Megjelent a Műértő 2020. őszi lapszámában.
Dorotheum, Bécs – Vírushelyzet: online zálog, élő aukció
Az uzsorások lelkiismeretlenül magas kamatától akarta megmenteni I. József császár anyagi nehézségekkel küzdő alattvalóit, amikor 1707-ben megalapította a központi zálogházat az osztrák fővárosban. A tisztes haszon nemcsak a később aukciósházzal is bővült Dorotheum sikeres túlélését tette lehetővé, hanem a bécsi részleghez idővel országszerte közel harminc fiók is társult. A hitel ellenében letétbe helyezett értéktárgyak átlátható, kompetens és biztos kezelését 85 ezer kliens veszi ma is igénybe, akiknek 80 százaléka törzsközönségnek számít, azaz a tárgyak 90 százalékát kiváltják.
A cég több mint három évszázados történetében most először fordult elő, hogy március végén a járvány miatt hatósági rendeletre a teljes zálogfiók-hálózatot be kellett zárni. Amint azt Michael Holubowsky, a részleg vezetője közölte: azonnali hatállyal megszervezték helyette online szolgáltatásukat, hogy a cég régi hagyományai szerint gyorsan és bürokráciamentesen, akár 35 euró fölötti mikrohitelekkel is kisegíthessék a vírushelyzet miatt átmeneti pénzszűkébe került ügyfeleket. Így az úgynevezett „online zálog” keretében otthonról lehetett indítani hiteligénylést egy típusnyomtatvány kitöltésével, a személyi igazolvány másolatának és a tárgy fotójának csatolásával. A zálogtárgyat postázni kellett, értékét a becsüscsoport rögtön felmérte, és ajánlatot tett. A kliens beleegyezésével azonnal folyósították az összeget, és küldték a zálogcédulát is.
A több mint két hónapos kényszerszünet után – mely idő alatt a palotában helyszíni közönség nélkül, csak virtuálisan tartottak árveréseket – június elején végre ismét (bár korlátozott számban) nemzetközi résztvevők előtt folyt az aukciós nagyhét. Ezúttal két rekordleütésről írunk részletesebben. Az összes egészségvédelmi szabályok betartása mellett a június 10-i ékszerárverést időben is két részre bontották: 11-től, illetve 16 órától került sor az egyenként több mint 150 tétel kikiáltására. A mezőnyt a világhírű Cartier márka uralta kéttucatnyi különféle tétellel (nyakékként is használható fejdísz, időmérő függelék és karóra, fülbevaló és medál, gyöngysor és karkötő, briliánsgyűrű és klipsz, pecsétgyűrű). Az ékszerészdinasztia alapítója, Louis-François Cartier 1847-ben nyitotta meg Párizsban luxusáruházát, majd 1902-ben londoni filiáléját. VII. Edward király már Wales hercegeként is rendszeresen járt a francia fővárosba ékszert rendelni, 1902-es koronázása pedig a brit fővárosban is az élvonalba emelte Cartier-t, akinek a „Királyok ékszerésze, az ékszerészek királya” lett a szlogenje. A ceremónián részt vett európai fejedelmek szintén rendszeres vevőivé váltak, a brit uralkodó pedig még abban az évben az udvar hivatalos szállítójává nevezte ki.
VI. György 1936-os trónra lépésekor valóságos „diadémláz” tört ki: a fejdíszből 27 darabot rendeltek sorozatban. Ezek egyike az a most rekordáron, 582800 euróért leütött tétel, amelyet előzetesen 34 és 70 ezer euró közé értékeltek, majd a több száz érdeklődő által interneten is követett heves licitpárbaj során a jelenlévők, a telefonos és online résztvevők közül egy telefonon bejelentkező vihette el. A Halo-tiara elnevezésű típus, amely a brit uralkodóház női tagjainak fényképein ma is látható, egy glóriaszerű körív mentén felfelé ágazó drágakőmustrákból áll; hátul nyitott, de egy fehérarany biztonsági lánccal és zárral kiegészítve, lefele fordítva nyakban is hordható. Az art deco stílusú fejdísz 1930–1935 között készült, átmérője 11–13 cm, a platinaalapot 4 karát gyémánt és kb. 70 karát vízkék akvamarin díszíti.
Pieter Coecke van Aelst: A királyok imádata, 1523
olaj, fatábla, 112×75 cm
Fotó: Dorotheum, Bécs
Ennél is többet, 1 137 800 eurót adtak a régi mesterek árverésén az antwerpeni flamand festő, id. Pieter Brueghel mentora és apósa, Pieter Coecke van Aelst Királyok imádása (1523) című, fatáblára olajjal festett, manierista oltárképéért, amely egy triptichon középső darabja volt, és előzőleg 400–600 ezer euró közötti leütést jósoltak neki. A röntgenátvilágítás tanúsága szerint a tömegjelenet hátteréül szolgáló boltíves épületet korábban girlandok díszítették, de a festmény ezek elhagyásának ellenére is gazdag a pazar részletekben. Eredetileg egy imaterembe rendelték a XVI. században, de a XVIII. században „útra kelt”: vagy a reformok nyomán elapadt egyházi jövedelmek ellentételezése céljából adták el, vagy a francia forradalom megszálló katonái vitték magukkal a párizsi Louvre „kistafírozására”. Majd az orániai herceg, az 1815-ös waterlooi csata hőse, a katonái által „karcsú Billy”-ként emlegetett későbbi II. Vilmos király tulajdonába került, aki Napóleon legyőzése után a flamand reneszánsz rajongójaként brüsszeli és hágai palotáját frissen vásárolt műkincsekkel dekorálta. Huib van Hove 1842-es akvarelljén meg is örökítette, ahogy az uralkodó a hágai Paleis Kneuterdijk gótikus nagytermében egy kék ruhás dáma oldalán épp ezt a képet csodálja. Halála után öccse örökölte a remekművet, amely az 1960-as évekig leszármazottainak birtokokában maradt. A kép mostani fogadtatása a Dorotheum újraindult kereskedésének biztató kezdetét jelenti.
Wagner István
Megjelent a Műértő 2020. őszi lapszámában.
Műértő – művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl.
Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu
Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu
Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.huKiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter
