Alföld – Nem pusztán táj
Magyar remekművek az elmúlt kétszáz évből a MODEM-ben
Hosszú idő után újra egy klasszikus gyökerű válogatás látható a MODEM-ben. Az Alföld című tárlaton többek között Csontváry Kosztka Tivadar, Fényes Adolf, Holló László, Koszta József, Lotz Károly, Markó Károly, Mednyánszky László és Tornyai János munkái mesélnek történeteket az alföldi festészetről, hagyományhűségről, progresszióról. A kiállítás egyedülálló módon egy tájegység földrajzi és kulturális rétegeit mutatja be képzőművészeti alkotásokon keresztül. Az Alföld érdekessége, hogy ábrázolás szempontjából szinte „anti-táj”, hiszen képi világa és geográfiai formakincse meglehetősen egyszerű – mégis, a hegyvidékekkel és a dombságokkal szemben éppen ez a látvány inspirálta a legerőteljesebben a magyar művészeket majd kétszáz éven át. A MODEM a magyar puszta szívében, Debrecenben egy olyan sétára, kalandozásra invitál, ahol a látogatók a tájegységgel mint kulturális térrel ismerkedhetnek meg.
Járt-e Csontváry a Hortobágyon?
A tárlat első szekciójában az Alföld egyfajta szimbólumként jelenik meg – a nemzeti identitás és egy vágyott idilli világ szimbólumaként. Itt szerepel Markó Károly emblematikus alkotása, az 1853-ban készült Magyar alföldi táj gémeskúttalVihar a nagy Hortobágyon című műve, amelyet egy debreceni amatőr fotográfus, Haranghy György fényképeivel illusztrált, a Hortobágyról szóló tudományos előadás ihletett. A korabeli cikkírók szerint Haranghynak sikerült először megörökíteni a sajátos pusztai fényjelenséget, a délibábot. Érdekes, hogy a fotográfus és a „napút festője” közti levelezésből nem derül ki egyértelműen, hogy Csontváry járt-e a Hortobágyon, tehát valójában nem lehetünk biztosak abban, hogy valós élmények inspirálták volna a művészt, a történet viszont tanúbizonyságot tesz a téma iránti fokozott érdeklődésről a korban. A festményt a korai fotóművészeti remekekkel együtt kiállítva a nagyközönség első ízben a MODEM-ben tekintheti meg.
Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a nagy Hortobágyon, 1903, olaj, vászon, 58 x 116,5 cm, Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum, letét a pécsi Csontváry Múzeumban
Bús magyar sors
Az alföldi táj kietlenségén üde színfoltot jelentett a kocsma, ezzel a helyszínnel a látogatók a zsánerképeken keresztül ismerkedhetnek meg. Ez egy olyan színtere a pusztának, ahol egymás mellé kerülhet és össze is olvadhat a juhász, a betyár, a szabadságharcos vagy akár Petőfi figurája is – vagyis azok az alakok, akik a kor polgára számára a szabadság eszméjét testesítették meg. A képen végighaladva elgondolkozhatunk a magyar emberekről alkotott sztereotípiákról, mely szerint őszinték, büszkék és szélsőséges indulatokra hajlamosak vagyunk. A nemzeti karakter skálája a féktelen mulatozástól a melankolikus búsulásig terjed, mely végül a sírva vigadásban olvad össze. Egy pillanatra álljunk meg Izsó Miklós terrakotta szobrai előtt, aki a táncot járó magyar paraszt lendületes mozgását örökítette meg rendkívül érzékletesen, a mozgásfázisokat egyenként, gondosan tanulmányozva!
Tornyai János: Bús magyar sors (Önéletrajz), 1908, olaj, vászon, 110 x 150 cm, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Művésztelepek az Alföldön
A második szekcióban a szimbolikus táját az életműveket inspiráló konkrét táj váltja fel. Tornyai János, Endre Béla, Koszta József, Holló László, Nagy István és Tóth Menyhért művészetében közös, hogy a fővárosi és a külföldi akadémiákon végzett tanulmányaik után a falusi környezetet választottak lakóhelyül, ez a miliő alakította egyéni hangjuk kibontakozását. Itt találkozhatunk tehát azokkal a festőkkel, akiket „alföldi festőkként” is emlegetünk, és akik a XX. század első felében például Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, vagy a szolnoki művésztelepen alkottak. A szoros közösségek mellett olyan magányos alkotók is megfordultak itt, mint Mednyánszky László, aki környezetét rendkívül érzékeny festőiséggel ragadta meg, ezzel a tájképfestészetet szinte vallásos magasságokba emelte.
A második világháború aztán megváltoztatta az Alföld képét. A korábban gazdaságilag meglehetősen elmaradott terület 1945 után a szocialista modernizáció terepévé vált. A hagyományos paraszti gazdálkodást központilag irányított téeszek váltották fel, a Hódmezővásárhelyen csoportosuló „alföldi festők” viszont egy szimbolikus tartalmú nosztalgiavilágot hoztak létre, munkáikon a szocialista fejlődés dicsőítése helyett az életvitelükből kibillentett parasztsággal való együttérzés jelenik meg. A tárlat harmadik szekciója tehát az 1945 után főként Hódmezővásárhelyhez kötődő „alföldi festők”, többek között Hézső Ferenc, Kurucz D. István, Kohán György, Németh József és Szalay Ferenc műveiből válogat.
Hézső Ferenc: Legelőn, 1976, farost, tempera, 60 x 80 cm, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Volt egyszer egy Vadkelet
Az Alföld című tárlatot az emblematikus festmények mellett több film is színesíti. Talán kevesen tudják, hogy a puszta ihlette az első magyar művészfilmet, Georg Höllering 1936-os Hortobágy című alkotását, amelyben az elsődleges szerepet szokatlan módon nem a színészek vagy a forgatókönyv, hanem a táj szépsége kapta. A hatvanas évek közepén az akkor fiatal filmes nemzedék munkáiban is feltűnik az Alföld. A mozgóképeken többnyire régebbi korok elevenedtek meg: a XIX. századi viszonyok ábrázolása azonban lehetővé tette a kor aktuális problémáinak kimondását is. Jancsó Miklós Szegénylegények illetve Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című filmjeiben az Alföld szinte egy helyi westernfilmként értelmezhető, ahol a törvényen kívüli magányos hős a jó és a rossz, az egyén és a hatalom, berögzült ősi rend és gyorsan változó jelen örökös harcát vívja meg. A filmeket a kiállítás látogatói a megadott időpontokban, vetítőboxokban tekinthetik meg. Kuriózum, hogy éppen a tárlattal egy időben készül Hajdú Szabolcs – egy hortobágyi rabszolgatelepen játszódó – legújabb, Délibáb című filmje, mely ismét a western zsáneréhez nyúl. A kiállítás Szilágyi Lenke a forgatáson készített werkfotóival zárul.
Szilágyi Lenke: Cím nélkül, 2013, c-print dibondra kasírozva
A kép Hajdu Szabolcs Délibáb című filmjének forgatásán készült, jogtulajdonosok a Mirage Film Studio és a Filmpartners
