A modern korok embere a városokból gyakran kereste a menekülőutat a természetbe, amelytől azt várta, hogy gyógyírt jelent a modernizáció okozta problémákra. A természet és ember közötti harmónia visszaállításához a legkülönfélébb módszerekhez folyamodott, az alapelv a civilizációkritika volt. Az elvesztett teljességhez nemcsak a természethez, hanem Istenhez és a munkához, valamint a társakhoz való viszonyt is újra kellett értelmeznie. A 19. század utolsó harmadában világszerte megjelentek a reformmozgalmak, Közép-Európában az életreform. A Monarchia nagyvárosaiban, Bécsben, Prágában és Budapesten az ekkoriban megjelenő új értelmiség, többek között a művészek, lelkes híveik, sőt, gyakran terjesztőik is voltak a reformtörekvéseknek. Így tehát joggal feltételezhető, hogy a korszak művészete és az életreform-mozgalmak között számos összefüggés található, ezek azonban mindezidáig rejtve maradtak a nagyközönség számára. Most viszont a Műcsarnok nagyszabású tárlata, a Rejtett történetek, az életreform-mozgalmak és a művészetek bemutatja a rendkívül szerteágazó mozgalmakat, valamint a művészetre gyakorolt hatásukat is.
A spiritualitás, a természetgyógyászat, a vegetarianizmus, a testedzés mellett a kézművességhez való visszatérés, a gyermeknevelés is fontos volt a reformerek számára. Az azonosan gondolkodók közösségekbe tömörültek, gyakorlati válaszokat keresve az együtt meghatározott problémákra. Így jöttek létre az olyan életmód-közösségek, mint például a gödöllői művésztelep vagy a svájci Monte Verità. A gödöllői művésztelep tagjai, Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor vezetésével, a magyar nép ősi motívumkincseiből merítve, a képzőművészet és az iparművészet egységét kívánták létrehozni, többek között szőnyeget szőttek, gobelint-t készítettek. Stílusukra a szecesszió a jellemző. A kézművesség mellett szem előtt tartották a kereszténység tanításait is. A Monte Verità hegyéhez olyan művészegyéniségek kapcsolódtak, mint például a híres táncművész, Isadora Duncan és a festő, Karl Wilhelm Diefenbach. A kolónia tagjai számára alapvető volt a vegetarianizmus, a nudizmus, a testedzés, a politikától való tartózkodás. A tárlaton bepillantást nyerhetünk a két kolónia működésébe, és megtekinthetjük vezéregyéniségeik alkotásait is.
A bazilikális alaprajzú Műcsarnok központi termeiben a festmények vannak centrálisan elhelyezve. Olyan művészek munkái vannak kiállítva, mint Körösfői-Kriesch Aladár, Vaszary János, Hollósy Simon, Egry József, Csók István, Ferenzy Károly, Gulácsy Lajos, Kacziány Aladár, Mattis Teutsch János, Paul Schad-Rossa és Karl Wilhelm Diefenbach. A művek nemcsak közgyűjteményekből érkeztek, hanem magángyűjtőktől is, így aztán a tárlaton olyan képek is szerepelnek, amelyeket a nagyközönség nem, vagy csak ritkán láthatott. A képek mögött külön szekciókban bontakoznak ki a reformmozgalmak, amelyek között a gyermeknevelés, az alternatív iskolák éppúgy szerepelnek, mint a Dienes Valéria és Madzsar Alice nevével fémjelezett táncművészeti iskolák. A látogató kapcsolódási pontokat kereshet és találhat az ismert művészegyéniségek alkotásai és a századfordulós mozgalmak eszmeisége között, ezáltal olyan rejtett történetek bontakoznak ki a szeme láttára, amelyek más megvilágításba helyezik magukat a műveket is.
A tárlat rendkívül sokrétű, és a főművek jelenléte miatt kifejezetten látványos is. Aktualitása pedig vitathatatlan, hiszen a metropoliszokban élő ember ma is keresi azokat a kapaszkodókat, megoldásokat, amelyek segítenek visszanyerni a harmóniát, a testi-lelki jóllétet.
A kiállítás 2019. január 20-ig látogatható, a kísérőprogramokról a www.mucsarnok.hu oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők.
Szerző: műtárgy.com
