Képzeljünk el egy művészeti intézményt, amely csakis elveszett alkotásokat tár elénk: több tárgyat tartalmazna, mint a világ összes múzeuma együttvéve. Számos művészi alkotás már csak különféle szövegeken, reprodukciókon és egyéb forrásokon keresztül ismert napjainkban. A mindörökre megsemmisült műtárgyak tragédiáinál képzeletünket még inkább megmozgathatják az elkallódott – ellopott, elrejtett és elfelejtett – műalkotásokat érintő történetek. A műtárgy.com összeállításában ezekből sorakoztatunk fel hírhedt eseteket.
Kezdjük néhány meghatározó festménnyel:
Leonardo da Vinci: Anghiari csata, 1503
1503-ban Leonardót megbízták, hogy fessen egy hatalmas freskót a Palazzo Vecchio tanácstermének egyik falára, így emlékezve meg Firenze anghiari-i győzelmére. (Riválisának, Michelangelónak is hasonló megbízást adtak: a cascina-i győzelmet fesse meg a terem másik falára, ezzel keltve vetélkedést köztük. Utóbbi bele sem kezdett a munkába.)
Leonardo festménye végül nem készült el teljesen. A megbízást akkor adták számára, mikor az uralkodó Medici családot kiszorították Firenzéből. Későbbi visszatérésükkor Cosimo herceg felkérte Giorgio Vasarit, az „első” művészettörténészt, hogy bővítse ki a termet és alakítson ki egy úgynevezett Salone dei Cinquecentót, fesse át a korábbi alkotást. Az építkezés közben Leonardo falfestménye eltűnt. Mivel Vasari nagy tisztelője volt, nem valószínű, hogy szívesen semmisítette volna meg az alkotást. A tudósok úgy vélik, Vasari hamis falat épített elé, hogy megvédje azt, miközben teljesítette a megbízatását (effajta trükkel más átépítésekkor is tüntetett el Masaccio- és Giotto-képeket.) Vasari azt állítja, hogy az általa emelt falra ráfestette a következő két szót: „Cerca trova”, ami annyit tesz: Keresd és megtalálod!
1980-ban már keresték a Vasari által emelt falat, azóta kiderült, hogy rossz helyen próbálkoztak. A kutatások a mai napig tartanak, azonban némely álláspont szerint az eltűntnek vélt freskó sosem létezett.
Jan van Eyck: Az igaz bírák, 1432
Az igaz bírákat, ami egyike egy 12 darabos oltárképnek, 1934-ben emelték le a genti katedrális faláról. A festmény helyén egy különös üzenetet hagytak franciául: “Németországból eltulajdonítva, a versailles-i szerződés által”. A feltételezett tettes egy belga politikus, Arsene Goedertier volt, aki a lopás tettét soha nem ismerte el, de halálos ágyán elárulta, tudja, hol található a festmény, azonban a titkot magával vitte a sírba.
Caravaggio: Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel, 1609
A 20 millió dollár értékre becsült Caravaggio-festmény máig az FBI legkeresettebb műalkotása. Ma sem tudjuk pontosan, mi történt vele, és hogy előkerül-e valaha. 1969-ben lopták el Oratorio di San Lorenzo-ból, úgy, hogy pengével kivágták a helyéről. Azóta különböző történetek keringenek róla; valaki például azt mondta el vallomásában, hogy elégették, más arról beszélt, hogy a képet sorsára hagyták, és patkányok vagy disznók ették meg.
Az Isabella Stewart Gardner Múzeumból ellopott festmények, 1990
Két magát rendőrnek álcázó férfi 1990 márciusában 13 alkotást lopott el a múzeum kiállítótermeiből, becslések szerint 600 millió dollár értékben. A rablást máig a világtörténelem legnagyobb megoldatlan műkincslopásának tartják. A művek még mindig hiányoznak, annak ellenére, hogy a nyomravezetési jutalmat nemrég 5 millió dollárról 10 millióra emelték. Az évek során több gyanúsítottat azonosítottak, vádat még soha nem emeltek. A lista különösképp meghatározó elemei:
Johannes Vermeer: A Koncert, kb. 1663-1666 – A világ legértékesebb eltűnt műalkotása, értéke több, mint 200 millió dollár.
Rembrandt van Rijn: Vihar a Galileai-tengeren, 1633 – Nem ez az egyetlen alkotása, melyet keresnek a hatóságok. A rablás során eltűnt még az Egy hölgy és egy úr feketében című festménye, továbbá egy önarcképe.
Édouard Manet: Chez Tortoni, 1875 – A festmény egy ismeretlen úriembert ábrázol a Café Tortoni de Paris asztalánál ülve, miközben vázlattömbre rajzol.
Az említetteken felül a rablók magukkal vittek még öt Degas-, egy Flinck-alkotást és két további műtárgyat.
