Sohasem tapasztalt tárgybőség vesz körül bennünket. Melyek azok a tárgyaink közül, amelyeket feltétlenül meg kell őrizni, hogy materiális valójukban is fennmaradjanak az utókor számára? Milyen tudásanyagot (mai szóval: metaadatokat) szükséges a tárgyak mellé rendelni, hogy azok a későbbi generációk számára is értelmezhetők és értékelhetők legyenek? És hogyan lehet már most minél szélesebb körben megismertetni ezeket a tárgyakat? E kérdéssor igen röviden megválaszolható: múzeumot kell alapítani.
Zoltán Tamás ötvösművész, restaurátor és tanár évtizedek óta gyűjti az ötvösszerszámokat. Már több mint egy évtizede eldöntötte, hogy közkinccsé teszi ezt a kollekciót egy olyan állandó kiállításon, amelyhez rendszeres szakmai programok is kapcsolódnak. Az ötvös mesterségtörténeti múzeum létesítésének ügyéhez megnyerte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Nemesfémművesek Országos Ipartestülete, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozata, a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Turizmus Zrt. és még számos szervezet és magánszemély elvi támogatását.
Zoltán Tamás műhelye az Erzsébet körúton Fotó: Kósa Zoltán
Helyszínnek egy emblematikus épületet talált: a neves pesti ötvösdinasztia, a Prandtner család 1810-es években emelt, Király utca 11. szám alatti házát, amelyet Pollack Mihály tervezett, homlokzatának – ötvösműhelyekben szorgoskodó puttókat ábrázoló – domborműveit pedig Dunaiszky Lőrinc készítette. Volt az épületben egy leromlott állapotú helyiség, amely az ezredforduló körül italbolt, majd lottózó volt, ezt követően pedig már egy ideje üresen állt, amikor Zoltán Tamás 2007 tavaszán megírta első levelét az Erzsébetvárosi Önkormányzatnak az ötvösmúzeum létrehozásáról. Sokáig elképzelhetőnek tűnt, hogy itt kaphat otthont a gyűjtemény, de többéves levelezés és telefonálás után mégis más döntés született. A Prandtner-házban a hosszúra nyúlt tárgyalások idején, a 2010-es évek elején még sex shop is működött.
Az épület történetéhez méltó, kulturális célú hasznosítása 2015-ben valósult meg az önkormányzati fenntartású K11 Művészeti és Kulturális Központ megnyitásával. Ennek a tevékenységi köre igen sokszínű, de az ötvösségtörténettel kapcsolatos ismeretterjesztés nem tartozik bele.
Miért lehet érdekes és aktuális a mai ember számára egy kézműves mesterség története és eszközei? Mindenki gazdagodik, ha felfedezi, hogy milyen úton és milyen speciális munkafolyamatok nyomán jön létre még a legegyszerűbbnek látszó tárgy is. A kézműves szerszámok formáit évezredek tapasztalatai alakították ki olyan módon, hogy tökéletes funkcionalitásukon túl még a megjelenésük is szemet gyönyörködtető. Ráadásul többségükről az is elmondható, hogy még a mai technológiai és ergonómiai ismeretek birtokában sem sikerült eddig e célra alkalmasabb eszközöket kifejleszteni.
Tévedés azt gondolni, hogy ezek a szerszámok a múltat jelenítik meg, hiszen egy egyre szűkülő, de még mindig jelentős létszámú szakmai közösség ma is sokat használ közülük. Így például egy minden ízében aktuális műfaj, a kortárs ékszer hazai alkotóinak legnagyobb része, akik fémműves szakmai végzettséggel, illetve tervezőművészi diplomával rendelkeznek, és gyakran dolgoznak is fémekkel. Itt kell megjegyezni, hogy többen közülük aktívan támogatják a gyűjtemény ügyét.
