Egy műtárgy árát számos tényező befolyásolja, az egyik ilyen az, hogy milyen kiállításokon szerepelt az eladása előtt. Könnyen belátható, hogy minél ismertebb és nívósabb múzeum falain lógott egy festmény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy értékes és valamilyen szempontból fontos alkotásról van szó. Ezzel pedig a gyűjtők is tisztában vannak. A közelmúltban a legnagyobb nemzetközi aukciósházak árverésein sorra bukkantak fel az olyan műalkotások, amelyek közvetlenül az aukció előtt még egy-egy híresebb múzeum tárlatán voltak megtekinthetők.
Amadeo Modigliani, No couché (sur le côté gauche), 1917
Az ilyen festmények már az aukció előtt beépülnek a köztudatba, az árverésen pedig rendre kifejezetten jól szerepelnek. A Sotheby’s május 14-én árverezte el Amadeo Modigliani 1917-es No couché (sur le côté gauche) című festményét. Az aukciósház 150 millió dollárra becsülte a festményt – ez az eddigi legmagasabb becsült ár, emlékeztetőül: a Christie’s 100 millió dollárra becsülte a később minden rekordot megdöntő Salvator Mundit. Modigliani nagyméretű aktja végül 157,2 millió dollárért kelt el. A festmény egészen április 2-áig a Tate Modern Modigliani-nak szentelt, blockbuster kiállításán volt látható. A kurátorokat szinte sokkolta a nem várt fordulat.
David Hockney, Pacific Coast Highway and Santa Monica, 1990
Ugyanazon a héten a Sotheby’s New York eladásra kínálta David Hockney Pacific Coast Highway and Santa Monica című festményét is, ami a Metropolitan Museum of Art Hockney retrospektív tárlatán szerepelt, február 25-éig. A festmény jutalékokkal együtt 28,5 millió dollárért kelt el, ami új rekord a festő életművében.
Jasper Johns Disappearance I., 1960
A nemrégiben megrendezett Art Baselen is volt egy mű, amely a közelmúltban egy nagyszabású kiállítás részét képezte: Jasper Johns Disappearance I. című 1960-as munkája a Di Donna standjánál. A festmény eredetileg a néhai Alfred Taubman, a Sotheby’s korábbi tulajdonosának gyűjteményében volt. 2015-ben nem sikerült eladnia az aukciósháznak. A művet azóta bemutatták Jasper Johns retrospektív kiállításán a londoni Royal Academy of Arts-ban, majd a Los Angeles-i Broad májusban bezárt tárlatán. Az Art Baselen a festményt 18,5 millió dollárért kínálták, egyelőre nem tudni, hogy gazdára talált-e.
Összességében elmondható, hogy sokak szerint nem túl etikus úgy kölcsönözni a múzeumoknak műtárgyakat, hogy aztán rövid időn belül eladásra kerülnek. Szakértők szerint ezért aztán a szerződésben olykor szerepel olyan kitétel, hogy a kiállítást követő néhány hónapban nem lehet értékesíteni az adott művet. Viszont az is köztudott, hogy a múzeumoknak szükségük van a magángyűjtőktől kölcsönzött főművekre, és általában nem ők diktálják a feltételeket. Egyesek úgy gondolják, hogy az intézményeknek a kiállítást követő eladásokból kéne némi részesedést kapniuk.
Forrás: The Art Newspaper
