„Hölgyeim, mit tettek Johnnal, nagyon élénk színeket használ mostanában” – kiáltotta a Long & Ryle galéria munkatársaihoz odalépve a kortárs brit festő, John Monk egyik gyűjtője az Islington városrészben található Business Design Centre-ben január közepén 31. alkalommal megrendezett London Art Fairen. Meg is üzente a művésznek, hogy az újjal szemben a régebbi, visszafogottabb színvilágot preferálja, és nem töltött sok időt Monk kiállított képeinek szemrevételezésével, de szerencsére e gyűjtői magatartás nem volt általánosnak mondható a vásáron.
A több mint száz nemzetközi kiállítót felvonultató, január 16. és 20. között megtartott, szezonnyitónak is mondott rendezvényen a művek közt jellemzően kisebb méretű és alacsony árú munkák szerepeltek, de azért persze akadt néhány vastagabb pénztárcára szabott alkotás is. Például a mindig kiemelt helyet elfoglaló Piano Nobile által 100 ezer fontért kínált, alumíniumra festett Michael Craig-Martin kép (Cím nélkül, 2007), vagy említhetjük ugyanettől a kiállítótól William Coldstream Garden in Falmouth című 1977-es olajfestményét, amelyet 68 ezer fontért árultak. Egy másik állandó szereplő, az Osborne Samuel pedig 75 ezer fontot kért Peter Kinley Standing Figure in Studio Interior című 1961-es olajfestményéért, és 85 ezer fontot Keith Vaugham Road on the Sea (1953–1958) című alkotásáért.
Evans Mbugua: Je t’aime Un Peu, 2017 © ARTCO
A legtöbb kiállítónál mindkét (ár)véglet képviseltette magát: a bejáratnál, a központi helyek egyikét elfoglaló Christopher Kingzett galéria hozott 25 ezer fontos képet, Graham Sutherland OM, Thorn Tree című akvarelljét, de Keith Vaugham A Rose című ceruzarajzához 1800 fontért hozzá lehetett jutni. Alan Davie kisebb méretű, papírra festett olajműveit már ezer fontért el lehetett vinni, hasonló paraméterekkel rendelkező gouache-képeiből pedig rögtön az első napon hatot eladott az Alan Wheatly Art. A kevésbé ismert Dominic Beattie dekoratív, élénk színű, művész-filctollal készített alkotásaiért 550 fontot kért a JGM galéria.
Volt egy stand a vásáron, ahol kizárólag nagyágyúkkal lehetett találkozni: a Fairhead Fine Art LTD Francis Bacon-, Miró-, Banksy-, Lucien Freud-, Picasso-, Damien Hirst-, Hockney- és Roy Lichtenstein-nyomatokat állított ki. Francis Bacon Study of a Human Body After Ingres című litográfiája 8500 fontba, David Hockney Cím nélküli iPad-rajza 12 500 fontba került. A Fairhead Fine Art LTD azért is különleges szereplője a London Art Fairnek, mert csak vásárokon jelenik meg, kiállítóterme nincsen, kizárólag előre megbeszélt időpontban lehet megtekinteni (illetve megvenni) kollekciója egyes darabjait.
Az ötnapos vásár természetesen mindig többről szól, mint az eladásokról: idén is volt Art Projects részleg, ahol a művészek és a galériák új, feltörekvő generációja mutatkozik be.
A tematikus idegenvezetést ez alkalommal is felvállaló kurátor, Pryle Behrman a Dialogues szekcióban mások mellett a Gibbons & Nicholas standot emelte ki, ahol két teljesen különböző modorban dolgozó művész alkotásainak párbeszéde volt látható. Az alulról megvilágított, árnyék nélküli szobrok (Janet Mullarney) mögött régi nagy mesterek stílusában festett tájképek függtek a falakon, amelyeket néhol egy-egy, képernyőhibára emlékeztető, rikító pink, sárga, zöld színekkel megfestett csík vágott szét (Sean Molloy). A tabloid méretű és formájú (lekerekített szélű) olajképek ára egyébként 800 es 2000 font között mozgott, és már az első nap eladták az összeset.
A németországi ARTCO galéria „Growing up in Africa” címmel három afrikai születésű művész (Raphael Adjetey Mayne, Evans Mbugua, Saidou Dicko) alkotásait fogta össze, akik a művek mellé helyezett szöveg szerint arra hívták fel a figyelmet, hogy a fekete kontinensen a gyerekek többségének sok helyütt a mai napig nincs hozzáférése tiszta ivóvízhez, orvosi ellátáshoz, az egészséges élelemről nem beszélve.
De nemcsak az Art Projects szekcióban, hanem a normál kiállítótérben is jelen voltak a napi politikai eseményekre reagáló alkotások. A brit–bolgár művész, Yanko Tihov egész falat beterítő, a határok kérdéskörét feszegető Europe 2019 című művét nemzeti útlevelekből állította össze, a térképen Nagy-Britannia már az újonnan tervezett Brexit utáni kék okmánnyal szerepel – a 204×204 cm-es munka 22 ezer fontba került. Az alkotásnak egyébként a printverziója is elérhető volt – tizedennyiért –, a jelenlegi bordó vagy a kék poszt-Brexit útlevéllel együtt.
Fekete-Tóth Eszter
Megjelent a Műértő februári lapszámában.
Műértő – művészeti és műkereskedelmi folyóirat A Műértő a HVG Zrt.
kiadásában megjelenő, szakemberek által írt és szerkesztett művészeti,
műkereskedelmi havilap. A múzeumi szférában és a műtárgypiacon érdekelt
valamennyi résztvevőhöz szól, igyekszik eligazítani a befektetési szándékkal
rendelkező üzletembereket. Nemzetközi kitekintéssel beszámol az árakról,
trendekről, jelentős aukciókról, vásárokról, kiállításokról és a színtér
meghatározó szereplőiről. Aktuális információkat és kritikai elemzéseket
közöl. Megjelenik minden hónap első péntekjén.
Főszerkesztő Andrási Gábor
Szerkesztő: Nagy Mercédesz
Hirdetés: Tasnádi Rózsa, tel.: 061-436-2450; hirdet@hvg.hu
Szerkesztőség:
1037 Budapest, Montevideo u. 14.
muerto@hvg.hu / www.muerto.hu
Előfizethető:
HVG Zrt. terjesztési osztály: ugyfelszolgalat@hvg.hu Kiadja a HVG Kiadó Zrt, Felelős Kiadó: Szauer Péter
