Frida Kahlo-t napjainkban senkinek sem kell már bemutatni. A szenvedélyes mexikói festőnő küzdelmekkel teli élete, érzelemdús és politikai tartalmakban is bővelkedő festészete, viharos kapcsolata festőtársával, Diego Rivera-val a nagyközönség által jól ismert tények.
Talán kevesebben tudják azonban, hogy Frida kreativitása nem korlátozódott a festészetre, megmutatkozott a Coyoacán-on lévő ház kertjének kialakításában is. A Mexikóváros környékén álló, ragyogó kék falairól elnevezett családi otthon, a La Casa Azul és a körülötte kibontakozó kert nagyszerű teret biztosított a festőnő számára, hogy művészetét, az életről és a politikáról vallott nézeteit a vászonnál nagyobb méretben is kifejezhesse. Kahlo kertjét, ha úgy tetszik, felfoghatjuk egy élő festményként is, amely így az életmű szerves részét képezi.
A később Kék házzá keresztelt épületet Frida német származású édesapja építtette 1904-ben. Arról, hogy milyen lehetett a kert a festő gyermekkorában, vajmi keveset tudni. Többen úgy gondolják, hogy Frida mexikói édesanyja, Matilde alakította ki és gondozta négy leánygyermeke segítségével, azonban mindez csak spekuláció. A kertet illetően jóformán semmi támpontunk nem lenne a képzett fotós édesapa, Guillermo családi felvételei nélkül. A korai családi fotók bepillantást engednek a központi udvarba, ahol különböző buja növények nőttek, rózsák, liliomok, pálmafélék. A hagyományoknak megfelelően az udvar a ház struktúrájához lett igazítva.
Az 1925-ös balesetet követően Frida szeretete a természet iránt újult erővel fellángolt, az állatokat, gyümölcsöket, színeket rajongással övezte, hasonlóképpen, ahogyan imádott Mexikóját is. Művészete is e két terület kiemelt fontosságát bizonyítja. Szenvedélyesen szerette Mexikó történelmét, kultúráját és népét, egész külső megjelenésével is kötődését kívánta kifejezni. Műveiben a prekolumbiánus szimbólumokat a katolikus vallás ikonográfiájával elegyítette. Édesanyja 1932-es halálát követően a kertet is ebben a szellemben formálta újra.
Kahlo első cselekedete a külső falak kékre festése volt – a kék színről úgy tartották, hogy távol tartja a gonosz szellemeket. Az udvart megtöltötte egzotikus növényekkel, halastavakkal és szökőkutakkal, majd feldíszítette prehispán tárgyakkal, csontvázakkal és Mardonio Magaña szobraival.
A kert bejáratához két, 20 láb magas, papírmasé Júdás szobrot állított, amelyek két árulást voltak hivatottak megjeleníteni: Krisztus elárulását Júdás által, valamint az emberek elárulását a hatalommal bírók által.
A kert egyik sarkában Kahlo egy rózsaszín piramist emelt, amelynek lépcsőire azték figurákat helyezett.
A kert otthont adott továbbá a festő különös állatainak is, például egy nagy papagájnak, akit Bonito-nak nevezett el, és aki – minden bizonnyal gazdája szokásait felvéve – tequilát ivott és káromkodott is.
Frida Kahlo: Én és a papagájaim, 1941
A kert életében új korszakot hozott, amikor a Szovjetunióból száműzött Leon Trockij és felesége, Natalja Szedova 1936-ban megérkeztek Mexikóba, és 1938-ig a Kék Házban éltek. Hogy biztonságban tudhassák vendégeiket, Frida és Diego megvették a szomszédos házat, majd a két ingatlan közti falat lebontatták. Ennek az átalakításnak köszönhetően a kert immár 400 négyzetméteren terült el.Natalja Szedova feljegyzéseiből tudjuk, hogy belépve a kertbe úgy érezték magukat, mint akik egy új bolygóra érkeztek.
Natalja Szedova és Trockij Mexikóban
Frida a kertet nemcsak kialakítása által tette egyfajta műalkotássá, hanem azzal is, ahogyan használta az alkotói munkája során. Az udvar közepén gyakran adott órákat, festményei háttereként pedig rendszeresen használta a kertet.
Frida Kahlo: A nagyszüleim, a szüleim és én (Családfa), 1936. Alul középen a Coyoacán-i kék ház.
Frida 1954-es halálát követően a kert a Frida Kahlo Múzeum részévé vált.
Szerző: Járfás Eszter, műtárgy.com
Forrás: Daniel Glass: Once Upon a Time in Mexico: Frida Kahlo’s Garden at Casa Azul, Coyoacán. In: The Garden History, Vol. 39, No. 2 (Winter 2011), pp. 239-248
