Egyedülálló színes film készült az 1938-ban Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusról. A mozgókép készítője, az akkor mindössze 28 éves Zombori Vilmos azonban néhány hónappal az eseményt követően tragikus légibaleset áldozata lett. A filmtekercsek jelenleg magántulajdonban vannak, de néhány éve a magyar állam védett műtárggyá nyilvánította őket. A celluloidszalag azonban – természeténél fogva – pusztulásra van ítélve, így szükség lenne minél gyorsabb restaurálására és digitalizálására. Vajon láthatja-e a közönség valaha a szomorú sorsú fiatal művész felmérhetetlen értékű alkotását?
Egy végzetes repülőút
1938. augusztus 10-én, szerdán borzalmas repülőszerencsétlenség rázta meg Magyarországot: hat újságíróval, egy filmessel, egy állatorvossal, valamint négyfőnyi legénységgel a fedélzetén lezuhant egy Fokker F.VIIIB típusú légcsavaros utasszállító repülőgép.
„A debreceni repülőteret elhagyva, a repülőgép mintegy húsz percet lehetett a levegőben, amikor Hajduszoboszló határában, az ebesi puszta fölött kihagyott a gép egyik motorja. A pilóta kétségbeesett erőfeszítéssel próbálta egyensúlyba hozni gépét, majd leereszkedett 200–300 méternyi magasságra, helyet keresett, ahol a kényszerleszállást nagyobb baj nélkül elvégezhesse, amikor a motor teljesen megállott, a gép előbb megbillent a levegőben, azután két bukfencet vetett, hátára fordult, majd nyilegyenesen, ágyúlövésszerű dörejjel lezuhhan a Foghtő-dülőben egy búzatáblára” – adott hírt a Pesti Napló a szerencsétlenségről 1938. augusztus 12-i számában.
A közeli Reckl-uradalom dolgozói látták a katasztrófát, és rohantak a lezuhant géphez, amely hátán fekve, teljesen szétzúzva feküdt a búzatáblán. Három szemtanú az uradalmi intéző házához rohant, ahonnan telefonon hívták a mentőket, a csendőrséget és a debreceni rendőrséget. A mentők azonban már csak a holttesteket tudták előhúzni a gép roncsai alól: az utasoknak és a legénységnek esélye sem volt a túlélésre.
Ott feküdtek egymás mellett a légidráma áldozatai a gép épségben maradt egyik szárnya alatt, felismerhetetlenül
– ecsetelte a Pesti Napló a szörnyű látványt.
A gép utasai egy nemzetközi repülőtalálkozóra repültek Debrecenbe. Az eseményt István király halálának 900. éve, a Szent István-év alkalmából szervezték, összesen 42 repülőgép indult Budapestről a cívisvárosba. A szerencsétlenül járt utasszállítót azoknak az újságíróknak bérelték, akik a debreceni ünnepségről tudósítottak. Az odaút még baj nélkül lezajlott, így az újságírók terv szerint részt vettek az eseményeken, az amatőrfilmes, Zombori Vilmos pedig filmkamerájával rögzítette is a találkozót.
Mivel az elkészült beszámolóknak a másnapi lapokban kellett megjelenniük, az újságírók délután 5 órára szerettek volna visszaérni a fővárosi szerkesztőségeikbe. Feltételezések szerint a gép ezért gyorsabban is repült a szokásos sebességénél, de hogy ez hozzájárult-e a tragédiához, vagy sem, az már sohasem derül ki.
Miután a munkatársak nem érkeztek meg időre, a szerkesztőségekben az idő múlásával egyre nagyobb rémület lett úrrá. Este fél 9 tájban aztán megjött az első hivatalos jelentés a tragédiáról. Mivel a közlemény nem tartalmazott neveket, hivatalos utasnyilvántartás pedig nem volt, égtek a telefonvonalak: minden lap arra volt kíváncsi, vajon az ő munkatársuk a szerencsétlenül járt gép utasai között volt-e. Mivel a holttestek a felismerhetetlenségig összeroncsolódtak, időbe került a halottak azonosítása: csak másnap, csütörtök délre sikerült kideríteni, kik vesztették életüket. Többnyire fiatal újságírók voltak, a repülés szerelmesei, néhányan – így a filmes Zombori Vilmos is – alig egy éve házasok.
