Vibráló színek, izgalmas vonalvezetés, játékos és minőségi anyagok – nem csoda, hogy a modern szék az egyik legkedveltebb dizájntermék. Egy jó szék sokféle tudást sűrít magában, tervezéséhez ergonómiai és anyagismeretek is szükségesek, valamint szem előtt kell tartani a praktikussági szempontokat is. A tökéletes szék több, mint a forma és a funkció egysége, művészeti magasságokba emelkedik. A modern szék aranykora a 20. században volt, a technikai innovációk egyre merészebb és újítóbb példányok létrehozását eredményezték. A világ legjobb dizájnerei is meglátták a csak látszólag egyszerű tárgyban rejlő lehetőségeket, és mára már ikonikussá vált székeket, műalkotásokat terveztek. Nézzünk néhányat a halhatatlan darabok közül!
(kép forrása: Vitra Design Museum)
Thonet – 209
A modern szék létrejöttének történetében kulcsfontosságú annak a technológiának a kifejlesztése, ami lehetővé tette a fa gőzben történő meghajlítását. 1900-ban Michael Thonet megálmodta, kivitelezte, majd piacra dobta az egyik leghíresebb ülőbútort, a „209” karosszéket, amelynek a hatását nem lehet eléggé hangoztatni. Olyan nagynevű építészek terveztek a cégnek, mint Adolf Loos vagy Josef Hoffmann, de a 209 lett a követendő példa a modernek számára. Korai, avantgárd építészetében Le Corbusier is előszeretettel választotta ezt a típust házai berendezéséhez.
Breuer Marcell – B32/Cesca
Breuer Marcell, aki egy ideig a Bauhaus bútorműhelyét is vezette, szintén óriási változásokat hozott a széktervezésben. A biciklikormány kialakításától inspirálódva előbb acélccsőből, majd alumíniumból hajlított ülőalkalmatosságokat készített, gyakorlatilag „felfedezve” a modern széket. 1925-ben tervezi meg a Vaszilij-széket, amely Kandinszkij után kapta a nevét, aki szintén a Bauhausban tanított. A bútort a Thonet is gyártotta, No. B3-as modellként. Habár a Vaszilij-szék összetettebb és híresebb, az igazán újító szellemiségű munka az 1928-as B32/Cesca volt, ami kényelmes rugózást biztosít és könnyed, már-már légies szerkezetének köszönhetően a rajta ülő szinte lebegni látszik a levegőben.
Ludwig Mies van der Rohe – Barcelona
A 20. századi székek Rolls-Royce-aként számontartott Barcelona sosem volt tömeggyártásra tervezve és állítólag nem is kifejezetten kényelmes, ezt azonban feledteti az az elegancia és exkluzivitás, ami körüllengi. Mies van der Rohe az általa az 1929-es barcelonai világkiállításra tervezett német pavilon kiegészítéseként álmodta meg a bútordarabot.
Mies van der Rohe, Barcelona-szék a pavilonban
Eero Saarinen – Tulip
A saját korában űrbéli objektumként ható, 1955-ös Tulipán szék elsősorban egy étkezőasztalhoz lett tervezve a New York-i Knoll vállalat számára. Saarinen meg akart szabadulni a széket szerinte nehézkessé és tagolttá tevő négy lábtól. Az egész bútort üveggyapotból szerette volna kivitelezni, ez azonban nem bizonyult elég strapabírónak, így csak a szék felső része készült ebből az anyagból, műanyagborítással ellátva.
Arne Jacobsen – Egg
Jacobsen a koppenhágai SAS Royal Hotel számára tervezte az Egg néven híressé vált széket 1958-ban, sok más bútorral egyetemben. A szellemesen újragondolt klasszikus karosszék lágy, áramló vonalaival privátszférát is biztosít. Érdekesség, hogy az ikonikus bútor néhány koppenhágai McDonald’s gyorsétteremben is megtalálható. Jacobsen nevéhez fűződik a híres Swan chair, azaz Hattyú-szék is.
Verner Panton – Stacking Chair/Panton-szék
A világon az első, egyetlen darabból álló, fröccsöntött szék, amely egymásra is halmozható, a dán Verner Panton tervei alapján készült az 1960-as években. A korszak emblematikus bútordarabjává vált. Panton némileg szakítva a dán hagyományokkal bátran kísérletezett élénk színekkel, modern anyagokkal. A Panton-szék nagyszerűsége a praktikus tárolhatóságán túl abban rejlik, hogy gyakorlatilag alig van olyan enteriőr, amiben rosszul mutatna.
Warren Platner – Armchair – Karosszék
Platner a XV. Lajos stílusú bútorok újragondolásában, modern anyagok felhasználásában látta meg a lehetőséget. Híres karosszéke acélhuzalokból áll, fényes nikkellel vagy 18 karátos arannyal bevonva. Platner tervezte az egykori World Trade Center 107. emeletén lévő Windows on the World étterem enteriőrjét, ahol több ilyen karosszéket is elhelyezett.
Le Corbusier – Grand Confort
A Grand Confort tervezésében közreműködött Charlotte Perriand és Pierre Jeanneret is. Az 1928-as szék érdekessége abban rejlik, hogy krómozott váza található kívül, kényelmes párnái pedig belül. Corbusier „párnakosárként” hivatkozott a bútorra. A Grand Confort korszakokon átívelő, örökérvényű dizájntermék.
Gerrit Rietveld – Vörös-kék szék
Az eredetileg 1918-ban tervezett székre a máig meghatározó, Mondrian festményeit és a De Stijl eszméket felidéző színek 1923-ban kerültek rá. Rietveld úgy gondolta, hogy a bútornak többet kell nyújtania a pusztán fizikai kényelemnél, a lélek jóllétét és komfortját kell céloznia. Rietveld és a De Stijl képviselői harmonikus emberi rendre törekedtek, abban bízva, hogy megújíthatják az I. világháború miatt felbolydult Európát.
Gerrit Rietveld, Vörös-kék szék
+1: Kozma Lajos – Karosszék
Kozma Lajost azért is tartjuk fontosnak megemlíteni egy ilyen válogatásban, mert kimagasló tehetsége volt a hazai építészetnek, bútortervezésnek, könyvművészetnek és grafikának egyaránt. Ráadásul az idei év Kozma-emlékév, mivel 70 éve hunyt el az alkotó. Különböző hazai intézmények, köztük az Iparművészeti Múzeum és a Műcsarnok is sokszínű programsorozat keretében emlékezik meg a művészről. Szeptember 5-én nyílik a Műcsarnokban a Kozma Klasszik. A Budapesti Műhely és Kozma Lajos című kiállítás.
A Budapesti Műhelyt Kozma Lajos alapította, nevében utal a hasonló dredzai, müncheni és bécsi vállalkozásokra is. A Műhelyben elsősorban bútorok készültek, a hazai kézműipar megtartásával főleg art deco stílusban. Az 1920 és 1930 között készült, kárpitozott karosszék anyaga diófa, faragása részletgazdag. A Budapesti Műhely terméke.
Szerző: műtárgy.com
