Art Dubai 2014
Globális tényező
Az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Art Dubai egyre inkább erősíti „globális tényező” imázsát: megkerülhetetlen faktor akar lenni, biztos pont a nemzetközi művészeti piacon. A fejlődés egyik jele, hogy a vásár nemcsak azáltal akar sikeres és a galériák számára kívánatos maradni, hogy maga a város gazda(g)ságilag fontos helyszín – ami eleve vonzó a műkereskedelmi piac szereplői számára –, de a szervezők magas szakmai kvalitású eseménysorozatot is állítanak össze. Ugyanakkor a nemzetközi piac Dubajba csábítása mellett a helyi értékeket, a gyors ütemben fejlődő lokális szcénát is világszinten (el)ismertté akarják tenni. Valójában tehát kettős mozgásról van szó, a célok eléréséhez pedig minden irányban erősítenek: a bemutatott régiót és az időkeretet is tágítják. A régióbővítés tekintetében jól használják ki az ideális földrajzi adottságokat. Az elmúlt években – különösen fotósai révén – folyamatosan fókuszban álló Irán közelsége a szakmai látogatók és gyűjtők révén is érzékelhető; ugyanígy India és Pakisztán is olyan fontos régió, amelyet a nyugati közönség az „összekötő” Dubajban kényelmesen megismerhet. Ami pedig az időbeli szélesítést jelenti, idén első alkalommal rendezték meg az Art Dubai Modernt, ahol – nem „contemporary”, hanem „modern” – XX. századi közel-keleti és dél-ázsiai művészek munkáit lehetett megtekinteni: 11 galéria rendezett ebben a szekcióban egyéni vagy páros minikiállítást.
Samia Halaby: Takheel II, 2013, akril, vászon, 122×167,5 cm
© Ayyam Gallery, Dubai / London / Beirut / Jeddah / Damaszkusz
A kapcsolódó események közül néhány közvetlenül az Art Dubai szervezésébe tartozott, a többit pedig a vásárhoz időzítették, hogy kölcsönösen erősítsék a látogatottságot. A vásár saját eseménye volt például a Global Art Forum, ahol a MENASA néven ismert területtel (Middle East, North Africa, South Asia) foglalkozó művészeti szakemberek vitattak meg a régió kortárs művészetéhez és műkereskedelmi szcénájához kapcsolódó kérdéseket. További szakmai információs forrást jelentett a rendezvény idején működtetett rádióadó és a videoművészeti bemutató. Jóval az Art Dubai kezdete előtt indult és a vásár idején tetőzött az A.i.R Dubai nevű rezidenciaprogram, ahol öt közel-keleti művész dolgozott együtt az idei vendégkurátorral, Ipek Ulusoy Akgüllel. Nagy érdeklődés kísérte a csaknem intézményi szintű költségvetéssel gazdálkodó Abraaj Group Art Prize idei nyerteseinek – Abbas Akhavan, Anup Mathew Thomas, Basim Magdy, Bouchra Khalili és Kamrooz Aram – kiállítását, Nada Raza kurátor rendezésében. A vásár vendégrégiót bemutató szekciójának, a Markernek kiállítói között közép-ázsiai és kaukázusi galériák szerepeltek. A vásártól független, de azzal párhuzamosan zajló események közül kiemelkedett a Design Days Dubai, amely szlogenje szerint a „gyűjthető designra”, azaz egyedi vagy kisszériás tárgyakra specializálódott, és ilyen minőségében vezető a Közel-Keleten. Itt magyar résztvevő is akadt: a Design Terminál és a HybridArt Management rendezésében egy standon mutatkozott be az IVANKA Studio, az Üveg/Ház és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.
Az Art Dubai idei kiadásán 25 ezer látogató volt kíváncsi a 34 ország 85 galériájára, ahol több mint 500 művész munkáját lehetett megtekinteni. A kínálatban a szinte minden vásáron rendszeresen látható nemzetközi sztárok mellett feltörekvő alkotók munkái is szerepeltek – igaz, ezek sem voltak kimondottan olcsók. A hagyományos műfajok – főleg a festészet és a grafika – továbbra is domináltak, ezek mellett azonban a fotó és a szobor/installáció terén is volt figyelemre méltó kínálat. Biztos invesztíciónak számító művész például Marina Abramovic, akinek hétpéldányos fotóját 52 ezer euróért kínálta a bécsi Krinzinger galéria. Akinek nagyobb leköthető összeg állt rendelkezésére, az a New York-i Marian Goodman Gallery standjáról Gerhard Richter festményét is hazavihette, több mint félmillió euróért. A kortárs kínai művészet egyik vezető alakja, Chen Zhen jellegzetes műve, egy gyertyákból konstruált ház a Galleria Continua kínálatában 170 ezer euróért volt elérhető. Kisebb anyagi ráfordítást igényelt Wolfgang Tillmans három darabból álló és hárompéldányos fotósorozata, melynek darabja 28 ezer dollárba került a párizsi Chantal Crouselnél. A „helyi”, ám immár klasszikusnak számító mesterek között kitűntek Samia Halaby erős koloritú absztrakt festményei, a kiterjedt hálózattal rendelkező Ayyam Gallerynél 45–60 ezer dollár között lehetett belőlük vásárolni. Befektetés tekintetében szinte az utolsó pillanatban van, aki Susan Hefuna munkáit kedveli: a néhány hónapja Londonban is „leánygalériát” alapító isztambuli Pi Artworks a művésznő hétpéldányos fotóit 10 ezer dollárért kínálta. Az Art Dubai idején Hefunának egyéni kiállítása volt a Dubajhoz közeli Sardzsában, és a vásáron mutatták be Hans Ulrich Obrist róla készített új könyvét.
Nem téved nagyot, aki Basim Magdy munkáiba invesztál. Magdy nemcsak a fent említett Abraaj Group Art Price egyik nyertese volt az idén, hanem a tavaly ősszel rendezett 13. Isztambuli Biennále több helyszínén is kiállított, igen pozitív médiavisszhanggal. Fotóit 2–3 ezer dollár között árulta a New York-i Marisa Newman Projects. Youssef Nabil különös, kissé baljós, ám mégis finom líraiságú színezett fotóit 22 ezer fontért kínálta a londoni Rose Issa Projects, de műveit alacsonyabb, 12–14 ezer dolláros kategóriában is meg lehetett találni a Galerie Nathalie Obadia standján; igaz, ott egy korai és kifutó sorozatának utolsó darabjáért már 83 ezer eurót kellett fizetni.
Galériák között magyar kiállító nem volt idén, de a művészek között igen: Bodoni Zsolt egyik munkája a dubaji Green Art Gallery standján 20 ezer dollárért várta új tulajdonosát.
Somhegyi Zoltán
