A kiállítás három fiatal, kelet-európai fotográfusnő, Weronika GESICKA (1984), Bara PRASILOVA (1979) és Maria SVARBOVA (1988) munkáin keresztül vizsgálja a valóság és fikció határán egyensúlyozó, vagy azok keveredésével születő alkotásokat. A kortárs fotográfia új generációjának játékos, abszurd humorral fűszerezett vizuális nyelve nagyon személyes és asszociatív, ugyanakkor kapcsolódik a múlt és emlékezés témaköréhez, nosztalgikus felhanggal vegyítve a médium objektív jellegét.
Bara PRASILOVA: Hogyan alszanak a halak?
Weronika Gesicka Traces-sorozata 1950-60-as évekből származó archív amerikai képekből kiindulva az emlékezés mechanizmusával foglalkozik, egy új valóságot teremtve újrarendezett képein, melyek humoros, olykor szürreális világot tárnak elénk, a látszólagos objektivitást ütköztetve az illúziókkal. A fotókon megjelenő családi jelenetek, nyaralási emlékek, külvárosi hétköznapok tekinthetőek akár “az amerikai álom” megtestesülésének is, ugyanakkor a képek valóságának ismerete nélkül nehéz eldönteni, hogy spontán vagy megrendezett képekről, valós szereplőkről vagy színészekről van-e szó, akik egy-egy boldog zsánerkép vizuális megjelenítéséhez statisztálnak. Gesiczka az idealizált képeken keres fogást, majd a képek automatizmusa elleni ironikus gesztusként fordítja át őket, manipulálva a múltat, az emlékeket. A család és annak belső dinamikája foglalkoztatja, a női és férfi-szerepek, sztereotípiák és az ezek mentén vagy hatására a kontúrokat elvesztő és dekoratív enteriőrbe olvadó személyiségek. Bara Prasilova munkáit szintén a valóság és a fikció határán egyensúlyozó képzeletbeli pillanatok játékos leképezése jellemzi, miközben a szereplők közötti kapcsolatok kibontására helyezi a hangsúlyt. A képeken vissza-visszatérő hosszú hajfonatok olykor az egyén kiterjesztéseként vannak jelen, máskor fizikai kötelékként kapcsolják össze a képek szereplőit. A többnyire steril környezetbe helyezett alakok, tárgyak abszurd, humoros kompozíciói a belső világok kivetüléseiként értelmezhetők. Prasilova munkáiban emberi érzések, viszonylatok, kapcsolatok kerülnek a középpontba, melyek erőteljes kontrasztú, narratív kompozíciók formájában kerülnek megjelenítésre. Maria Svarbova Swimming Pool sorozatában a nyilvános uszodák csendes szimmetriája filmszerű, beállított jelenetekkel egészül ki. Megfagyott pillanatok, álomszerű világ tárul elénk, miközben a szocializmus alatt épült funkcionalista épületek geometrikus zártsága uralja a képtereket. Ebbe a hideg, lágy atmoszférába helyezte az alkotó az alakjait, a helyszínhez kapcsolódó cselekvésbe vagy csendes mozdulatlanságba burkolva őket. Svarbova a szocialista építészet és a nyilvános terek kérdéskörével munkáiban visszatérően foglalkozik, sorozatával 13 szlovákiai város uszodájába kalauzol minket, ahol az univerzális képi megfogalmazás, a kompozíciók szimmetriája és az épületek minimalista formavilága teszik időtlenné a képeket. A hideg, tükröződő felületek, a díszek hiánya a tér és az ember kapcsolatára helyezi figyelmünket, melyek szürreális, vagy éppen futurisztikus tónusa mégis narratívával ruházza fel a képeket.
Bara PRASILOVA: Helena dolgai című sorozatból
A kiállítás a Cseh Centrum, a Lengyel Intézet, a Szlovák Intézet és a Deák17 Galéria együttműködésében valósult meg. Megvalósító partner: Budapest FotóFesztivál.
