A műtárgyhamisítás elleni fellépés hatékonyságának javítása érdekében a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) 2011-ben műtárgyhamisítás elleni munkacsoportot hozott létre. A munkacsoport az első olyan szakmai szerveződés, amelyben a kulturális javak védelmében érintett valamennyi számottevő állami és piaci szereplő képviselteti magát, lehetőséget nyújtva a témával kapcsolatos különböző megközelítési módok, a problémák és a tapasztalatok megismerésére, a hamisítás elleni fellépés átfogó eszközrendszerének kiépítésére. A munkacsoport tevékenységének fő irányai: a hamisítás körébe tartozó elkövetési magatartások pontos meghatározása, szakmai és jogi megítélése, az ezzel foglalkozó szakértői tevékenység szakmai és igazgatási kereteinek vizsgálata, a műkereskedelmi tevékenység előírásainak kritikai áttekintése (különös tekintettel a kulturális javak hamisítás elleni védelmére), a hamis kulturális javak azonosításának, kezelésének megoldása.
A műtárgyhamisítás által okozott kár több szinten jelentkezik. A hamis tárgy jóhiszemű tulajdonosa mellett jellemzően kárt szenved a műtárgyat értékesítő galéria, illetve aukciósház is, tekintve, hogy ilyen esetekben általában visszatérítik a vevőnek a vételárat. Közvetetten az is kárnak tekinthető, hogy a hamisításoktól való félelem miatt számos műalkotás be sem kerül a műkereskedelembe, mert a kereskedők eleve elutasítják azokat. A gyűjtők részéről is erősödhet a bizalmatlanság. Vásárlási kedvük csökkenése visszaveti a műkereskedelem forgalmát, aminek – nehezen számszerűsíthető – adóbevételi vonzatai is vannak. A vagyoni kár mellett lényeges az alkotót, illetve a kulturális örökséget érő eszmei kár is.
A hamisítás tilalmát a kulturális örökség védelméről és a szerzői jogról szóló törvény is megfogalmazza. A Büntető Törvénykönyvben a kulturális javak hamisítása, meghamisítása nem szerepel önálló tényállásként. A jelenlegi lehetőségek szerint csalás miatt büntetendő, aki „jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz”. A szerzői jog megsértése miatt lehet eljárni azzal szemben, aki „másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti”.
A műtárgyhamisítás a forgalomba hozatal során tölti be „rendeltetését”, itt keletkezik a kár és az illegális haszon is. Ezért a hamisítás elleni fellépés során a műkereskedelem szerepének és felelősségének fokozott hangsúlyt kell kapnia. A műkereskedelmi tevékenységet hazánkban nem szabályozza speciális jogszabály. Az elsődleges feladat ezen a téren ezért a műkereskedelmi tevékenység önálló – a használtcikk-forgalmazástól eltérő, a terület sajátosságait és a fogyasztóvédelmet, valamint az örökségvédelmet is szem előtt tartó – szabályozása. A munkacsoport ezt a folyamatot a műtárgyvédelmi aspektusok megfogalmazásával, illetve konkrét javaslatokkal is segíti.
Ennek a munkának az alábbi – a hamisítás ellen is ható – súlypontjai kerültek eddig megfogalmazásra:
- a műkereskedelmi tevékenység folytatása feltételeinek meghatározása
- a tevékenység szabályozása, megfelelő engedélyezési és ellenőrzési rendszer, valamint hatékony közigazgatási szankció alkalmazása,
- a műkereskedő speciális jogosultságainak és kötelezettségeinek meghatározása a műtárgyak védelme érdekében (nyilvántartási, ellenőrzési kötelezettségek, esetleg az eredetiség tanúsítása stb.).
A hamisítás elleni fellépés szükségszerű eleme az eredetiség hiteles megállapítása, majd a hamis műtárgyak kivonása a forgalomból. A műtárgyak eredetiségének vizsgálata alapvetően szakértői kompetenciába tartozik. A kulturális szakértői tevékenység, valamint az e területen végzett igazságügyi szakértői tevékenység folytatásának feltételei nem megfelelően kidolgozottak. Részben ennek a következménye, hogy a szakértők kompetenciája sem egyértelmű. Szakértőképzés nincs, emiatt a szakértők ismereteinek és gyakorlati tapasztalatainak mélysége nagymértékben eltér egymástól. Fontos feladat a szakértőkkel szembeni követelmények egységesítése, a munkájukhoz szükséges tárgyi-technikai feltételek biztosítása.
