Szeptember 24-én nyílt meg Weiler Péter legújabb kiállítása, egy különleges budapesti helyszínen.
Weiler Péter képzőművész a Chelsea Hotel elképesztő lakóiról készült új akril festményeiből szeptember 24-én nyílt kiállítás. A helyszín a Dózsa György úti Budapestee ipari csarnok. A kiállításon a legendás hotel világhírű lakóinak speciális – VHS kamerával fotózott, aquarell papírra nyomtatott, beszkennelt, majd akrilfestékkel maszkolva vászonra festett – portréi láthatók.
A helyszín, vagyis a Budapestee Ipari csarnok, fontos eleme a kiállításnak. A képek mérete miatt nagyon lényeges szempont volt, hogy jusson elég hely számukra, és elég távolról lehessen szemlélni őket. Erre a csarnok tökéletesen alkalmas.
Mivel a nagy térben nincsenek falak, speciális, ablak szerű keretbe kerültek a képek, így testet adva a portréknak. A portrék a plafonról vannak belógatva, így jól láthatóvá válik mindkét oldaluk. Az egyik oldalon a portré, a másik oldalon a róla szóló történet.
Egy legendás hotel
Egy magyar család 1921-ben Amerikában kezd új életet. 1939-ben hitelből megvásárolnak egy épületet New Yorkban, ami az elkövetkező 40 évben sok ezer másik ember életét változtatja meg.
A manhatteni Chelsea Hotel története 1883-ban kezdődött. Már a megépülése pillanatában kimagasló volt, hiszen a maga 12 emeletével akkoriban New York legmagasabb épületének számított. Ekkor még apartmanházként működött, majd hamarosan szállodává alakították.
A művészek elég hamar rátaláltak, hiszen a 23. utca az 1900-as évek elején New York színházi negyedének számított, amelyet később váltott csak fel a Broadway. Ráadásul a városnak ez a része nagyon közel volt ahhoz a kikötőhöz, ahová a legtöbb emigráns érkezett. Így a Chelsea nagyon sok, az Újvilágban szerencsét próbáló embernek biztosította az első lakhatását.
A hotelnek természetesen magyar vonatkozása is van: a későbbi tulajdonos, David Bard, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tyukodról emigrált Amerikába 1920-ban.
Először Bronxban telepedtek le, majd David elkezdett a hotelszakmában dolgozni, és két másik magyar családdal együtt 1939-ben megvették a hotelt.
Bard nem csak társtulajdonos volt, hanem a hotel üzemeltetője is, és egy olyan közösséget kezdett el kiépíteni, ahol otthonra találtak az írók, majd később a képzőművészek, zenészek is. Előítéletektől mentesen, a maximális toleranciára épült a Chelsea Hotel koncepciója.
Már az épületet is eleve úgy tervezték, hogy művészeknek adjon otthont. A felső szinten stúdiókat alakítottak ki, hatalmas ablakokkal, olyan privát terekkel, amelyek a zavartalan alkotás nyugalmát biztosították a művészek számára. Fourier elméletének lényege az együttműködés, és ezt a funkciót támogatta a lobbi, a közös étkező, a tetőkert és a széles folyosók is, ahova a lakók ki tudtak ülni beszélgetni.
Az írók és a képzőművészek mellett a zenészek, filmrendezők is hamar otthonuknak tekintették a hotelt. Bob Dylan és Allen Ginsberg, Arthur C. Clark és Kubrick is együtt dolgoztak itt évekig. De itt lakott Jim Morrison, Dee Dee a Ramones gitárosa, és szervezett bulit a Rolling Stones is. Megszámlálhatatlan szerelmi kapcsolat született az épületben, a híres szerelmesek között volt Janis Joplin és Leonard Cohen is, aki rövid ideig Johny Mitchell-lel is együtt élt a Chelsea-ben.
De az életen túl a halálnak is teret engedett a hotel. A tetőteraszon található közös kert nem csak a performanszoknak, hanem sok művész végső nyughelyének is helyet adott.
A hotel jelenleg felújítás alatt áll, luxusszállodává alakítják át, ami tekintve a lokációját Manhattanen belül, teljesen érthető. A világ egyik legdrágább telkén áll ez az ikonikus épület, és a befektetők most már komoly pénzt akarnak keresni. Checkout van. A 250 szobából 50 olyan lakás maradt fent, amelyben tovább élhetnek a korábbi bérlők.
Címlapkép: Checkout kiállítás
