Több mint egy évtizede pereskedik egy Modigliani-festményért egy hajdani európai festménykereskedő leszármazottja Amerika egyik legismertebb galériásával. Az olasz festő alkotása megjárta a hadak útját, miután a nácik elől menekülő tulajdonosa Párizsban hagyta. A napokban egy amerikai bíróság jogosnak ítélte Oscar Stettiner örökösének igényét a most 35 millió dollárra taksált képet harminc esztendővel ezelőtt, 3,2 millió dollárért megszerző, libanoni származású milliárdos, David Nahmaddal szemben.
New York állam legfelsőbb bíróságára 2015-ben adta be keresetét Philippe Maestracci, az egykori párizsi műkereskedő, Oscar Stettiner unokája.
Modigliani egy jólöltözött csokoládéárust ábrázoló, Ülő férfi bottal című 1918-as művét követelte az USA egyik legtekintélyesebb galériájától, a Helly Nahmadtól. A vászon értékét akkoriban 25 millió dollárra tették.
A Franciaországban élő Maestracci már túl volt egy elutasításon, egy évvel korábban a New York-i bíróság úgy ítélte meg, „nincs jogosultsága amerikai bíróságon érvényesíteni keresetét”. A felsőfokú bíróságra beadott keresetben 11 évvel ezelőtt az akkor 71 éves unoka többek között azt állította, hogy a képet birtokló International Art Center tulajdonképpen csak a Nahmad család londoni és New York-i aktivitásának fedőcége. Bár ez mellékszálnak tűnik, mégis lényeges kérdés volt már azért is, mert a kép vevője 1996-ban, a Christie’s aukcióján az International Art Center volt, amelynek kapcsolatát a Nahmadokkal szerették volna homályban tartani. Évekig sikerült is, ám egyszer csak elismerték az összefonódást, nem egészen önszántukból, 2016-ban ugyanis a Panama Papers felfedte, az üzleti szálak összekuszálását szolgáló offshore International Art Center mögött a Nahmad család áll.
David Nahmad jóhiszeműségét hangoztatta a kép megszerzésével kapcsolatban, ezt bizonyítandó, az évekig svájci raktárban rejtegetett képet több kiállításra, így a New York-i zsidó múzeumnak is kölcsön adták. Persze érdekes az is, hogy a Christie’s értékesítésekor vajon milyen információkat osztottak meg a nyilvánossággal a kép eredetéről, tény, akkortájt még nem volt divat a provenancia pontos taglalása. A bíró minden esetre hibásnak találta az aukción szereplő festmény eredetére vonatkozó információkat, kijelentve, hogy azok „szándékosan vagy véletlenül”, de félrevezetőek voltak. A Christie’s nem kívánt nyilatkozni.
Most a bíróság szerint a milliárdos műkereskedő David Nahmad nem tudott olyan bizonyítékot szolgáltatni, amely alapján Stettineren kívül más jogos tulajdonost azonosítani lehetett volna, és azt sem igazolta semmi, hogy Stettiner önként vált volna meg a Modigliani-műtől. Joel M. Cohen, az ítélkező bíró meggyőzőnek találta a Stettiner-leszármazott tulajdonjogra vonatkozó bizonyítékait, megerősítve egyúttal általában az ilyen ügyek elbírásában legfontosabb kritériumot, hogy kényszereladás történt.
A New York Times-ban nyilvánosságra hozott múlt hétvégi legfelsőbb bírósági ítélet szerint a Stettiner-hagyaték gondozója „jogosult a festmény birtoklására”. „Oscar Stettiner birtokolta vagy legalábbis elsőbbségi joggal rendelkezett a festmény felett annak jogellenes lefoglalása előtt, és soha nem mondott le róla önként” – állapította meg a bíró. Joel M. Cohen indoklásában kifejtette, hogy ezt alátámasztja egy 1946-os francia bírósági döntés is, amelyhez Oscar Stettiner keresetet nyújtott be a háború után. A francia bíróság elrendelte a festmény visszaadását Stettinernek, de addigra már eladták, bár a vásárlót megtalálták, ám ő is továbbadta a képet, így annak nyoma veszett. Oscar Stettiner 1948-ban Párizsban elhunyt.
Később kiderült, hogy Jean Van der Klip, az a férfi, aki 1944-ben megvásárolta a festményt, hazudott a hollétéről. Az Art Newspaper úgy tudja, az ő örökösei voltak azok, akik 52 évvel később beadták a Christie’s árverésére a Modigliani-alkotást. Egyébként 2008-ban ismét aukcióra bocsátották a képet, ezúttal a Sotheby’s-nél, a beadó nyilvánvalóan Nahmad volt, de nem sikerült eladni – talán a provenancia hiányosságai miatt. Hogy Stettiner örököse pontosan mikor és hogyan értesült arról, hogy a Nahmad családnál kell kutakodnia, azt homály fedi, annyi biztos, hogy a Mondex nevű, háború alatt elkonfiskált értékeket felkutató társaság segítette ebben 2011-től.
A döntés után a nyomozásban érdemet szerzett Mondex alapítója, James Palmer
reményét fejezte ki, hogy Nahmad betartja még 2016-ban tett nyilvános ígéretét, miszerint az ítélet kézhezvétele után, ha az ellene szól, késlekedés nélkül átadja a képet.
David Nahmad vagyonát a Forbes 2026 februári állapot szerint 4 milliárd dollárra becsüli. Az ő ügyvédei egyelőre nem kommentálták a döntést.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
