Tihanyi Lajos, a magyar expresszionizmus és avantgárd művészet merész színkompozíciókkal és absztrakt formákkal kísérletező mesterének életmű-kiállításán közel kétszáz műtárgyat tekinthet meg a közönség. A nagyszabású tárlaton mintegy száz festmény, több mint ötven grafika, valamint fotók és hagyatéki tárgyak láthatóak. A művész alakját a kiváló fotós barátok – André Kertész és Brassaï – fényképei is megidézik a kiállítótérben.
A száznegyven éve született művész alkotásait a hazai közönség az 1970-es évekig szinte csak fekete-fehér reprodukciókról ismerte. Tihanyi viszonylag fiatalon, ötvenhárom éves korában Párizsban hunyt el, az életmű legnagyobb részét franciaországi barátai őrizték meg a második világháború alatt, majd a magyar államnak adományozták. A hagyaték ötvenöt évvel ezelőtt kalandos úton került Párizsból a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe, a tárlaton a fordulatos történettel is megismerkedhetnek a látogatók. A Magyar Nemzeti Galériában 2025. november 21-től látható tárlat az első – a művész munkásságának egészét átfogó – életmű-kiállítás a hagyaték több mint fél évszázada történt hazatérése óta.
Tihanyi Lajos: Pont Saint-Michel, 1908. A hátoldalon: Ádám és Éva, 1907 körül.
Magángyűjtemény, Belgium, az Ernst Galéria közvetítésével. Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
Tihanyi Lajos a századfordulós polgári Budapest miliőjében nőtt fel, apja a Rákóczi úton működő Balaton kávéház tulajdonosa volt. Életpályáját súlyos személyes tragédia kísérte végig: tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott. Akadémiai iskolákat nem végzett, sajátos festői és rajzstílusát – helyzetéből adódóan – a világhoz viszonyuló egyéni látásmódja alakította. 1919 telén külföldre emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. A Nyolcak művészcsoport fontos alakja volt, 1918-ban a Kassák-féle MA-kör kiállítótermében volt önálló kiállítása, így már ismert művészként hagyta el az országot. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban, majd New Yorkban, a harmincas években pedig visszaköltözött a francia fővárosba, és ott hunyt el 1938-ban.
Fiatalemberként járt Nagybányán, festőkkel, írókkal barátkozott, a korszak értelmiségi köreiben mozgott. A korszak nemzetközi művészeti stílusaihoz kapcsolódott, Berlinben, Párizsban ismerte az avantgárd művészet jeles képviselőit. Munkásságának legjelentősebb vonulata az ismert személyiségekről festett portrésorozata. A magyar hírességek mellett (Kassák Lajos, Fülep Lajos, Ady Endre, Babits Mihály, Tersánszky Józsi Jenő, Kosztolányi Dezső, Pátzay Pál, Bölöni György) megörökítette a nemzetközi művészeti szcéna jeles tagjait (Ivan Goll, Diego Rivera, Tristan Tzara, Marinetti, Brassaï) is. Expresszív hangvételű munkáit többen Oskar Kokoschka portréfestészetéhez hasonlították. „Fenomén: ez volt Tihanyi Lajos, a festő, míg itt nyugtalankodott és zsörtölődött közöttünk” – írta róla Bölöni György. Tihanyi életének utolsó éveiben izgalmas absztrakt képeket festett, 1932-ben csatlakozott az Abstraction-Création nemzetközi művészcsoporthoz.
Tihanyi Lajos: Kassák Lajos arcképe, 1918.
Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
A kiállítás első szekciója a festői életpálya Magyarországhoz kötődő első évtizedét mutatja be. A Nagybányán festett képek mellett, Tihanyi korai párizsi utazásainak képeit, a Nyolcak festőtársasággal kiállított műveit és a hazai értelmiség jeles képviselőiről alkotott portréit láthatja itt a közönség.
A tárlat második egysége Tihanyi Lajos bécsi és berlini éveiről (1920–1923) szól. Bécsben elsősorban portrékat rajzolt, 1920-as Berlinbe költözése után a kubizmus, a konstruktivizmus és az expresszionizmus hatását tapasztalhatjuk munkáin. A következő szűk másfél évben olyan remekművek készültek, amelyek mindmáig az életmű kivételes darabjai (Ethy-portré, Család, Nagy önarckép intérieur). Berlinben ismerte meg a Brassóból érkezett fotóst, Halász Gyulát (később Brassaï), akivel életre szóló barátságot kötött. 1921 áprilisában kamarakiállítása nyílt Berlinben, a tárlat azonban nem hozott számára szakmai áttörést, így hamarosan Párizsba költözött.
Tihanyi Lajos: Nagy önarckép intérieur (Ablaknál álló férfi), 1922.
Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
A kiállítás következő két szekciója Tihanyi Lajos párizsi éveihez kapcsolódik (1924–1938). A berlini gondterhelt évek után a felszabadultság örömteli időszaka jellemezte ezt a periódust, Tihanyi a Montparnasse ismert alakjaként a párizsi művészeti élet ismert személyiségeit rajzolta és a kortárs francia művészet új tendenciáival ismerkedett. 1925-ben önálló kiállítása nyílt és André Kertésszel összebarátkozva együtt rótták Párizs utcáit. A nonfiguratív festészet iránti érdeklődése új ismeretségeket és kiállítási lehetőségeket kínált számára, ezek szakmai sikert jelentettek, de nem oldották meg állandó anyagi gondjait. Elhatározta, hogy New Yorkba utazik, remélve, hogy a tengerentúli érdeklődés egy sikeresebb életszakasz kezdetét jelenti (1929–1930). Az amerikai kitérő azonban nem hozta meg számára az áttörést. 1930 nyarán visszatért Párizsba, utolsó nyolc évében nonfiguratív, színes absztrakt képeket festett. Az életmű-kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad Tihanyi utolsó alkotói periódusáról, absztrakt korszakának műveiről.
Tihanyi Lajos: Kompozíció, 1937.
Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
Tihanyi Lajos halála után hagyatékát franciaországi barátai (Brassaï, Jacques de la Frégonnière és Preiss Marton Ervin) vették gondozásba, akik évtizedeken keresztül őrizték a műveket, majd Brassaï felajánlásával a hagyatékot a magyar államnak adományozták. A száznegyven éve született Tihanyi Lajos életműve ötvenöt évvel ezelőtt, 1970-ben került a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. A kiállítás utolsó egysége a hagyaték történetével ismerteti meg a látogatókat: az 1960-as évekből származó irattári anyagok bemutatásával rajzolódik ki az a bonyolult ügyintézési folyamat, amely a párizsi hagyaték hazakerüléséhez és múzeumi elhelyezéséhez vezetett. A művész hagyatékával közel háromszáz műtárgy került a múzeum gyűjteményébe: 84 festmény, 190 grafika, valamint dokumentumok, tárgyak, katalógusok, levelek és archív fotók.
Az életmű-kiállítás a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott festmények és grafikák mellett több közgyűjteményből, illetve magántulajdonból kölcsönzött alkotást is bemutat.
A kiállítás 2025. november 21. – 2026. február 15. között látogatható.
Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
Címlapkép: Tihanyi Lajos: Tájkép toronyból, 1908. Forrás: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria
