Régen találkozhatott már Pető István munkáival a hazai közönség, a mezőkövesdi születésű művész ugyanis már közel négy évtizede Franciaországban él és alkot. Éppen ezért a MissionArt Galériában március 21-től látogatható, Kettős mozzanat című tárlat nyugodtan nevezhető hiánypótlónak, a kortárs képzőművészet szerelmesei számára pedig valódi csemege.
A kiállítás az elmúlt tizenöt év terméséből válogat, az érdeklődők közel harminc művön keresztül kaphatnak betekintést Pető izgalmas grafikai gondolkodásmódjába. Külön érdekesség, hogy a grafikák mellett néhány festmény is bemutatásra kerül, így lehetőség nyílik a két, Pető esetében egymástól annyira nem is eltérő világ összevetésére. Ez már csak azért is lényeges, mert a művész munkásságában a festészet és a grafika folyamatos párbeszédben állnak egymással, kiegészítik egymást. A két területet erős átfedést mutat a műveiben, első pillantásra nem is feltétlenül egyszerű megállapítani, hogy festményt vagy grafikát lát az ember. Ennek oka egyébként az lehet, hogy amint azt a Pető életművét méltatók értelmezik, az alkotó hol a festészeti problémáira keres és talál megoldást a műhelyben, hol fordítva. Pető az alkotási folyamatot is úgy írja le, mint egyfajta párbeszédet közte és a kép között.
Pető István: G139, 2017
A művész a festői és a grafikai gondolkodásában is kerüli a narratív történetmesélést. Még akkor is így van ez, ha egyes munkáin szavaknak, mondatoknak tűnő, folyóíráshoz hasonlító írásjelek, betűsorok is fel-felbukkannak. Hangsúlyozottan nem olvasható, megfejthető üzenetek ezek, hanem térkitöltő vizuális elemek, a festő által tanulmányozott vonal módosulásai, amelyek mágnesként vonzzák az ösztönösen valamiféle egyértelműen dekódolható részlet után kutató néző szemét. Pető „belső kertekként” tekint a képeire, a színek, motívumok vásznon történő elhelyezését pedig a kertészkedéshez hasonlítja. Alkotásai főként hol lazább, hol sűrűbb és határozottabb foltokból építkeznek, a sötét és a világos, a kavargó és a rendezett, a tömörség és az üresség, a geometrikus és az organikus ellentétpárjai jelennek meg rajtuk, és ezek az eltérő minőségek egy-egy művön belül is diskurzust kezdeményeznek egymással és a befogadóval egyaránt. A kettősséget hangsúlyozza, hogy a képtér gyakran kettéosztott – ez megfigyelhető a kiállított, G127 címet viselő alkotáson is.
Pető István: G127, 2015
A ’80-as évek végén Pető még figuratív képeket festett, egy indiai utazást követően szakított ezzel a hagyománnyal és jutott el az absztrakcióig. Megfordult Madagaszkáron, Vietnamban és Indonéziában is, ezek az utazások mind hatottak a művészetére. A bázisa 1984-től Franciaország, ahová a festészet iránti elhivatottsága vezette. Itthon ugyanis formatervezőként dolgozott, ami mellett kevés ideje jutott a festészetre, amivel igazán foglalkozni szeretett volna. A kiutat a költözésben látta, Párizsban telepedett le. Fontos momentum az életében, hogy Saint-Denis-ben műteremhez jutott, ahol ipari műemlék présgépek is a rendelkezésére állnak. A grafikatechnikai eljárások alapos ismerője, ezeket különböző franciaországi intézményekben oktatta is. A klasszikus eljárásokat, mint a rézkarc, a litográfia vagy az akvatinta, a fotó alapú sokszorosított grafikával és egyedi eljárásokkal, színes applikációkkal, festői megoldásokkal ötvözi.
Pető István: L108, 2020
Franciaországban több egyéni kiállítása is volt az elmúlt években, itthon azonban legutóbb 2005-ben, a Dorottya Galériában állított ki. A Pető Art Galériával együttműködésben megvalósuló, Kettős mozzanat című tárlat tehát egészen kivételes lehetőség arra, hogy a látogatók megismerhessék vagy újra felfedezhessék a sokoldalú alkotó munkásságát. A kiállítást Révész Emese művészettörténész nyitja meg március 22-én 18 órakor. A kiállítás március 21-től április 2-ig tekinthető meg a MissionArt Galériában, hétköznapokon 10-18 óra között. A tárlat kurátora Szabó Noémi művészettörténész.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: Pető István: G127, 2015
