A gyűjtő a vásárlás során nem csupán egy szép és értékes tárgyat vesz: a jelen vagy a múlt egy darabkájához is hozzájut, amit aztán általában féltő gondoskodással őriz, nagy becsben tart és átörökít a jövő generációi számára.
Mindig érdekes az adott dolog készítési körülményeinek, rendeltetésének ismerete, azonban a militária lebilincselően izgalmas világában a tárgyak eredeti funkciója még a küllemüknél is fontosabb. A történelem szerelmeseinek ez egy remek gyűjtési terület, az ide tartozó objektumok nap mint nap emlékeztetik tulajdonosaikat az emberiség történelmének egyes, hol felemelőbb, hol szomorúbb fejezeteire. Egy jelenleg is zajló online tavaszi nagyaukción az antik katonai, hadtörténeti relikviák szerelmesei valódi kincsekre bukkanhatnak.
Az utóbbi években egyre nagyobb lendületet vett a militária gyűjtése világszerte. Ennek számos oka lehet, azon túl, hogy sokan jó befektetésnek tartják, az egyik legfontosabb indok talán az, hogy az emberek szívesen birtokolnak olyan tárgyakat, amelyek valósággal kézzelfoghatóvá teszik számukra a történelmet, különös tekintettel a hazájukkal kapcsolatos történésekre. Hogy mik sorolhatók ide? Többek között egyenruhák, sisakok, lőfegyverek, kardok, kitüntetések, érmek és még bizonyos dokumentumok is. A gyűjtők előtt számos út áll: kollekciójuk építése során fókuszálhatnak egy korszakra, egy adott történelmi eseményre vagy személyre, egy nemzetre, illetve egy tárgycsoportra is. Mindezt az érdeklődési kör és a személyes kötődés is befolyásolhatja.
A magyar huszárhagyományok iránt érdeklődők figyelmére számot tarthat az 1878-as Császári és Királyi 10. Frigyes Vilmos huszárezred legénységi csákó, amely fém jelvénnyel, nagy méretű gombbal, zsinórral és bojtokkal díszített. A huszárezred története Mária Teréziáig nyúlik vissza, aki számított a magyar nemesség lovagiasságára, a közös hadseregben fontos szerep jutott a magyar huszároknak is. Az ezredet 1741-ben szervezték meg, Beleznay János ezredes vezetésével. A 10. sorszámot Mészáros János altábornagy idején vették fel. A 10. huszárezred zászlóján a következő jelmondat szerepelt: „Győznek vagy halnak a Hazáért.”
Az egykor használatban lévő tárgyakon, így a fegyvereken és a kardokon is lehetnek apró részletek, amelyek még érdekesebbé, személyesebbé tehetik őket. Ennek a XIX. századi fringia huszárszablyának a fémhüvelyén négy rovátka figyelhető meg, amely négy nagy győzelmet jelképez. A fringia nemes acélból készült kard, érdekesség, hogy a nevét a magyar nyelvterületeken betűszóként értelmezték, és a Rákóczi-féle jelmondatból (Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis, azaz Rákóczi a nemzet nevében fegyverre kelt) eredeztették, az elnevezés azonban jóval régebbi lehet a Rákóczi-kornál, Thurzó György 1612-es leltárában a kard vasát hívhatták így. A pengékre gyakran rávésték a FRINGIA szót, a felirat mellett díszítőmotívumként pedig általában a Nap, a Hold és az Esthajnalcsillag szerepelt, mint ezen a példányon is.
A huszárság öltözete az évtizedek során folyamatosan alakult, az előkelő magyar viselettel kölcsönhatásban. Jellegzetes kiegészítő volt az aranysárga tiszti zsinóröv.
A történelem során a rendőrök öltözetében is szerephez jutottak a mutatós, emblematikus darabok. Különlegesen míves a bőrből és fémből, 1930 körül készült lovasrendőr Zrínyi-sisak. Az új rendőri egyenruha részeként 1909-ben vezették be a Zrínyi-sisakot, ami 1945-ig használatban is maradt. A tervezése Nemes Mihály festőművészhez köthető, hogy pontosan mekkora mértékben, arról megoszlanak a vélemények. A fejfedő látványos eleme a cserfa- és babérággal díszített koronás magyar címer.
Vannak gyűjtök, akik kifejezetten a kitüntetéseket keresik az aukciók kínálatában, nekik különösen érdekes lehet a következő Koronás Arany Érdemkereszt. Az eredetileg négy fokozatba sorolt Érdemkeresztet I. Ferenc József császár alapította. Az egymáson keresztbe fektetett két kard a harcok során tanúsított hősies cselekedetek elismerését tanúsította.
Ez a 9,5 centiméteres, fa nyelű, bronz vitézi címeres pecsétnyomó nagy múlttal bír. Az 1930-as évek környékén készült, a Vitézi Rend kis pecsétjeként. A rendet Horthy Miklós kormányzó alapította 1920-ban, a főkapitányi tisztséget is ő töltötte be egészen 1957-ig. Az 1940-ben Teleki Pál miniszterelnökhöz írt leveléből kiolvasható, hogy egy hűséges, megbízható magyar alakulatot kívánt létrehozni, származási kikötéssel.
A folyamatban lévő árverés számos további értékes tételt tartalmaz, május 8-ig lehet rájuk licitálni.
