Ha a művészetre és a műtárgyakra gondolunk, akkor általában a klasszikus képzőművészeti ágak jutnak eszünkbe, festészet szobrászat, esetleg grafika. Szerencsére azonban a valós kép ennél sokkal színesebb.
Ha végignézzük a külföldi és a hazai aukciósházak kínálatát, a legkülönfélébb tárgyakkal találkozhatunk. Már nem lepődünk meg akkor, ha a világűrből érkező meteoritokat vagy a holdról származó köveket kínálnak eladásra, sőt, lassan ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy mesterséges intelligencia által készített portrét vásárolhatunk. Hogy éppen mit tekintünk műtárgynak, az nem tűnik egy örök időkön át érvényes kategóriának, úgy látszik, mintha a fogalom keretei egyre tágulnának. Gondoljunk csak a fotográfia helyzetére. Ma, amikor mindenki könnyen készít fényképet a telefonjával, sokaknak furcsának tűnik, hogy bizonyos felvételek dollármilliókért kelnek el a nagyvilágban, és egy-egy régi felvétel nemcsak kordokumentum, hanem műtárgy is egyben. Persze ahhoz, hogy egy fotográfiát jól el lehessen adni (és műtárgynak tekinthessük), sok feltételnek teljesülnie kell. Ahhoz, hogy megértsük, mennyit is ér a fotó, mint műtárgy, meg kell ismerkednünk vele.
Természetes az is, hogy egy egykoron eszközként funkcionáló használati tárgy mára műtárgynak tekinthető, történeti értéke, míves kivitelezése, nemes anyagai miatt. Esetleg az eredeti tulajdonos személye ébreszt fel az érdeklődésünket. Tavaly, sok más különlegesség mellett, aukción értekesítették például Stephen Hawking kerekesszékét. A Christie's online árverésén a szék 296 750 fontért kelt el. A járművel a néhai tudós állítólag még Károly herceg lábán is áthajtott, és általában eléggé vadul közlekedett vele. A legérdekesebb tavalyi aukciós tételek közé tartozik az Eiffel-torony régi lépcsőjének részlete is, amely az Artcurial aukciósháznál kelt el 169 ezer euróért. A lépcső valaha a második és a harmadik szintet összekötő szakasz egy része volt, mielőtt a lift kialakításra került volna 1983-ban. Természetesen extrémebb dolognak tűnhet egy lépcsőrészlet vagy egy kerekesszék megvásárlása, mint mondjuk egy régi tubákosszelence, filmplakát vagy éppen egy szőnyeg beszerzése. De tulajdonképpen a különlegesebb példáknál is arról van szó, mint az utóbbiaknál: érdekesnek találjuk az adott tárgy múltját, értékesnek találjuk a hozzá kapcsolódó történetek miatt és különböző okok miatt érdemesnek tartjuk arra, hogy megőrizzük az utókor számára.
Október 25-én a Christie's aukciós történelmet írt azzal, hogy elárverezte az Edmond de Belamy portréja című, mesterséges intelligencia által készített képet. Az esztétikailag nem túl megnyerő, ám kétségkívül érdekes keletkezéstörténettel bíró alkotás 7 perces licitharcot követően 432 500 dollárért talált gazdára. Az árverés előtt és után pedig kommentharcok indultak a mű védelmében, illetve ellene, megkérdőjelezve a műtárgy-státuszát vagy épp érvelve mellette. Idén nyáron mi is hírt adtunk róla, hogy ultrarealisztikus, rajzoló robot munkáiból nyílt kiállítás külföldön. Jogosan merül fel a kérdés: vajon a mesterséges intelligencia által, algoritmusok alapján készült műalkotásoké-e a jövő? Másképp fogalmazva: számolnunk kell-e azzal, hogy az ilyen művek megítélése is olyan pozitív változásokon megy majd át, mint amilyet például a fotográfia és a film esetben láthattunk?
Jóval régebb óta tartó folyamat, de napjainkban úton-útfélen találkozunk a gondolattal, hogy az ún. magasművészet és az iparművészet határai is elmosódni látszanak. Bizonyos műtárgyakat anyaguk szerint az utóbbi kategóriába kéne besorolnunk (például üveg, kerámia, textil), azonban azt látjuk, hogy ugyanolyan művészi igényességgel és gyakran az egyediség iránti vággyal készülnek, mint képzőművészeti társaik. Jó példa erre a hazai üvegművészet alakulása, amelyre szerencsére egyre több érdeklődő figyel fel. Az impozáns, színes, izgalmas felületi hatásokkal operáló üvegszobrok rabul ejtik a tekintetünket. Elkészítésük precíz munkavégzést, nagy technikai jártasságot igényel, de legalább ennyire kreativitást és egyéni koncepciót is.
Láthatjuk tehát, hogy a műtárgyak világa egy igen izgalmas és színes terület, amelyet szinte lehetetlenség kiismerni, főleg, mivel mozgásban van, folyamatos változásokon megy át. Közelebb juthatunk az egyes műtárgytípusok megismeréséhez, ha készítési technikájukat, jellemző anyagaikat, történetüket tanulmányozzuk. Persze nincs szükség – egyelőre – arra, hogy megértsük a mesterséges intelligencia működését, azonban a minket általában körülvevő műalkotások vizsgálatából csak profitálhatunk, műgyűjtőként és lelkes műkedvelőként is. Azoknak, akik közelebb szeretnének kerülni a műtárgyak világához, a Műtárgyak Éjszakája Extra keretén belül induló előadássorozatunkat ajánljuk, amelyben különböző műtárgytípusokkal ismerkedhet meg a hallgatóság, a szakma kiválóságainak tolmácsolásában. Kerekesszék és algoritmus által generált festmény ugyan nem lesz, azonban az előadások során biztosan árnyaltabb képet kaphatunk a kerámiákról és porcelánokról, az üvegművészeti alkotásokról, a fotográfiákról és a keleti szőnyegekről is. A programokról további információkat itt talál.
Szerző: műtárgy.com