Bestiák: Gaál József brutális szobrai

A műtágy.com legfrissebb ajánlója Gaál Józsefnek a megrendítően erős munkái közül válogat. Gaál József pályáját grafikusként kezdte, a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakján tanult, azonban azóta más műfajokban is aktív. Ebben az ajánlóban Gaál mostanában készült szobrai és festményei közül is mutatunk be olyan alkotásokat, melyek jól szemléltetik, hogy mennyire hasonló művészeti logikákat alkalmaz a művész még eltérő médiumokban is.

Gaál számos művében, így a most bemutatott alkotásokban is, eltorzított emberalakokat ábrázol. Ezek a szobrok és festmények valamiképpen lecsupaszítják az emberi testet és arcot, de nem csontra és bőrre. Sokkal inkább olyan módon teszik ezt, hogy az emberi testből a hús domináljon, de közben a materialitáson túl megjelenjen valami az emberei lényegből, és a figurák szenvedéséből is. Ebből a szempontból Gaál képei mindig az emberi múlandóságról és az élet torz mivoltáról is szólnak.

Amennyiben nemzetközi példákkal vetnénk össze Gaál József műveit, akkor a 20. század egyik legkülönlegesebb festője, az ír-angol Francis Bacon adódna párhuzamként, akinek a figuratív portréin egészen hasonlóan facsarodnak ki, roncsolódnak a testek. A Gaál József által megfestett és megmintázott arcok még Lucian Freud portréit is megidézhetik, amik ugyancsak a 20. századi festészet kiemelkedő munkái közé tartoznak.

Gaál József aktuális kiállítását, melyen az itt bemutatott művek is megtekinthetőek, Dragomán György nyitotta meg és június 3-ig látogatható a Godot Galériában.

Gaál Józsefnek ez a műve címében talán Friedensreich Hundertwasser Homo Humus című munkáját is megidézi, az élet körforgás jellegére felhívva a figyelmet.

Bestiának nevezed már azt a formátlan, de személyiséggel rendelkező kísértőt, aki leleplezi a mesterségesen felépített melankóliát, azt a szenvelgő, ábrándozó szépelgést, ami minden műben a fásult szívek vigasza – írja Gaál József a Bestia-sorozatáról.

A második Bestia szobron is egy hasonlóan roncsolt emberi fejet láthatunk, üres szemgödreivel, és fogaival mintegy a múlandóság tükrét tartva a nézőnek.

Gaál József nem csak szobrokon, hanem festmények formájában is megpróbálja visszaadni azt a Bestia-érzést, melyet úgy fogalmaz meg, hogy A kifinomult művészi érzés szétreped, majd a mélység esszenciái is elpárolognak a műből. A maradékban keresed még az éltető erőt, és akarva-akaratlanul valami barbár szépséget akarsz megidézni, ami inkább a tehetetlenségből fakadó görcsös akarat, ami ugyanannyira káprázat, mint az elveszített, kilúgozott szépség.

…