Az áldozatokat az állam hősi halottakká nyilvánította, közös temetésükre a Kerepesi temetőben került sor augusztus 13-án, szombaton. Bár az előzetes hírek arról szóltak, hogy Imrédy Béla miniszterelnök is részt vesz a temetésen, végül ő nem ment el, de a kormány több tagja igen. A gyászbeszédet Antal István államtitkár tartotta, az eseményről filmhíradó-felvétel is készült.
Egy derékba tört életút
A szerencsétlenségben 28 évesen életét vesztő Zombori (több helyen Zombory) Vilmos a magyar filmművészet egyik nagy reménysége volt. Már fiatalon jelentős sikereket ért el az amatőrfilmezés területén. Az amatőrfilmesek jellemzően a korban a normál 35 mm-es filmszalagnál keskenyebb szalagokra forgattak, ezért keskenyfilmeseknek is nevezték őket. Zombori 1937-ben Nocturno című filmjéért elnyerte a II. nemzetközi amatőrfilmverseny első díját, a Szent István-kupát. Egy évvel később Tragédia című filmje második helyezett lett egy Bécsben megrendezett nemzetközi amatőrfilmes versenyen.
Zombori Vilmos civilben a főváros soroksári csatornatisztító telepének műszerészeként dolgozott, ahol édesapja üzemvezető főgépész volt.
„Már egész kisgyerek korában kölcsöngépeken kezdett fotografálni. Teljesen magától jött rá a fényképezés fogásaira és amikor néhány évvel ezelőtt a főváros műszerésznek alkalmazta, megbízták, hogy a telep tudományos laboratóriuma részére készítsen a csatornázással kapcsolatban versenyfilmeket. Hónapok óta dolgozott egy filmen, amely a főváros egész csatornahálózatát lett volna hivatott bemutatni. A filmből még hiányzik néhány kocka. Arról volt szó, hogy a jövő héten befejezi a csatorna-filmet Zombory és akkor a telep vezetői, akik nagyon szerették a rendkívül tehetséges fiatal műszerészt, bemutatják a polgármesternek.
Mindenki meg volt győződve, hogy Zombory nem sokáig marad a telepen, karriert csinál
– írta róla a Magyarság című lap nem sokkal a tragédia után.
Zombori nemcsak ígéretes szakmai életút előtt állt, de magánéletében is révbe ért. Alig fél évvel korábban vette feleségül a nála három évvel fiatalabb Toronyi Annát.
„Templomhajó, fehérkaringes pap, fátyolos menyasszony, frakkos vőlegény. Egy boldog délelőtt fájdalmas emléke ez a filmriport. Amikor Zombory Vilmos megnősült, barátai azzal lepték meg, hogy lemozizták a templomi esküvő szép pillanatait” – írta a Magyar Amatőr Filmszövetség már a filmes halálát követően.
A feleség, Toronyi Anna 2008. március 19-én, nem sokkal Zombory Vilmos halálának 70 éves évfordulója előtt hunyt el. A Kerepesi temetőben néhai férje mellé temették.
Színes film az Eucharisztikus Világkongresszusról
Zombori egyik utolsó filmjét néhány hónappal a repülőgép-szerencsétlenség előtt készítette az 1938. május 25-e és 29-e között Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusról. Az 1881-ben alapított eseményt abban az évben Szent István halálának 900. évfordulója tiszteletére rendezték meg Magyarországon, fővédnöke Horthy Miklós kormányzó felesége, Purgly Magdolna volt.
A világlapok címlapjaira is fölkerült ünnepségen megjelent Eugenio Pacelli bíboros, a pápa államtitkára – ő is látható a filmen –, aki már akkor is az egyház második számú vezetőjének számított XI. Pius pápa után, annak néhány hónappal későbbi halálát követően, 1939 márciusában pedig a katolikus egyház fejévé választották.
Zombori Vilmos ezúttal
fekete-fehér helyett színes nyersanyagra forgatott, ami a korban ritkaságszámba ment, Magyarországon pedig – ahol színes filmszalag nem is volt beszerezhető – egyedülálló volt.
Maga Zombori is feltehetően egy külföldi útjáról hozhatta a celluloidszalagot. Hogy képet kapjunk a filmről, forduljunk a korabeli tudósításokhoz, melyek a tragikus sorsú filmes halála kapcsán íródtak a rendkívüli alkotásról.
