Az Art Institute of Chicago a világ egyik legnépszerűbb galériája. Edward Hopper Éjjeli baglyok című alkotása, valamint Grant Wood Amerikai gótika című festménye látogatók tömegét vonzza évről évre az intézménybe. Az azonban igazán meglepő, hogy egy, a galériában nézelődő látogatókról 1990-ben készített fotó tavaly minden más fényképnél drágábban, 777 ezer dollárért kelt el egy aukción. Ennél is megdöbbentőbb, hogy Thomas Struth – a fényképész – 10 fotót készített a rekordot döntő felvételből, tehát nem egyetlen példány létezik belőle, ami részben megmagyarázná az érte kifizetett összeg nagyságát.
Pénzügyi szakértők szerint míg a régi mesterek ára jelentősen csökkent, a keleti szőnyegek kimentek a divatból, sőt, a klasszikus autók iránti kereslet (és így az áruk is) mérséklődött, addig a fotográfia jókora erősödést mutat. Gilbert és George, Robert Mapplethorpe és Andreas Gursky felvételei mind rendkívül jól teljesítettek a 2016-os aukciókon.
A fotográfiának sokáig ambivalens volt a szerepe a műtárgyak világában, köszönhetően annak, hogy a gyűjtők az egyedi darabokat részesítik előnyben. Az Éjjeli baglyokból összesen egy készült, Struth azonban gyakorlatilag bármennyi példányban előállíthatta volna a látogatókról készült fényképét. A fotográfusok jól reagáltak az igényekre: a reprodukciók számát lecsökkentették néhány aláírt példányra, amelyeket egyszerre készítenek el, a negatívot pedig megtartják maguknak, így a vásárlók megbizonyosodhatnak róla, hogy nem készül a felvételből később még több. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mi tartja vissza a fotográfust a későbbi példányok előhívásától. Nos, a válasz meglehetősen egyszerű: amennyiben a művész később újabb reprodukciókat készít, tulajdonképpen a saját ázsióját rontja, így a piac kifejezetten önszabályozó.
Egyértelműen értéknövelő szereppel bír a jó proveniencia, a művész aláírásának vagy bélyegzőjének a megléte. A trendek azt bizonyítják, hogy a fotográfia legalább annyira vonzó a művészetekben kevésbé jártas gyűjtők számára, mint amennyire csábító a tapasztaltaknak. Ennek a jelenségnek a magyarázata a közérthetőségben, illetve a viszonylag alacsony árakban rejlik.
Az utazó kiállítások, mint amilyen a hazánkban jelenleg megtekinthető World Press Photo, valamint a galériák egyre szívélyesebb fogadtatása mind-mint a fotó, mint a gyűjtők számára értékes műtárgy megerősödését szolgálják. Ezt mutatja az a jelenség is, hogy nemzetközi szinten egyre több fotográfiai árverés zajlik. Októberben a két legnagyobb aukciósház, a Christie's és a Sotheby's is tart fotókat felvonultató aukciót, sőt a Philips aukciósháznál magyar vonatkozású tételekkel is találkozhatunk. (pl.: Moholy-Nagy László, André Kertész) Előbbi Donald és Alice Lappé gyűjteményéből kínál tételeket, amelyek becsült ára 3 ezer és 600 ezer dollár között mozog, utóbbi pedig 19. századi érdekességeket, dagerrotípiákat is aukcióra bocsájt, illetve Mapplethorpe-felvételekkel is erősíti a felhozatalt.
Forrás: The Guardian
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
