A műgyűjtők számára fontos kérdés, hogy a megvett műtárgyat, hogyan, milyen szabályok mentén tehetik közzé online felületeken (pl. a közösségi médiában), ehhez kell-e és ha igen, kitől kell engedélyt kérni és jogdíjat fizetni? A kérdéshez kapcsolódik a nyomtatott anyagokon (pl. magazinban, könyvben) történő megjelentetés lehetősége, jogosítása. Az is kevéssé ismert, hogy mi a helyzet akkor, ha egy múzeum szeretné felhasználni a gyűjtő tulajdonában lévő műtárgyat (annak képét) online felületeken és/vagy nyomtatott anyagokon. Ezeket a kérdéseket ezúttal is művészeti jogi szakértőnk, dr. Kiss Zoltán Károly válaszolja meg.
Elsőként azt kell tisztázni, hogy a képzőművészeti alkotások esetében másként alakulnak a művek hasznosításának szabályai, mivel az alkotó nem egyes felhasználási jogokat engedélyez mint egy irodalmi mű, zenemű vagy film esetében, hanem a műpéldány tulajdonjogát ruházza át a vevőre. A műtárgy tulajdonjogának átruházása pedig nem eredményezi a vagyoni jogok összességének átszállását a vevőre, vagyis a műpéldány – mint dolog – megszerzése élesen elválik a felhasználási jogok átengedésétől.
A műalkotás tehát jogi értelemben dolognak, vagyis birtokba vehető testi tárgynak minősül. Ebből elsődlegesen az következik, hogy a műalkotás tulajdonosát is megilleti egyebek mellett a birtoklás joga, a birtokvédelem, a használat és a hasznok szedésének joga, a terhek viselése, a veszélyviselés, a rendelkezés joga (pl. tulajdonátruházás, haszonkölcsönbe adás, bérbeadás). Kevesen gondolnák, de egy műalkotás is alkalmas arra, hogy kölcsönbe adják. Ez leginkább múzeumok és erre szakosodott galériák, cégek gyakorlatában fordul elő, de egy magángyűjtő is élhet ezzel, és akkor jár el körültekintően, ha műtárgy-kölcsönzési szerződést köt a tulajdonában lévő alkotás kiállítási vagy más célra történő bérbe- illetve kölcsönbe adásáról. Ez utóbbiakhoz viszont magángyűjtők esetében már szükség van a szerző beleegyezésére.
A tulajdonos tehát korlátlanul rendelkezhet a tulajdonát képező dologgal, de ez a rendelkezési joga nem sértheti az alkotó személyhez fűződő és vagyoni jogait, még akkor sem, ha ezeket nem foglalták bele az adásvételi szerződésbe. A műtárgyak egyediségére és hasznosításuk szűkösségére tekintettel a szerzői jogi törvény többletjogokat biztosít a szerzők számára mind a személyhez fűződő jogok, mind a vagyoni jogok területén. A mű egységének védelméhez fűződő jog alapján nem megengedett a mű átfestése, vagy bármely módon történő átdolgozása (pl. részekre szabdalása) még a művet adásvétel útján megszerző tulajdonosnak sem. Kiemelten fontos többletjog a követő jogi díjigény is, amelynek a lényege, hogy a szerzőt részesedés illeti az általa – általában alacsonyabb áron – eladott festmények későbbi, a műkereskedelemben jóval magasabb áron megvalósuló tulajdonátruházásának anyagi hasznából, valamint a kiállítás engedélyezésének joga (ezekről egy következő alkalommal írunk részletesebben).
Más szabályok szerint történik a már egyszer nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások változatlan, nyomtatott formában történő felhasználásának (közérthetőbben: reprodukciós célú másolásának), továbbá a nyilvánossághoz közvetítésének (praktikusan televíziós sugárzásának) és internetes lehívásra hozzáférhetővé tételének engedélyezése, valamint az ebből származó jogdíjak megállapítása és felosztása. Mindezek főszabályként kilépést megengedő önkéntes jogkezelés keretébe tartoznak, ami azt jelenti, hogy a képző-, fotó- és iparművészek képviseletében és nevükben eljárva a HUNGART Egyesület engedélyezi a felhasználást, majd szedi be és osztja fel a megállapított jogdíjakat, kivéve azokét a szerzőkét, akik ezeket a jogokat saját maguk gyakorolják. A jogdíj mértéke elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének (méretének), kiadványok esetében példányszámának függvénye és általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra.
Internetes felhasználás (ún. lehívásra hozzáférhetővé tétel) esetén a fizetendő tarifa mértéke függ a lehívható művek számától és attól, hogy a szolgáltató a felhasználással realizál vagy nem realizál bevételt. A jogdíjfizetés alól mentesülni lehet akkor, ha a felhasználás nem minősül üzletszerűnek (tehát a szolgáltató a felhasználással nem ér el bevételt, és a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja) és a tartalomszolgáltató a saját gyűjteményébe tartozó műveket teszi lehívásra hozzáférhetővé.
A HUNGART 2023. évi tarifáit lásd: http://www.hungart.org/wp-content/storage/2023/05/Kulonos-rendelkezesek_2023.pdf
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Első körben azt kell tisztázni, hogy a felhasználni kívánt műalkotások szerzői jogi védelem alatt állnak-e vagy sem. A 70 évnél nem régebben elhunyt szerzők műveire – függetlenül attól, hogy magyarok vagy külföldiek – engedélyt kell beszerezni a jogszerű felhasználáshoz. Amikor kialakult a jogosítandó művek végleges listája, akkor azt a HUNGART Egyesület honlapjáról letölthető jogosítási kérelemben kell feltüntetni és megküldeni a reprodukciók méretével együtt. Az Egyesület jogosítási engedélye egy konkrét felhasználásra szól. Az engedélyben megállapításra kerül a fizetendő szerzői jogdíj összege, amit banki átutalással kell teljesíteni. Az engedély a jogdíjak megfizetésével egyidejűleg lép életbe.
Összefoglalva a fentieket, a 70 évnél korábban elhunyt alkotók műveinek reprodukciós célú felhasználásához a művet tulajdonló gyűjtőnek is előzetesen engedélyt kell kérnie a HUNGART Egyesülettől. Internetre történő feltöltés esetén a gyűjtő akkor mentesül az engedélykérés és a jogdíjfizetés alól, ha a felhasználás nem minősül üzletszerűnek, és kizárólag a saját gyűjteménye részét képező műveket teszi hozzáférhetővé.
A HUNGART engedélyezése alól kivételt képeznek a jogaikat önállóan gyakorló szerzők, akiknek aktuális listája hozzáférhető az Egyesület honlapján: http://www.hungart.org/hungart-altal-nem-jogosithato-szerzok/
Közgyűjteményeknek (múzeumoknak, képarchívumoknak) nem kell a szerzőktől vagy azok jogutódjaitól engedélyt kérni az állományukban lévő, szerzői jogi védelem alatt álló művek másodlagos (reprodukciós célú) felhasználásához. Internetes felhasználás esetén pedig kedvezményes jogdíjat fizetnek, ha nem érnek el bevételt, és a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, továbbá, ha a műveket olyan műszaki feltételekkel teszik lehívásra hozzáférhetővé, amely az átlagos felhasználó számára csupán azok érzékelését teszi lehetővé, a letöltésüket (tartós másolatkészítést), illetve további felhasználását azonban nem.
A témában további műtárgyjogi kérdések, hazai és nemzetközi esetek kerülnek bemutatásra Műgyűjtés jogi szemmel c. előadásunkon.