Az optimális cél az új hamisítványok készítésének megakadályozása lenne. Ezt a célt szolgálhatják az eredeti műtárgyak megjelölésére kifejlesztett olyan megoldások, amelyek technikai jellegű azonosító jellemzők utólagos elhelyezésén alapulnak. A már meglévő vitás eredetű műtárgyak vonatkozásában az elsődleges feladat az eredetiség (vagy annak hiánya) hiteles megállapítása. Az eredetiségre vonatkozó állásfoglalás szakértői kompetenciába tartozik. Hasonlóan lényeges a hamis műtárgyak forgalomból történő kivonása. A hamis tárgyak forgalomba kerülésének megelőzését szolgálhatja a „véleményezett eredeti művek” nyilvántartásba rendezése csakúgy, mint a műkereskedelemben eladásra kínált műtárgyak regisztrálása, illetve a kereskedő garanciavállalása azok eredetiségét illetően.
A műtárgy hamis jellegének megállapítása után a további eladási kísérletek sikerét csak akkor lehet megakadályozni, ha a hamisság ténye az összes piaci szereplő számára ismertté válik. A munkacsoport nemzetközi tapasztalatokkal és a hazai szakértők véleményével is alátámasztott álláspontja szerint az eszközrendszer jelenlegi stádiumában ezt a célt jól szolgálhatja az ún. „vitatott eredetű műtárgyak” nyilvántartása. Ez a kezdeményezés azt célozza, hogy az ilyen nyilvántartásban szereplő művek kikerüljenek a forgalomból, amíg eredetiségükről állásfoglalás nem születik. Ez az adatbázis alapvetően a műkereskedelemben felbukkanó, eladásra kínált kétes eredetű művek kezelésének eszköze lehet, ennél fogva a műkereskedelmi szakma tevékeny együttműködését feltételezi.
2012. november 20-án a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület „Hamis műtárgyak karanténban? – Új utakon a műtárgyhamisítás ellen” címmel konferenciát szervezett, mely áttekintette a műtárgyhamisítás elleni fellépés különböző megközelítési lehetőségeit, különös tekintettel az adatbázisok szerepére ebben a folyamatban. A konferencia résztvevői megismerkedtek a Németországban több éve hasonló céllal létrehozott adatbázis működésének tapasztalataival. Egy ilyen nyilvántartás létrehozásának jelentősége Magyarországon ezen a konferencián került első alkalommal megfogalmazásra. Az érintett szektorok részvételével tartott kerekasztal-beszélgetés alapvető konszenzussal zárult a vitatott eredetű műtárgyak adatbázisa hazai szerepét és a megvalósítás szándékát illetően. Ennek lényege, hogy az adatbázis egy sokrétű eszközrendszer egyik első eleme lehet. Ezen belül is kiemelendő a műkereskedői szakma mint leginkább érdekelt fél alapvető feladatvállalása egy belső információs adatbázis létrehozására és működtetésére vonatkozóan.
A projekt részletei, mindenekelőtt a finanszírozása még kidolgozásra várnak. Az állami szféra szerepe, segítségnyújtásának módja szintén további megbeszélések tárgyát kell, hogy képezze. A német adatbázist létrehozó és működtető Művészeti Aukcionátorok Szövetsége együttműködését, technikai és szakmai segítségét ajánlotta fel, nyitva hagyva a két adatbázis esetleges későbbi összekapcsolásának lehetőségét is.
A rögzített kiindulási pontok és az első év tapasztalatai olyan alapnak tekinthetőek, amelyre hatékony, egymáshoz sok helyütt kapcsolódó eszközrendszer építhető. A feladatok jellege miatt a továbbiakban is széles körű szakmai-intézményi együttműködésre van szükség; a munkacsoport számít valamennyi érdekelt és érintett fél támogatására.
