A magyarországi középkori művészet egyik legjelentősebb, de személyét illetően titokzatos alkotóját, az MS mesterként ismert művészt és korát bemutató tárlat július 20-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás bemutatja a mester eddig ismert és újonnan beazonosított alkotásait és átfogó képet ad a művész alkotói környezetéről, a stílusát meghatározó művészeti régiókról, valamint a 15–16. század fordulójának magyar történelméről. Egyúttal új javaslatot tesz a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb rejtélyének feloldására is, hogy vajon ki rejtőzhet az MS monogram mögött. A kiállítás csaknem száz műalkotást, térképeket, maketteket, ötvösműveket, valamint korabeli dokumentumot vonultat fel.
Az esztergomi Keresztény Múzeummal közösen rendezett, több mint 20 kölcsönző intézmény közreműködésével létrejött monografikus kiállítás új fejezetet nyit az MS mester kilétére és művészetére vonatkozó sok évtizedes kutatásban.
MS mester (és műhelye?): Vizitáció, 1506. A selmecbányai főoltár bal oldali mozgó szárnyának fölső táblája. Szépművészeti Múzeum − Magyar Nemzeti Galéria. © Szépművészeti Múzeum, Áment Gellért
A téma legutóbbi áttekintésére és az ehhez kapcsolódó kiállításra közel harminc éve, 1997-ben került sor a Magyar Nemzeti Galériában, amikor a mester legismertebb alkotását, a Mária látogatása Erzsébetnél (Vizitáció) című oltártábláját restaurálták. Az azóta eltett időszak több új elképzelése, kutatási eredménye és a technikai vizsgálatok új eredményeinek tükrében a mostani kiállítás újraértékeli az alkotó szerepét nemcsak a magyarországi művészetben, de az európai festészet és grafika kontextusában is. A kiállítást egy történészekből, művészettörténészekből és restaurátorokból álló csoport komplex kutatási projektje előzte meg, melynek fő célja a középkori mestert körülvevő művészeti miliő meghatározása volt. A kutatás górcső alá vette MS mester legismertebb alkotásait, a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltáráról származó táblaképeket és a mesterrel kapcsolatba hozható más műveket is, valamint megpróbálta rekonstruálni az oltárképek társadalmi, történelmi, egyházi és művészeti hátterét.
Mindezen elemzések és vizsgálatok eredményeként a kiállítás tisztább képet ad MS mesterről. Egy sor új festményt és rajzot azonosít a művész vagy műhelye alkotásaként, amelyek révén mintegy háromszorosára nő az MS mesterrel kapcsolatba hozott művek száma. Ezen alkotások segítségével nyomon követhetjük MS mester tevékenységének helyszíneit: pályájának kezdetén, a 15. század utolsó éveiben valószínűleg Nürnbergben tartózkodott, ezt követően pedig Bécsben telepedett le, ahol tartós és sikeres karriert futott be.
A monografikus tárlat középpontjában MS mester legismertebb alkotása áll, a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltára (1506). A késő középkori művészet e monumentális remekművéből fennmaradt hét táblaképet a most nyíló tárlatot megelőzően még soha egyetlen alkalommal sem sikerült összegyűjteni.
A selmecbányai főoltár rekonstrukciója. Forrás: Szépművészeti Múzeum
A nagyszabású kiállítást megelőző kutatómunka több olyan, MS mesterrel eddig összefüggésbe nem hozott alkotást is az életművéhez sorolt, amelyek a művészt tágabb európai környezetben és az eddigiektől eltérő irányban helyezik el: Albrecht Dürer, Jörg Breu és Lucas Cranach vonzáskörében határozva meg a festő helyét. Ugyanakkor bemutatja azt az izgalmas stíluskritikai attribúciós folyamatot, amely – kutatói műhelymunkaként – általában rejtve marad a múzeumlátogatók előtt. Bár a kutatók félezer év távlatából nem tudnak minden rejtélyt megoldani, ez a különleges vizuális és intellektuális kaland olyan válaszokat kínál, amelyek egy új MS mester-képet rajzolnak fel a látogatók előtt és javaslatot ad az MS monogram mögött rejtőző művész azonosítására.
A tárlat első szekciója a 15–16. század fordulójára kalauzolja el a látogatót, a Jagelló-kor bemutatásával szolgáltat történeti hátteret MS mester munkásságnak megértéséhez. Ez az emberöltőnyi időszak (1490 és 1526 között) volt a középkori Magyar Királyság utolsó virágkora, egyúttal az összeomláshoz vezető út. A Jagellók révén az ország egy jelentős közép-európai birodalom központja és erős szövetségi rendszer tagja volt, politikai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai által szervesen beépült Európa vérkeringésébe. Az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika művészete egymással párhuzamosan élt együtt a Magyar Királyságban. Ebben a kiállításrészben műtárgyak mellett makettek, térképek segítik a korszak megismerését.