Zombory Vilmos kongresszusi és a Szent István Év jubileumi körmenetéről készült felvételei lehelletfinom szinezésükkel, operatőri bravurra valló beállításukkal a maga nagyszerüségében adják mindazt, ami Budapesten ezekben a napokban történt. Bevezető képei a tavaszi pompájában ragyogó főváros felejthetetlen panorámáját vetitik a néző elé ugy, mint azt a valóságban csak kevesen figyelhették meg
– írta a Nemzeti Ujság 1938 decemberében.
A Magyarország című lap hosszabb leírást közölt:
Az Eucharisztikus Kongresszus minden káprázatos színpompáját visszaadja Zombory színes mesterműve. Az első magyar színesfilm ez, pionirmunka, magáért a filmezésért készült és olyan gyönyörű emléke a szép világmozgalomnak, hogy világkörüli útra kellene vinni. Minden nemzetek zászlaja és a pápai kék-fehér zászló előtt diadalmasan lobog a filmen azurkék ég alatt, májusi verőfényben piros-fehér-zöld zászlónk. Magyar lobogót így még nem fotografáltak!
Rákóczi út, Körút, Lánchíd színes emberforgata áramlik a képen, sárga villamosok, kék autobuszok gurulnak, száguldoznak, hihetetlenül szép a színes Budapest, mint egy karácsonyi mesejáték. Még elbüvölőbb a sok, kavargó felvonulás, a főpapi bíborok, lilák, selymek, ragyogó díszmagyarok szépsége. Az Oltári Szentséget kísérő testőrök csillogó ragyogása, ezüstkék alabárdjaik színes szikrázásától sárga csizmájuk, sarujuk sarkáig – felejthetetlen.”
Horthy Miklós és felesége is föltűnik a mozgóképeken:
„Feldübörög a taps, amikor a Kormányzó Úr Őfőméltósága sötétkék tengernagyi díszében jön, aranyveretű tőrje markolatán, kitüntetéseinek drágakövein május napsütése villódzik, pirosbarna arca olyan, mintha életben látnók! A Főméltóságú Asszony jön halványkék magyar ruhájában. És a nemzeti viseletben pompázó tömegek a piros-babos ruhájú kislánykáktól végig a mezőkövesdi matyókig, minden nemzetségek népviseletéig mind ugyanazok szépségben, színben, ahogy akkor láttuk.”
A Magyar Amatőr Filmszövetség így emlékezett meg néhai tagtársuk filmjéről:
„Milyen szerelmes lehetett szegény, szerencsétlen barátunk Budapestbe, szinte érződik az ő áhítata, ahogy egymás mellé illesztette a budapesti tájfotográfiákat. És milyen lelkesen rohant ide-oda, kezében művészetének szerszámával, a felvevőgéppel. Egyszer háztetőről fotografálta a színes, pompás ünnepi felvonulást, egyszer egész közel vive a lencsét a szereplők arcához.
Milyen valóság ez a riport, mi, akik ismertük Zomboryt s láttuk gyakran nagy ünnepélyes eseményeknél fotografálógépével vagy kis filmmasinájával. Látjuk ezen a filmen is, ahogy végigrohan az Andrássy-uton, áttör a rendőrkordonon.
Láthatjuk-e valaha Zombori filmjét, vagy örökre az enyészeté lesz?
Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusról szóló Zombori-film az alkotó halála után az özvegy tulajdonába került, aki nem sokkal később eladta, ahogy azt Pfeiffer Gyula, a Magyar Amatőr Filmszövetség akkori elnökének 1941-es megemlékezéséből megtudhatjuk:
„Bizonyára sokan emlékeznek még arra a gyönyörű színes filmre, amelyet ő a Budapesten megtartott eucharisztikus világkongresszusról készített, melyen ő oly művészien domborította ki az Eucharisztia fenségét. Sajnos, ez a film már nincs Budapesten, mert a kalocsai érsek megvette az ő özvegyétől s elvitte Kalocsára.”
A celluloidszalag jelenleg is magyar tulajdonban, Kiss Csaba birtokában van, aki édesapjától elbirtoklás útján szerezte meg. (A tulajdonos nem azonos a cikk írójával.) 2018. március 1-jével ideiglenesen védetté vált, majd 2019. szeptember 26-án a Miniszterelnökség véglegesen védett műtárgynak nyilvánította a filmszalagot.
Az egy példányban készült filmet Zombori 16 mm-es nyersanyagra forgatta, összesen mintegy 25 ezer képkockát tartalmaz, 2 darab orsóra tekert, összesen közel 200 méter hosszú celluloidszalagon található. A megszokott lejátszási gyorsasággal mintegy 30 perces lehet. A celluloidra készült filmek azonban hosszabb távon pusztulásra vannak ítélve, bármilyen jó körülmények között tárolják is őket.