Vincent Van Gogh: Pipacsok, 1887
Sok más mester munkáihoz hasonlóan Van Goghnak is több festményét keresi a rendőrség. Ezek közül talán a leghíresebb a Pipacsok. Az alkotást kétszer is sikerült ellopni ugyanabból az intézményből, a kairói Mohammed Mahmoud Khalil Múzeumból. Legutóbb ismeretlen elkövetők 2010 augusztusában lopták el festményt, miután a kisméretű alkotást kivágták a keretéből. Az 50-55 millió dollárra becsült képet korábban 1977-ben vitték el és 10 évvel később került elő Kuvaitban.
Pablo Picasso: Galamb borsóval, 1911
Picasso egyik főművét 2010-ben lopta el a párizsi Modern Művészeti Múzeumból egy ablakon bemászó tettes. A tolvaj további öt képet is elvitt (Matisse, Braque, Léger, Modigliani alkotásait). Egyedül cselekedett, a nyomozók azt feltételezik, hogy megrendelésre lopott. Amikor a rendőrök végül letartóztatták gyanúsítottjukat, így vallott: kétségbeesésében az összes ellopott festményt egy nyilvános szemétkosárba dobta, röviddel azok elvitele után. A Picasso-kép kivételével már az összes többit megtalálták. A legtöbb nyomozó hiszi, hogy a festmény nem kallódott el, a feketepiacon mozoghat. Értéke 28 millió dollár.
Masamune Honjōszamuráj kardja
Japán leghíresebb kardkovácsa, Masamune készítette a 14. század elején. Évszázadokon át harcoltak vele, nevét egy 17. századi tulajdonosról, Honjō Shigenaga tábornokról kapta. Honjō a sikeres Dewa Shonai ostrom után megpihent táboriszékén, amikor egy merénylő megközelítette, majd csapást mért a fejére: a sisak könnyedén átszakadt, de őneki csodálatos módon nem esett baja. A támadót aztán megölte, a kardot megtartotta. Innen ered a legendája, miszerint ártatlanokat nem lehet vele megölni. 1939-ben lett Japán Nemzeti Kincse besorolású. Később a Tokugawa-családé volt, majd több mint egy tucat másik karddal együtt a mejiroi rendőrségre került 1945 decemberében. Innen tulajdonította el 1946-ban egy magát szövetségi tisztnek álcázó elkövető. Számos elmélet kering a kard hollétéről.
Andreas Schlüter: Borostyánszoba, 1711
A híres borostyánszoba, amelyet a második világháborúban a nácik hurcoltak el a Szovjetunióból, 1945-ös eltűnése óta tartja lázban a történészeket.
Az 1711-ben elkészült szobát I. Frigyes porosz király berlini kastélyába tervezték. Az uralkodó barokk pazarlása után fia került a trónra, aki jókora államadósságot is örökölt. Ennek csökkentése érdekében többek között a Borostyánszobától is megvált, amelynek teljes berendezését (mintegy száz négyzetméternyi díszítést) 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta.
1941-ben, miután a németek lerohanták a Szovjetuniót, a borostyánszobát Königsbergbe szállították. Egyes részeit még a háború alatt kiállították, ám végül a kollekciónak 1945-ben nyoma veszett. Történészek szerint a darabokra bontott, és dobozokban tárolt borostyánszoba az egykori német főparancsnoksági bunker alatt lehet, 12 méter mélyen a föld alatt.
Nézzünk pár esetet a közelmúltból:
A drezdai uralkodói palota kincstárából ellopott ékszerek
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb értékű műkincsrablását hajtotta végre egy banda, amely 2019-ben kipakolta a drezdai fejedelmi palota nagytermét, a Zöld kincstárat. A XVIII. századból való ékszergyűjteményt elvileg a legmodernebb biztonsági berendezésekkel védték, a tolvajoknak mégis mindössze néhány percre volt szüksége, hogy a 21 darabból álló, 113 millió euró értékű zsákmánnyal távozzanak. A tetteseket (egy berlini bűnbanda hat tagját) 2022-ben állították bíróság elé, azonban az ékszerek nagy része máig nem került elő.
A zürichi Szépművészeti Múzeumból eltűnt festmények
2023. január 24.-én a zürichi Szépművészeti Múzeum intézménye közleményt adott ki két festményének eltűnéséről: ezúttal Robert van den Hoecke és Dirck de Bray 17. századi művészek alkotásai váltak áldozattá. A múzeum saját nyomozást indított az ügyben. A munkák máris bekerültek az eltűnt és ellopott műalkotásokat listázó Art Loss Registerbe, a világ legnagyobb magánadatbázisába: https://www.artloss.com/
Az elmúlt év legjelentősebb hazai műtárgylopásairól a közelmúltban foglalkoztunk cikkünkben.
A legutóbb nyilvántartásba vett lopott, eltűnt műtárgyak részletes adatbázisa ide kattintva érhető el.
Szerző: műtárgy.com
Forrás: The Guardian, History collection, Smithsonian magazine, Art Recovery International
Címlapkép: Maurizio Seracini és asszisztense a Palazzo Vecchio-ban egy Giorgio Vasari falfestményt vizsgál az elveszett Da Vinci-festmény ügyében. Címlapkép forrása: Dave Yoder/National Geographic Society