A kollekció sorsának biztosítására Zoltán Tamás 2011-ben létrehozta az Ötvösmesterség Tárgyi Eszköz- és Dokumentumgyűjtemény Alapítványt. Ugyanezen évben a virtuális térbe is elhozta kollekcióját azzal, hogy saját honlapot indított, a következő alcímmel: Ötvösmesterség régen és most. A weboldalon közölt szakmai információk között hírek is szerepeltek az Erzsébetvárosban, a pesti ötvösség egykori központjában kiállítóhelyet kereső ötvöstörténeti gyűjteményről. Az internetes jelenlét az interaktivitást is lehetővé tette: a honlap blogrovatán ugyanis szakmai eszmecsere kezdődött.
A gyűjtemény reális térben is bemutatkozhatott 2013-ban a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban rendezett, Kincskészítők műhelytitkai című időszaki kiállítás révén. Addigra már egy Ötvös Mesterségtörténeti Gyűjtemény elnevezésű facebook-csoport is működött, amelynek posztjai egyfajta oktatási példatárat kínáltak a pályakezdő ötvösöknek és az érdeklődőknek.
A virtuális felületek mellett Zoltán Tamás a legrégebbi médium, a könyv jelentőségét sem becsülte le: 2016-ban jelentette meg a szerszámok fotóival gazdagon illusztrált könyvét Metálmorfózis címmel. 2018 őszén Ötvösök öröksége címmel újabb kiállítást rendezett a gyűjteményéből, de most nem múzeumban, hanem a Nagyházi Galériában, a közönség egy újabb szegmensét megszólítva.
Fő célja továbbra is az, hogy helyszínt találjon annak a mesterségtörténeti állandó kiállításnak, amely további helytörténeti anyagokkal kiegészülve fogadhatja az érdeklődőket. Tervei szerint ehhez majd látványműhely, szakkönyvtár és dokumentumtár is tartozik, és fiatal iparművészek bemutatkozó tárlataival ugyanúgy rendszeresen kiegészül, mint neves kortársak kiállításaival. Ez a hely a szakmai előadások mellett egyéb kulturális programokat is kínálni fog, irodalmi vagy zenei témájú rendezvényeket ugyancsak beleértve. 2019-ben már sor kerülhetett egy újabb tárgyalásra, amelyek nyomán újra reménykedni lehet abban, hogy a gyűjtemény fizikai valójában hosszú távon is megtekinthetővé válik.
A kollekció megismertetése céljából Zoltán Tamás a múzeumok kommunikációs eszköztárának valamennyi médiumát alkalmazta már: kiállításokat rendezett, könyvet adott ki, blogot indított, facebook-csoportja pedig eleven szakmai kommunikáció színhelye. Egyszemélyes tevékenységével a közönségkapcsolatok hatékonyságát nézve bármely működő múzeumot lekörözi. A gyűjtemény – illetve az azt jelenleg a virtuális térben képviselő facebook-oldal – kedvelőinek száma az ezerhez közelít. Zoltán Tamás minden csatlakozót személyesen üdvözöl, és rendszeresen posztol rövid szöveggel megmagyarázott képeket az ötvösség történetéről: tárgyakat, szerszámokat, műhelyábrázolásokat. A képekkel kapcsolatos kérdésekre a médium használóitól megszokott gyorsasággal válaszol, és részt vesz a beszélgetésekben is – ha szükség van a hozzászólására. Ez a felület lehetőséget teremt arra, hogy a laikus közönség „odafülelhessen” a szakma művelőinek párbeszédére, sőt arra is, hogy akár közvetlen kapcsolat alakuljon ki a fémművesek és potenciális megrendelőik között. Nyilván bármilyen témával és bármilyen számú kedvelővel nem lehet ilyen családias kapcsolatrendszert folyamatosan működtetni, de ebben a konkrét esetben ez éppen megoldható. Amíg az állandó kiállítás meg nem nyílik, addig a fémtárgyakra kíváncsi vagy „csak” ékszerviselés okán érintett érdeklődők itt csatlakozhatnak a csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/1277635255579961/
Prékopa Ágnes
Megjelent a Műértő márciusi lapszámában.
Műértő – művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.
Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu
Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu
Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter
