A kiállítás szokatlan porcelánbemutatóra, megterített asztalok mellé invitál, egyben utazásra a történelemben és a porcelángyártás históriájában. Egyik célja, hogy megmutassa, milyen gasztronómiai szokások járták az európai arisztokrácia udvaraiban. De nem csak kulináriáról van szó: régen – ahogyan ma is – a legfontosabb dolgok a terített asztal mellett történtek. Háborúk, kormányok, békekötések, házasságok dőltek el egy-egy vacsora közben. Mindennek néma tanúja volt a porcelán.
Kiállítási enteriőr
Kezdetben csak az arisztokrácia köreiben terítettek porcelánnal, hiszen mások akkoriban nem tudták megfizetni ezeket az előbb kínai, majd hazai törékeny, kézzel festett remekeket. Később már a tehetős középpolgárság is be tudta szerezni, vagy nászajándékba kapta a 12 vagy 24 személyes étkészleteket, melyek évtizedeken át végig kísérték a család életét.
A kiállítás háttéranyaga szerint a terített asztalnak napi, gyakorlati feladatain kívül ősi, szakrális szerepe is van. Meglétével az összetartozást jeleníti meg, maga köré gyűjt, magához húz.
Az arisztokraták életének fontos eseményei közé tartozott a vendéglátás, amelynek az étkezések adták fénypontját. A reprezentáció és az etikett évszázadokon át elfoglaltságot biztosított az életük nagy részében hobbijuknak élő, vadászó, jótékonykodó, utazgató vagy szolidan unatkozó főuraknak, ám sehol sem került olyan erősen előtérbe, mint a szertartások uralta étkezéseken, kiváltképp a vacsorákon. Az étkezések a hétköznapok során is szigorú szabályok szerint zajlottak. Emlékezzünk csak a frenetikus humorú angol Csengetett, Mylord? vagy a komolyabb hangvételű Downton Abbey sorozat jeleneteire, amikor a komornyik centivel a kezében méri le a tányérok és az evőeszközök távolságát. A terítékek hétköznap is éppoly finomak és drágák voltak, mint a nagyobb eseményeken, csak a mennyiségük lehetett kisebb, igazodva a rövidebb ételsorhoz és az asztal körül ülők számához. A tányérok, poharak, evőeszközök minősége jól mutatta a vendéglátó család társadalmi helyzetét.
A magyar arisztokrácia régóta kedvelte és gyűjtötte az európai porcelánmanufaktúrák termékeit, amelyek magas ára a XIX. század közepétől a hazai gyárak felé terelte a gazdag polgárság és az arisztokrácia megrendeléseit. A XX. század történelmi katasztrófáiban e pompás porcelánterítékek részben vagy egészben megsemmisültek, sokszor a kastélyokkal vagy a palotákkal együtt.
A gödöllői kastély időszaki kiállításán most bemutatott tárgyak jellegzetes XIX. századi darabok, az empire korszakától a századfordulóig. Elsősorban ritkaságokról van szó. (E sorok szerzőjének – mint megszállott gyűjtőnek – jó volt látni a különleges csontostányérokat, mely bájos tárgyak csúcskorszaka a századfordulóra datálódik.) A tárlat létrehozásakor szempont volt a magángyűjtők és múzeumok kollekciójának bemutatása. A kölcsönadók névsora: Ari S. Kupsus, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fazekas György Alpár, Gödöllői Városi Múzeum, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Kovács Lászlóné, Nemes Galéria. A bemutató a Kulturális Örökség Európai Éve 2018 programban, az Európai Királyi Kastélyok Szövetsége közös tematikája (Hely a király asztalánál) alapján valósult meg.
Különlegessége, hogy együtt jelennek meg az Alekszandra Pavlovna-étkészlet darabjai és a budai várban, valamint a gödöllői kastélyban használt királyi porcelánok. A tárgyak – például pohárhűtő, parfékínáló, csemegéstálka, tejszínkiöntő – terített asztalokon, korhű enteriőrökben láthatók. Különösen sokan állnak meg a cári udvarban használatos és nyilvánosság elé ritkán kerülő porcelánok vitrinjei előtt.
A kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia időszakát a híres bécsi gyárak termékei, illetve a különleges herendi porcelánok reprezentálják. Herend történetében jelentős tény, hogy a bécsi porcelángyár, a térség második legrégebbi, nagy hagyományokkal rendelkező manufaktúrája 1864-ben beszüntette termelését. A művészi kivitelezésű, egyedi porcelánok előállítására szakosodott gyár vevőköre ezután bővült látványosan. A legnagyobb megrendelések 1867 után a királyi udvarból érkeztek, s a Herendi Porcelánmanufaktúra 1872-ben elnyerte a császári és királyi udvari szállítói címet. A Budán és Gödöllőn használt készletek mellett gyakran a diplomáciai ajándéknak szánt darabok is itt készültek.
Külön érdemes szólni – ha már Gödöllőn vagyunk – a Gödöllő mintáról, amelyről a gyár honlapján a következőket olvashatjuk: „az 1850-es években, egy eredeti Kakiemon mokkáscsésze mintája alapján született. A díszítményt téglavörös, illetve fehér sávokon megjelenő stilizált fatörzsek (Pinus, Prunus és Bambus, a kínai művészetben a hideg évszak három jóbarátjának szimbóluma) és virágmotívumok alkotják. A dekort eredetileg Siang Rouge-nak nevezték. Új nevét akkor kapta, amikor az 1870-es években Ferenc József császár feleségének, Erzsébet királynénak ajándékozott egy ilyen készletet, a gödöllői kastélyban való személyes használatára.”
Többen némiképp csalódottan távoztak a kiállítás megtekintése után: a hazai magán- és állami gyűjteményekben ugyanis ezernyi értékes, ritka, herendi és más gyárból származó porcelán található még – legalább két-három terem erejéig szívesen nézegettük volna tovább e remekeket. (Megtekinthető szeptember 2-ig.)
Elek Lenke
Megjelent a Műértő júniusi lapszámában.
Műértő – művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.
Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu
Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu
Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter
