Nagyszabású képzőművészeti vásárt készít elő a karácsonyi időszakra Bánki Ákos képzőművész és Schneller János művészettörténész. A Resident Art Fair néven idén debütáló vásáron több mint 200 műalkotás közül válogathatnak az érdeklődők. A kiállított művek színvonalát a meghívásos rendszer garantálja.
Kinek az ötlete volt a vásár?
Bánki Ákos (BÁ): A művészetem mellett mindig is érdekelt, hogyan lehet a kortárs képzőművészetet közelebb vinni az emberekhez. Ezért szerveztem már eddig is oly sok kiállítást. A vásárszervezés örömét öt évvel ezelőtt kezdtem el megtapasztalni, amikor is a Latarka Galéria csapatával elkezdtünk szemtelenül alacsony, tehát megfizethető áron műveket értékesíteni a karácsonyi időszakban. Ezt a zsongást szeretném most tovább vinni és új szintre emelni immár Jánossal együtt a Resident Art Fair-en. Nagyon élvezem, hogy száznál is több művésszel dolgozhatunk együtt, és közösen találjuk ki, hogy melyek azok a művek, melyek gazdát cserélhetnek. És élvezem a látogatókkal, érdeklődőkkel, esetleges vásárlókkal folytatott eszmecserét is, ahogy egyre jobban megnyílnak a művészetek felé.
Schneller János (SJ): A Resident Art galériás működését szeptemberben fel kellett függesztenem, a nevet és a tevékenységet viszont nem akartam kidobni, így a galériasétákat és a műteremlátogatásokat továbbra is Resident Art néven szervezem. Ugyan a galéria jelenleg nem működik, de a nevet tovább szerettem volna vinni ügynökség formájában, így kapóra jött, hogy a vásárt is ezen a néven indítsuk útjára. Amikor Ákos megkeresett az ötlettel, azonnal igent mondtam, hiszem tudtam, hogy neki is, nekem is megvan az a művészköröm, akiket jó szívvel mutatok be bármilyen platformon. A nevet így már nem kellett bevezetni, hiszen sokan megismerték az elmúlt három évben.
Hogyan épül fel a vásár?
BÁ: az elképzelés mögött ott van a kortárs képzőművészet népszerűsítése, és a minél szélesebb közönséghez való eljuttatás szándéka. Rengeteg tehetséges fiatal, feltörekvő művészt ismerünk, akik viszonylag ritkán jutnak kiállítási lehetőséghez, mégis szeretnék, hogy művészetük a nézőkhöz és a vásárlókhoz eljusson. A művek kiválasztásánál fontos szempont, hogy az adott árkategóriának megfeleljenek. A művek legnagyobb részét ötvenezer forintos egységáron adjuk, ami alól természetesen vannak kivételek; ezeket kiemelt tételként kezeljük. Ide olyan befutott, ismert művészek képei kerültek, akik az ötvenezres kategóriába már nem fértek bele.
Bernát András: Tér tanulmány No.: 444, olaj,vászon, 30 x40 cm,
Például?
BÁ: például Wahorn András festőművész, zenei formációk frontembere, akinek a nevét szinte mindenki ismeri, aki kicsit is nyitott a kultúra iránt. Ide sorolhatom még Bernát Andrást, Bullás Józsefet, Braun Andrást, Király Gábort, Stark Attilát vagy Verebics Ágnest, Töttös Katát, akik magasabb árkategóriában is indulnak, de tőlük is igyekeztünk kérni ötvenezres tételeket – ezek általában nagyon hamar elkelnek. Reméljük idén is így lesz.
Mi alapján hívtátok meg a művészeket?
SJ: A válogatásban fontos szerepet kapott, hogy a meghívottak rendszeresen alkotó, kiállító művészek legyenek, akik számára az alkotás életforma, hozzáállásuk professzionális és ne kizárólag üzleti alapokon nyugodjon. Mindenképpen szerettünk volna pályakezdő művészeket is meghívni, akikre még nem figyelt fel a nagyközönség, de képi világuk, látásmódjuk alapján komolyabb figyelmet érdemelnek. A híresebb alkotók mellett így sok egészen fiatal művész is meghívást kapott. Ákosnak a korábbi évek, a Roham Galéria, illetve a Latarkában töltött időszak adta meg a kellő ismeretet ezen a téren, nekem pedig főként a korábbi csoportos kiállítások tapasztalatai, az aukciósházi múltam és a galériás hátterem miatt van rálátásom a szcénára.
Hogyan válogattatok a munkák közül?
BÁ: Négy-öt munkát kértünk mindenkitől, melyből kiválasztottuk az árnak megfelelő legjobb két művet. Kiemelt, 100 ezer forint fölött értékesítésre kerülő műveket is kértünk befutott alkotóktól. E mögött az az elgondolás van, hogy ha valakinek egy művész megtetszik, legyen lehetősége választani. Így kezelhető a képek mennyisége, és mindenki egyenlő eséllyel indul.
Ferenczy Zsolt: j.m.sz, akril, fa, 28 x 20 cm, 2018
Ha jól tudjuk nem csak festmények, de fotók és grafikák is eladásra kerülnek a vársáron. Itt is érvényes az ötvenezer forintos egységár?
