év alatti személyeket sorolják.)
Élmények és az önkifejezés vágya mindenekfelett
Az Y-generáció számára a személyes élmények gyűjtése (és azok megosztása) nagyon fontos. Ez az, ami miatt a legtöbb kritika éri őket. A művészetben is a személyes kapcsolódási pontokat keresik és a vásárlás során is leginkább arra fókuszálnak, hogy melyek azok a művek, amelyek megszólítják őket, sőt, amelyek mintha elmondanának róluk valamit. A gyűjteményükre is egyfajta kommunikációs platformként tekintenek, tehát nem feltétlenül a befutott nevekre vágynak. Ez elvezet minket a következő ponthoz:
Előtérben a kortárs
A friss trendekre, aktualitásokra, a világ nagy kérdéseire (globális felmelegedés, politika, a harmadik világ országainak problémái, feminizmus, gender stb.) fogékony gyűjtők szívesen vásárolnak olyan alkotóktól, akiket hasonló gondolatok foglalkoztatnak, és ezeket művészetükben is kifejezik. De nem ez az egyetlen érv, amely a kortárs vásárlása mellett szól. Fentebb már említettük, hogy a fiatal gyűjtők általában kevesebb anyagi forrással rendelkeznek, így kevésbé valószínű, hogy a piac legkeresetteb művészeinek munkái közül válogathatnak, pláne, hogy ezek árai folyamatosan emelkednek. Még fontosabb talán az élő művészekkel kialakítható személyes kapcsolat. A fiatal generációk magától értetődő módon használják a legkülönfélébb social media felületeket, amelyeken keresztül kapcsolatba tudnak lépni az alkotókkal, követhetik őket, bepillanthatnak az alkotási folyamatokba is. Ezek még vonzóbbá teszik számukra a kortárs művészetet. Mindezek mellett természetesen a kereskedőkkel is meg tudnak ismerkedni.
Nem csak festmény
Igen, a műtárgypiac legfontosabb termékei még mindig a festmények, és nem valószínű, hogy ez rövid időn belül változni fog. Ugyanakkor a fiatal gyűjtők számára sokszor elérhetőbbek az alacsonyabb árfekvésű műtárgyak, például a fotográfiák vagy a printek. Úgy tűnik továbbá, hogy az Y (és lassan Z) generációs gyűjtők nyitottak az új, kísérleti technikákra, fenntartható, esetleg újrahasznosított anyagokból készített művekre.
Online platformok, mint a tájékozódás és vásárlás fontos felületei
A baby boomereket követő generációk tagjait Marc Prensky elnevezését használva digitális bennszülötteknek is szokás nevezni. Ezeknek a fiataloknak teljesen természetes az internet rendszeres használata, kapcsolattartásuk, információszerzésük legfontosabb helyszíne is az online tér. A modern világot jellemző erős vizualitásnak tökéletesen megfelel például az Instagram, ami a fiatal gyűjtők számára is a legfőbb információforrás, ahol bekövethetik az őket érdeklő művészek, galériák, aukciósházak feedjét, hogy minél hamarabb értesülhessenek az újdonságokról. Az Artpiq arról ír, hogy a fiatal műgyűjtők közel 80%-a fedez fel itt új művészeket és munkákat. Az Artsy már emlegetett 2019-es felmérése, a The Online Art Collector Report szerint az online műtárgyvásárlók 32%-a 35 éven aluli. Tehát a fiatal gyűjtők előszeretettel vásárolnak online, mivel ezt egy kényelmes, diszkrét és elérhető vásárlási formának tartják, amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan alkotásokhoz is hozzájussanak, amelyeknek a megszerzéséhez máskülönben nagy távolságokat kéne megtenniük. A műkereskedők sorra ismerik fel az online terjeszkedés fontosságát, és minden jel arra utal, hogy ha meg szeretnék célozni a gyűjtők új generációját, akkor továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az online felületeik használhatóságára.
Öröklött gyűjtemények és magatartásformák
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy tapasztalt, nagy múlttal és még nagyobb gyűjteménnyel rendelkező gyűjtők gyakran az örököseikre hagyják gyűjteményüket. Így ők egy már meglévő kollekciót gyarapíthatnak vásárlásaikkal. Ennél is lényegesebb talán, hogy a gyűjtési hajlandóság is egy olyan dolog, ami a családon belül átörökíthető, aktívan gyűjtő szülők gyermeke, aki műtárgyak között nő fel, minden bizonnyal maga is érdeklődni kezd a művészeti világ iránt. Szüleitől ellesi a gyűjtés minden csínját-bínját, a műtárgyak mellé pedig egy kapcsolati hálót is kap, amelyre alapozhat. Ezek a szempontok mind árnyalják a képet.
+1: Értelem és érzelem
Az Art Market Guru arról számol be, hogy míg a vásárlásaikat továbbra is leginkább az érzelmek, az önkifejezés vágya és az esztétikai élvezet irányítja, az Y generáció a műgyűjtők egészéhez képest inkább egyetért azzal az állítással, hogy a műtárgy befektetés is, egy eszköz, amely a vagyongyarapítást is szolgálhatja. Tehát az érzelmi szempontok mellett racionális megfontolások is vezetik őket.
A műtárgypiac jóformán még fel sem ocsúdott az Y generációs szereplők felbukkanása után, többen már arra hívják fel a figyelmet, hogy megérkezett a Z generáció is. A húszas éveik elején járó fiatalok pedig ismét új színt hoznak a piacra. A The Art Newspaper újságírója, Melanie Gerlis például ezt írja: „Mit akar a Z generáció? A mai fiatalokat egyszerűbb azzal definiálni, hogy mit nem akarnak – márkákat, címkéket és bármit, ami a nagy cégekkel van kapcsolatban. Social media bennszülöttek (nem csak digitális bennszülöttek, mint az elődjeik), de nem hisznek el mindent, amit ott olvasnak.” Nagyon is jól ismerik az influenszerek világát, a célzott hirdetéseket, így arra lehet számítani, hogy valamennyire tudatosabban kezelik majd az ilyen, vásárlásra buzdító helyzeteket. Nem viselik jól, ha megmondják nekik, hogy mit vegyenek meg és mit nem, sokkal inkább maguknak szeretik felfedezni a dolgokat. Ez pedig azt jelenti – írja Gerlis -, hogy az eddig figyelemhiánytól szenvedő kis galériák ideje jön el hamarosan.
A téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk a 2019-es Műtárgybefektetési Konferenciát, amelynek kiemelt témája a generációváltás a műtárgypiacon, a digitalizáció, a piacra belépő új szereplők megszólítása, illetve az ő hatásuk a piac egészére. Szó lesz továbbá a kortárs művészet gyűjtésének motivációiról, valamint a műgyűjtés alternatív területeiről, a ritkábban tárgyalt műcsoportokról. A konferencia részletes programját itt találják.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