Egyedül a digitalizálás tudja megmenteni azokat az utókor részére
– erre a technikára lenne szükség ahhoz is, hogy megmeneküljön Zombori Vilmos 1938-as színes filmje.
Mivel a műtárgy állami védettséget kapott, a tulajdonos semmilyen beavatkozást nem végezhet rajta a jelenleg az Építési és Közlekedési Minisztériumhoz tartozó Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztály engedélye nélkül. A restaurálást és a digitalizálást a védett műtárgy megvásárlása után a Nemzeti Filmintézet tudná megvalósítani. Eladásnál az állam elővásárlási jogot élvez. Mivel a védetté nyilvánítással az állam lényegében megkötötte a tulajdonos kezét, ő a filmet az állam részére szeretné eladni, hogy aztán a Filmintézet elvégezhesse a film digitalizálását. Kiss Csaba – elmondása szerint – megkeresett minden illetékes hivatalt, de pozitív választ nem kapott.
Mindenhol voltam már és nincs tovább hova menni
– mondta lapunknak.
2019-ben Orbán Viktor miniszterelnöknek is levelet írt a film digitalizálásával kapcsolatban, ez Gulyás Gergely kancelláriaminiszter – aki annak idején a műtárgyhatóságért felelt – áttekintése után Soltész Miklóshoz, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárához került. Ő a tulajdonostól azt kérte, hogy a film 2020-as, az 52. Eucharisztikus Kongresszuson történő bemutatásával kapcsolatban a Magyar Katolikus Egyházhoz forduljon, ugyanis a Kongresszus szervezője az egyház, nem a magyar kormány. Kiss Csaba megkereste a katolikus egyház kongresszusi titkárságát, ahonnan állítása szerint nem kapott választ. (Az Eucharisztikus Kongresszus 1938 után 2020-ban tért volna vissza Budapestre, a koronavírus-járvány miatt végül 2021 szeptemberében tartották meg, az esemény zárómiséjét Ferenc pápa celebrálta.)
A tulajdonos jelenleg kockáról kockára készít digitális fotókat a filmkockákról, hogy legalább ilyen módon megmeneküljön az utókornak – ezekből tettünk közzé egy válogatást cikkünkben. A filmkockák azonban szennyezettek, így restaurálásra szorulnak, mielőtt olyan digitalizáció készülhetne belőlük, amely ismét eredeti pompájában mutatja be Zombori Vilmos képeit. A filmkockákat jelenleg lupéval lehet megtekinteni, már egy filmcsévélő használata is kockázatos lehet a szalag kora miatt.
Természetesen megkérdeztük a műtárgyvédelemért felelős Építési és Közlekedési Minisztériumot is, melynek sajtóirodájától a következő választ kaptuk:
„Sajnálatos módon a tulajdonos az együttműködés elől több ízben is elzárkózott, többek között a digitalizáció, a közgyűjteményben történő szakszerű vizsgálat és állapotfelmérés elől is. A filmtekercset ugyan többször is felajánlotta az állam részére, de olyan eladási árat jelölt meg, ami a hasonló filmtekercsek értékesítési árát léptékkel meghaladta.”
A minisztérium levelére válaszul Kiss Csaba lapunknak azt mondta, valóban tett árajánlatot az állam részére, de az, hogy ez „léptékkel meghaladná” a film értékét, véleménye szerint már csak azért sem mondható ki, mivel az állam hivatalos értékbecslést nem készített a műtárgyról. Elmondása szerint a Filmintézet munkatársai a védett műtárggyá nyilvánítás előtt és utána is megvizsgálták a szalagot, és ő továbbra sem zárkózik el a hivatalos megkeresés elől.
Láthatja-e valaha a közönség ezt a páratlan történelmi és kulturális értéket, vagy az enyészeté lesz a felbecsülhetetlen értékű filmszalag? Csak remélhetjük, hogy az előbbi következik be, és több mint 80 év elteltével ismét megtekinthetjük a tragikus sorsú Zombori Vilmos csodálatos színes filmkockáit a második világháború előtti utolsó békeévből.
A cikkben Zombori Vilmos filmjéről készült digitális fotókat közöltünk, melyeket a filmszalag tulajdonosa, Kiss Csaba készített. A műtárgytulajdonos és a cikk szerzője közötti névegyezés pusztán a véletlen műve.