BÁ: Az idei vásár fókuszában a grafika áll, ami sajnos hazánkban elég mostohagyereknek számít a műnemek között. A gyűjtők is nagyobb becsben tartják az olaj/vászon képeket, valamiért a grafikának kevesebb tér jut mind a gyűjtők falain, mint a műkereskedelemben. Ennek megfelelően itt az árak is jóval alacsonyabbak. A grafikai anyagban három árkategóriára osztottuk a képeket: tizenöt-, húsz-, és harmincezres áron elérhetők. Legtöbbjük sokszorosított grafika; szitanyomat, giclée print, szignált és számozott darab. Fotóból is jó néhány bekerült a válogatásba.
SJ: Szokták mondani, hogy minden gyűjtő a grafikával kezdi, ami lehet, hogy igaz, bár azt gondolom, hogy nekünk és a hazai műtárgypiacnak elsősorban nem gyűjtőkre, hanem olyan vásárlókra van szüksége, akik nem csak a borválasztásban, a ruházkodásban, vagy a zenében, de az őket körülvevő képek kiválasztásakor is igényesen döntenek. Talán azt kellene megértetni az emberekkel, hogy sokkal jobb áron meg tudnak kapni egy-egy értékálló, minőségi, egyedi, viszonylag nagyobb méretű grafikát, mint egy átlagos méretű posztert, vagy tucat-nyomatot, amiből minden második háztartásban látható néhány darab. Ehhez persze az kell, hogy eljusson hozzájuk ez a tudás, és bízzanak annyira az ízlésükben, hogy megvegyenek egy egyedi műalkotást. Talán ebben segít a RAF, hiszen könnyebb egy harminc, vagy ötvenezres képpel kezdeni, mint elköteleződni egyből egy félmilliós, vagy milliós kép mellett.
Deim Balázs: Space spot, giclée print, 40 x 40 cm, 2017
Ezek szerint nem is a gyűjtőket célozzátok?
SJ: Természetesen minél több gyűjtőt tudunk megszólítani, annál jobban örülünk, de nem titkolt célunk, hogy másokat is elérjünk. Leginkább annak örülünk, ha olyanok is kedvet kapnak a vásárláshoz, akik korábban esetleg el sem tudták volna képzelni, hogy valaha műalkotást vegyenek, itt mégis kedvet kapnak, és megjön a bátorságuk a vásárláshoz a közvetlenség, a minőség és a nagy választék miatt is. Régóta szeretném, ha kortárs művészetben való jártasság és a vizuális igényesség hasonlóan fontos lenne a fiataloknak, mint a fashion, vagy a gasztronómia. Legyen trendi a kortárs képzőművészet. Ezen vagyunk.
BÁ: Szerencsére az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a legtöbb emberben megvan a nyitottság, az érdeklődés, és mára már a közönségünk nagy részének sikerül önmagában legyőznie a „nem értek hozzá” szintű megnyilvánulásokat. Egyre inkább felvállalják, ha valami tetszik nekik, és itt ez a döntő.
Poroszlai Eszter: Kupok 2. filctoll, papír, 21 x 29,5 cm, 2018
Készült egy videó is, ami pár napja került fel a közösségi média felületekre, és azóta elképesztő nézettsége lett. Honnan jött az ötlet?
SJ: Itt tényleg Ákos volt az ötletgazda. Ő dobta be Mucsi Zoltán nevét, és nyilvánvaló volt, hogy ha őt meg tudjuk nyerni az ügynek, akkor a nézettség garantált. Így is lett.
BÁ: Jelenleg a videó a legjobban működő kommunikációs csatorna. Ezen jut el a leginkább az üzenet. Ez is a képről szól, és persze a poénról, meg arról, hogy Mucsi egyszerűen jól nyúl ezekhez a témákhoz, és van egy olyan karaktere, ami nagyon speciálisan magyar, és ez bejön az embereknek. Persze ezzel meg is adjuk a vásár közvetlenségét, azaz, hogy nem kell annyira komolyan venni magunkat. Lakatos Márkot és Wahorn Andrást mindenki ismeri, ráadásul András több művel is jelen van a vásáron, Márk is kitüntetett figyelemmel követi a kortárs művészetet, és mindketten régi barátaim. A videóban szereplő Mona Mucsi Lisa kép megfestésére Vörös Krisztiánt kértem fel, mert tudtam, hogy az ő humorával működni fog a kép. A helyzet adott volt, bár arra mi sem számítottunk, hogy három nap alatt százezren kattintanak a videóra.
Ezután mire számítotok?
BÁ: A képanyag elég ütős lett és nagyon sokszínű, ha akar, mindenki találhat magának való képet. Az APA Galéria a belvárosban régóta működik, sokan ismerik, és úgy néz ki, hogy sikerült elegendő emberhez eljuttatni a vásár hírét. Szeretnénk, ha nagyon sok ember eljönne, meglátogatna minket a vásár nyitvatartása alatt. Egy igazi, év végi művészeti kavalkádra számítunk. A feltételek adottak. Optimista vagyok.
SJ: Mindig is az voltam, talán kicsit idealista is. Jó lenne, ha minél több kép gazdára találna. Remélem így lesz.
Teljes katalógus elérhetó itt.
