A festő dolga – a MODEM kiállításának címe egyfelől a hagyományosan erősen misztifikált műtermi munkára, azaz a mesterségbeli, „céhes” tradícióra utal, másfelől a festészet művelőjének általános szerepfelfogására kérdez rá. Mi iránt kell elköteleznie magát a festőnek? Van-e dolga még egyáltalán vagy csak dolgai vannak? Birkás Ákos határozott fordulatokkal teli gazdag művészi pályája – amely a korai fotórealista festményektől a képzőművészeti fotóhasználaton át, az absztrakt festészeten keresztül a figuratív és narratív képekig ível – többféle választ is ad ezekre a kérdésekre, hiszen ez az életmű minden erőteljes váltás dacára mindenekelőtt következetes médiumanalízis; a festészet kutatásának, a művész és az alkotás (ön)elemzésének fontos példája.
Az 1941-ben született, nemzetközileg is elismert Birkás Ákos vitathatatlanul az egyik legjelentősebb magyar képzőművész. Az első debreceni bemutatkozása a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett retrospektív kiállítása óta eltelt nyolc év műveiből áll. A mintegy nyolcvan festmény jelentős része először szerepel Magyarországon, több alkotás egyenesen a Vienna Art Fair nemzetközi vásárról érkezett a tárlatra. A barátság és a szellemi rokonság okán pedig vendégszereplők is feltűnnek a MODEM legnagyobb kiállítóterében: a holland Jan van der Pol, az osztrák Johanna Kandl és Szűcs Attila egy-egy műve kommentálja Birkás alkotásait.
Birkás Ákos: Tíz guggoló fiatal festőművész, 2012, olaj, vászon, 80×100 cm
a Knoll Galéria jóvoltából, Fotó: Tihanyi-Bakos
Birkás Ákosnak az elmúlt nyolc évben tizenkét kisebb egyéni tárlata volt budapesti, bécsi, berlini, lipcsei, párizsi és New York-i galériákban; a debreceni nagyszabású kiállítás átfogóan, három tematikus szekcióra bontva mutatja be a művész állandó dinamikában lévő legutóbbi alkotói periódusát, azokat a képeit, amelyek kezdetben sokaknak meglepetést, sőt megrökönyödést okoztak. A sajtófotókat alapul vevő, majd a kép és szöveg viszonyát boncolgató festmények; az utóbbi időszak a keresztény ikonográfiát is megidéző művei; valamint a legfrissebb, a finom festésmóddal is szakítani látszó alkotások az esztétikum és a politikum kérdéseit járják körül.
Birkás Ákos: Várakozás, 2009, olaj, vászon, 140×220 cm
Eigen+Art Galéria, a Knoll Galéria jóvoltából, Fotó: Tihanyi-Bakos
A sajtófotók a 2000-es évek közepétől kerültek Birkás munkájának középpontjába. Nem a közvetlen, offenzív médiakritika érdekelte, hanem a sajtófotó képi értelmezése, metaforikus jelentésének kibontása, az a játék, ahogy a festészet kontextusába helyezve a sajtófotó elszakad eredeti, illusztráló funkciójától, és ezáltal új rétegei szabadulnak fel. A sajtófotó-áradatból olyanokat választott ki, amelyek ugyan nem Magyarországról szólnak, de átvitt értelemben nagyon is vonatkoznak az itteni helyzetre, illetve sajátjára is. Birkás néhány éve szövegeket is kapcsol a sajtófotó alapú képeihez, ezzel is változtatva a kép értelmezésén. Gyakran nincs összefüggés a kép és címe között, 2011-ben például a bécsi kiállításon az összes munkájának Malevics képcímeket adott. Később a szövegek – idézetek kortárs filozófusok munkáiból – magukon a festményeken jelentek meg.
Birkás Ákos: Fehér négyzet, 2009, olaj, vászon, 160×240 cm
a Knoll Galéria jóvoltából, Fotó: Tihanyi-Bakos
A kora keresztény szentekre utaló alkotásai érzékenyen reagálnak a társas létezést érintő aktuális jelenségekre, arra a világra, amelyben felértékelődnek a személyes kapcsolatok, és a kisebbségi csoportoknak harcot kell folytatniuk életlehetőségeikért. Az elmúlt időszakban – ahogy ő megfogalmazza – egy „nehézkesebb, rágódóbb” festői nyelvet szeretne kialakítani. A kisebb méretű, sötétebb tónusú munkáiról eltűnt az a transzparens, könnyed, elegáns festésmód, amely korábbi képeit jellemezte. Az újabb alkotásaival olyan emberi érzékenységet szeretne megjeleníteni, amely szemben áll a leegyszerűsítő agresszióval.
Kurátor: Kukla Krisztián
A festő dolga. Birkás Ákos (2006 – 2014) című kiállítás 2015. február 8-ig tekinthető meg a MODEM második emeleti kiállítóterében.
