A gyűjtők számára lényeges kérdés, hogy egy műalkotás vásárlása és eladása milyen plusz költségekkel jár, vagyis a kialkudott vételáron kívül milyen további terhekkel kell számolni. Az évvégi aukciókat, árveréseket követően különösen indokolt foglalkozni ezzel a témával, amelyet Dr. Kiss Zoltán Károly művészeti és szerzői jogi szakjogász elemez a műtárgy.com olvasói számára.
A műgyűjtőket terhelő legfontosabb díjteher az ún. követő jogi díjfizetés, amelynek a rendeltetése az, hogy a képző-, ipar- és fotóművészek eredeti műalkotásuk műkereskedő általi értékesítésének bevételéből (az első értékesítést követően) részesedjenek. A díjfizetés nem terjed ki az első értékesítésre, amikor a művész a művét a műkereskedőnek eladja, viszont a további összes eladásra vonatkozik, amely műkereskedő közreműködésével történik. Az ingyenes ügyletek (pl. ajándékozás) mentesek a díjfizetési kötelezettségtől, de a visszterhes tulajdonátruházásra irányuló bármely megállapodás (adásvétel, csere stb.) díjigényt von maga után. Lényeges szabály, hogy a műkereskedőnek nem minősülő magánszemélyek közötti szerződések nem tartoznak a szabályozás tárgykörébe. Nem kell megfizetni a díjat, ha:
- a műalkotás vételára 5.000, – Ft alatt marad,
- a műalkotás tulajdonjogának első (a szerző általi) átruházásakor,
- a műalkotás magánszemélyek (művészek, műgyűjtők) közötti adásvételekor,
- a művet múzeum szerzi meg vagy múzeumtól szerzik meg.
A követő jogdíj mértéke az 50.000 euró alatti eladási ár négy százaléka. 50.000 euró feletti eladási ár esetén a díjszámítás körében egy sávosan csökkenő (degresszív) kulcsrendszer került bevezetésre. Azt is érdemes tudni, hogy a díjazásról nem lehet lemondani, és beszedése a HUNGART kötelező közös jogkezelése keretében történik. A gyakorlatban a díjat mindig a műkereskedő fizeti meg a HUNGART-nak, de ennek költségét átháríthatja a vevőre, vagyis beépíti az eladási árba, így azt végső soron mindig a gyűjtő fizeti meg. A követő jogdíjról bővebben lásd a HUNGART honlapját itt: http://www.hungart.org/mukereskedoknek/
A szerzői jogi törvény a követő joghoz hasonló szabályokat állapít meg a 70 éves védelmi idő lejártát követő eredeti műalkotások, műkereskedő közbejöttével történő, visszterhes átruházása utáni díjfizetésre. Az ugyancsak négy százalékos díjat (elnevezése: járulék) nem a szerző, illetve jogutódja kapja, hanem a HUNGART – a hozzá átutalt összegeket pályázatok útján – az alkotói tevékenység támogatására és az alkotóművészek szociális céljaira fordítja.
A követő jogtól függetlenül, a műtárgyvásárlásnak, műkereskedelemnek vannak, illetve lehetnek adóvonzatai is, mint minden más ingó tárgy értékesítésének.
A személyi jövedelemadózásban nincs műkereskedelem-specifikus szabály: egy műalkotás adásvétele esetén az ingó vagyonátruházás általános adószabályai az irányadók. Eszerint a magánszemélynek nincsen adókötelezettsége, amennyiben az ingó értékesítésből származó összes bevétele nem több 600.000 forintnál. Mindez akkor igaz, ha nem gazdasági tevékenység keretében történt az értékesítés.
Ha a bevétel meghaladja a 600.000 forintot, akkor a vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az eladót terhelő igazolt költségeket. Ezek: a tárgy megszerzésére fordított összeg, az értéknövelő kiadások (pl. keretezés, restaurálás) és az átruházással kapcsolatos kiadások (pl. ügyvédi munkadíj). Ha a megszerzésre fordított összeg az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
Szerző: Dr. Kiss Zoltán Károly
Címlapkép forrása: The New York Times