A történeti bevezetőt követő szekció a selmecbányai főoltárt helyezi középpontba. MS mester fő műve, a gazdag bányaváros igényeit és lehetőségeit tükröző selmecbányai oltár, impozáns látványt nyújthatott eredeti helyén, egy templom szentélyében. Ezt azonban ma már csak elképzelni tudjuk, hiszen az oltárt alkotó, részben megcsonkított táblaképek (eredetileg nyolc táblakép, közülük azonban ma csak hetet ismerünk) a 20. század első éveiben különböző helyszínekről került elő: a Vizitáció a tópataki plébánia padlásáról, a Jézus születése a hontszentantali templomból, a négy passiójelenet a szentantali kastély urának, Philipp von Coburg hercegnek a tulajdonából. A Királyok imádása a műkereskedelemből jutott a lille-i Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe, Selmecbányán pedig fennmaradt három, valószínűleg szintén az oltárhoz tartozó, ember nagyságúnál nagyobb szobor (ezekből kettő látható a kiállításon). Az oltár mellett ez a szekció felvillantja a Felvidék bányavárosainak mindennapjait is.
MS mester (és műhelye?): Jézus születése, 1506. A selmecbányai főoltár jobb oldali mozgó szárnyának fölső táblája. Hontszentantal, plébániatemplom. © Szépművészeti Múzeum, Áment Gellért
MS mester újonnan azonosított műveivel is találkozhatnak a látogatók a kiállítás rajzokat bemutató szekciójában. A selmecbányai oltáron kívül eddig mindössze egyetlen művet ismertünk, amelyen MS mester elhelyezte a monogramját: egy zenélő szerelmespárt ábrázoló, a párizsi Musée du Louvre-ban őrzött rajzot. Ez a mű nagy segítséget nyújt a kutatáshoz, mert a festményekkel ellentétben itt a műhelytársak közreműködésétől mentesen találkozhatunk a mester keze nyomával. Az ezen a lapon megfigyelhető rajztechnika és a selmecbányai oltár stílusa alapján a kurátorok további hat rajzot határoztak meg MS mester alkotásaiként, amelyek többsége a pálykezdő művész Nürnbergben készített gyakorlólapja lehetett. A kiállításrész nagy hangsúlyt fektet a művész és Dürer kapcsolatára is. MS mester a rajzok számos részletét Albrecht Dürer korai műveiből vette át, metszetekből és olyan rajzokból, amelyekhez csak a német mester alkotóhelyén, Nürnbergben férhetett hozzá.
A tárlaton nem csupán újonnan MS mesterhez kötött rajzokkal, hanem festményekkel is találkozhat a látogató: Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiuma talán a legfontosabb új mű, amelyet MS mesternek tulajdonítható. A kompozíció általános vonásai első látásra távol állnak a selmecbányai tábláktól; csak a részletek beható megfigyelése teszi lehetővé, hogy az epitáfiumban MS mester művét ismerjük fel. A mű születésének körülményei támpontot nyújtanak MS mester működésének feltérképezéséhez is, valószínűvé teszik, hogy MS mester műhelye, ekkor, az 1500-as évek első évtizedében már Bécsben működött, és innen tett eleget a selmecbányai megbízásnak.
MS mester (új attribúció): Krisztus töviskoronázása, Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiuma, 1504-1510 körül. © Dom Museum Wien (letétben a bécsi főegyházmegyétől)
Külön szekció (Aki az ördögöt a falra festette) foglalkozik a bécsi Szent István-székesegyház (Stephansdom), valószínűleg szintén MS mester által festett, három szentet ábrázoló falképegyüttesével, valamint egy további szekció (Egy kései MS mester?) Alexius Funck és Margarethe Stainer 1520-as években készült bécsújhelyi epitáfiumával és az ausztriai művészetben akkor fellépő új tendenciákkal. A kiállítás kurátorai ebben a részben tesznek javaslatot az MS monogram mögött rejtőző művész azonosítására egy Bécsben működött festő, Michel Schröter személyében.
A tárlat látványos záró szekciója MS mester Magyarországon őrzött alkotásain a legújabb technikai vívmányok segítségével végzett készítéstechnikai és anyaghasználati kutatásokat mutatja be. A látogatók képet kaphatnak arról, hogy a restaurátorműhelyekben milyen komplex vizsgálatoknak vetik alá a több száz éves műtárgyakat és hogy ezek hogyan segítik a művészettörténészek munkáját.
A kiállítás 2025. július 20-ig látogatható.
Forrás: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Címlapkép: MS mester (és műhelye?): Jézus születése, 1506. A selmecbányai főoltár jobb oldali mozgó szárnyának fölső táblája. Hontszentantal, plébániatemplom. © Szépművészeti Múzeum, Áment Gellért
