Pető István munkáival legutóbb tavasszal találkozhatott a hazai közönség, hosszú, majd’ húsz évnyi szünet után. Ennek oka, hogy a művész közel négy évtizede Franciaországban él és alkot. Műveit világszerte számos helyszínen bemutatták, jelentős magán- és közgyűjteményekben őrzik – és szerencsére itthon is egyre nagyobb ismeretségnek örvend. Idén pedig az is kiderült, hogy a Várfok Galéria illusztris művészkörének tagja lett az alkotó, ahol De temps en temps – Időről időre címmel kiállítása nyílik november 15-én.
A tárlatot már csak azért is érdemes megtekinteni, mert Pető vásznai a rohanó világban megtorpanásra, csendes szemlélődésre és kontemplációra késztetik a nyitott szemmel és elmével érkező befogadót. A művész az alkotási folyamatra úgy tekint, mint egyfajta párbeszédre közte és a kép között, de a képek nemcsak az alkotójukkal, hanem a nézővel is interakcióba lépnek. Teszik ezt annak ellenére, hogy a művész festményeiben és grafikáiban egyaránt kerüli a narratív történetmesélést.
Hiába vélünk felfedezni írásjeleket és betűsorokat rajtuk, valójában nem dekódolásra váró üzenetekről van szó, hanem térkitöltő vizuális elemekről, amelyek a Pető által tanulmányozott vonal különböző módosulásai. Mikkel is állunk tehát szemben? A legjobb meghatározás talán magától az alkotótól származik, aki belső kertekként hivatkozik a képeire, a színek és motívumok vásznon történő elhelyezését pedig a kertészkedéshez hasonlítja. Ez az elmélyült tevékenység az, ami sugárzik a számos ellentétes tulajdonságot felvonultató művekről. A festészet érzéki szabadsága, az expresszív, dinamikus gesztusok éppúgy megtalálhatók rajtuk, mint a finom, meditatív, átgondolt részletek. A festészet és a grafika sem különíthető el egy éles határvonallal, a két terület inkább kiegészíti egymást, szoros szimbiózisban létezik az életműben.
Pető István 1955-ben született Mezőkövesden. Mielőtt a művészetek felé fordult volna, mérnöki diplomát szerzett, majd Lenkey Zoltán és Máger Ágnes mellett folytatott művészeti tanulmányokat, később pedig az Iparművészeti Főiskolán is megfordult. Itthon formatervezőként dolgozott, ami mellett a festészetre már nem jutott elegendő ideje. Ez vezette 1984-ben Franciaországba, ahol az École des Beaux-Arts-on fejlesztette tovább festészetét. Előbb a Porte de la Chapelle környékén, majd a leginkább kora gótikus bazilikájáról ismert Saint-Denisben élt. Utóbbiban olyan műteremhez jutott, amelyben ipari műemlék présgépek is a rendelkezésére állnak. Nem csoda, hogy olyannyira elmélyedt a különböző grafikatechnikai eljárásokban, hogy oktatni is kezdte őket. 1987 óta a Maison des Artistes tagja.
Eleinte figuratív képeket festett, a ’80-as években érdeklődésének középpontjában még az emberi test állt. Egy indiai utazást követően jutott el az absztrakcióig. Az utazások fontos szerepet töltenek be az életében és a munkásságában egyaránt, járt Madagaszkáron és Indonéziában is, a ’90-es évek végén egy évig New Yorkban élt, és kizárólag festett. Ekkortól datálhatók belső kertképei.
A Várfok Galériában megrendezett kiállítás 2023. november 16. és 2023. december 22. között, keddtől szombatig 12-18 óra között látogatható. A november 15-ei, 18 órakor kezdődő megnyitón fellép Kokas Katalin Liszt-díjas hegedű- és brácsaművész, valamint Kokas Dóra gordonkaművész, számos nemzetközi verseny díjazottja.
Címlapkép: Pető István, T330, 2022. Címlapkép forrása: Pető Art Circle
