A Degas-tól Banksy-ig számos művész munkáit felvonultató kétrészes tavaszi aukción március 2-án három és fél óra alatt 73 tétel kelt el, és összesen 221 millió fontot hozott a londoni Sotheby's-nek.
Az estét egy 53 tételes modern és kortárs részre osztották. A modern rész kifejezetten impresszionista műveket tartalmazott és jutalékokkal együtt 191,2 fontot ért el a 154,8 és 201 millió font közötti előzetes becsléssel szemben (a becslés jutalék nélkül értendő). A második rész, a 20 tételes kortárs „The Now” aukció 30 millió fontot ért el aukciós jutalékkal együtt a 15,6 és 22,3 millió font közötti becsléssel szemben. Az eladási arány az egész estén 88% volt és a művek mintegy 60%-ára garanciát vállaltak.
Az est sztárja egy René Magritte festmény volt, amely a belga szürrealista legdrágább aukciós művévé vált, miután 51 millió fontért kelt el. Ez az eredmény majdnem háromszorosa a művész korábbi, 20,1 millió fontos rekordjának, amelyet 2018-ban a New York-i Sotheby's aukcióján ért el.
A fények birodalma (L'empire des lumières) (1961) című műalkotás, amely az egyik legnagyobb a 17 azonos című festményből álló sorozatból, Anne-Marie Gillion Crowet – Magritte mecénásának, Pierre Crowet lányának – gyűjteményéből származik. A festmény, amely eddig még nem fordult meg aukción, a Crowet család tulajdonában állt, és 2009-től 2020-ig a brüsszeli Musée Magritte Múzeumnak adták oda hosszú távú kölcsönzésre.

A több mint 45 millió fontra becsült művet olyan marketingkampányban részesítették, amilyet ritkán látni egy londoni tavaszi árverésen: rejtélyes sziluettje a Sotheby's New Bond Street-i eladótér homlokzatán díszelgett. A licit 40 millió fontról indult, és 1 millió fontos lépcsőnkként emelkedett a háromfős licitálásban, amely nyolc percig tartott, mielőtt Alex Branczik, az ázsiai modern és kortárs területekért felelős vezető igazgató és elnök nyerte el megbízójának.
A Magritte-árverést megelőzte a The Now aukció, amelyet először New Yorkban próbáltak ki novemberben, elképesztő sikerrel, mivel az aukciósházak felismerték, hogy milyen előnyökkel jár, ha a negyedik évtizedüket alig betöltött művészek műveivel indítják az eladásokat, hogy gyors rekordokat állítsanak fel és felpezsdítsék az érdeklődést. Az Oliver Barker által irányított aukciót Rachel Jones A Slow Teething (Lassú fogzás) című, 2020-ban készült festménye nyitotta meg, amely a 50 000-70 000 font közötti becsértékkel szemben 490 000 fontot ért el.

Salman Toor Floating Bookshelf II (2017, becsérték 80.000- 120.000 font) című műve 190 000 fontért került a teremben tartózkodó licitálóhoz. A Naked Lady című 2019-es Shara Hughes-festményért folyó verseny közel 10 percig tartott, végül 1,3 millió fontért kelt el, megdöntve ezzel a művésznő aukciós rekordját.
Ez az energia azonban nem tartott ki az árverés talán legjobban várt művénél: a Cecily Brown festmény a közelmúltban Michael Xufu Huang és Federico Debernardi gyűjtők közötti botrány középpontjában állt. A harmadik fél garanciájával ellátott Faeriefeller (2018) mindössze két gyors licitet vonzott, és 2,8 millió fontért kelt el (jutalékokkal együtt), ami jelentős felárat jelent a Huang által a műért fizetett 700 000 dollárhoz képest, de jóval Brown 5,1 millió fontos aukciós rekordja alatt maradt.
Bölcs döntés volt a feltörekvő művekkel kezdeni, mivel egy rövid szünet után az árverés második fele úgy kezdődött, hogy a legtöbb mű az alsó becsérték körül kelt el, kivéve néhány kiemelkedő alkotást.

Ezek közé tartozott El Anatsui Wade in the Water (2017-21) című palackkupakos szobra, amely 1,15 millió fontot ért el (jutalékokkal együtt) a 850 000 fontos becsült összeggel szemben és David Hockney Garrowby Hill (2017) című, 6 méter széles festménye, amely a kelet-yorkshire-i tájat ábrázolja, és amely 14 millió fontot ért el a 10,5 millió fontos becsértékkel szemben.

Claude Monet hat művét kínálták, amelyek közül négy kelt el. Az első elkelt mű, a Nympheas, egy 1915 körül készült vízililiomos festmény egy japán magángyűjteményből származott, és 40 éve nem szerepelt aukción. A művet 15-20 millió fontra becsülték, és egy európai telefonos licitálónak adták el 23,2 millió fontért.
Néhány tétellel később a maradék ötöt gyors egymásutánban, kisebb sikerrel vitték el: közülük egyet visszavontak, hogy a Sotheby's májusi New York-i esti árverésén értékesítsék; egy másikat nem adtak el; egy 1897-es virágos mű 7 millió fontért került értékesítésre a 10 millió fontos alsó becsértékkel szemben; egy csendélet 1,3 millió fontot egy 1897-es tengerparti csendélet pedig közel 5 millió fontot ért el.
Forrás: The Art Newspaper
Címlapkép: A Sotheby’s Modern és Kortárs aukciója Londonban. Forrás: Sotheby’s