Az Arts Economics, az Art Basel és a svájci gigabank, az UBS által támogatott, a globális műgyűjtésről szóló legfrissebb jelentéséből kiderül, mennyit költenek a szupergazdagok műtárgyvásárlásra.
Az Art Economics műtárgypiaci elemző cég évente megjelenő globális összefoglalója, az Art Market Report hosszabb ideje a legfontosabb és legátfogóbb elemzés a nemzetközi műtárgypiac aktuális állapotáról és trendjeiről. A cég idén már a piac vásárlói oldalának, azaz a gyűjtőknek is önálló jelentést szentel. Persze a gyűjtők sok milliós táborát nem tudják lefedni, de mint ahogy a kínálati oldalon is átlátható mennyiségű a piacot valójában mozgató aukciósház, galéria és vásár, úgy a keresleti oldalnak is megvannak a meghatározó, tevékenységükkel általánosabb következtetések levonására is módot adó szereplői, így az aktuális tendenciák nyomon követéséhez elég az ő vásárlói szokásaikat, illetve azok változását figyelemmel kísérni. A műtárgyvásárlásra legtöbbet költők a több mint egymillió dollárnyi likvid, szabadon befektethető vagyonnal rendelkezők, a HNWI-k (High Net Worth Individuals) közül kerülnek ki, így a jelentés is velük foglalkozik. Az Art Economics kérdőíves felméréssel több mint 3600 HNWI „piaci mozgását” követte nyomon 2023-ban és 2024 első felében. A megkérdezettek összesen 14 országban tevékenykednek, lefedve a legfontosabb műpiacokat Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában.
A 2023-at és az idei év első félévét jellemző általános trendek – elsősorban a műtárgypiaci forgalom, ha nem is pánikra okot adó, de jelentős visszaesése – már eddig is ismertek voltak, a mostani jelentés azonban számos olyan megállapításra jutott, melyek értelmezik, esetenként árnyalják a kialakult helyzetet, így komoly segítséget jelenthetnek a műkereskedők stratégiájának kialakításához a következő időszakra.
Kezdjük mindjárt a legfontosabbal, ami a piac számára egyszerre jó és rossz hír: a legtehetősebb műgyűjtők ebben a nehéz időszakban sem vásároltak kevesebbet – csak éppen kevesebbért. Azaz továbbra sem mondtak le új műtárgyak beszerzéséről, de befektetésre szánt pénzük kisebb hányadát költötték erre. Konkrét számokban: ilyen kiadásaik 32%-kal, átlagosan 363.905 dollárra csökkentek. Ugyanakkor a költések medián átlaga, azaz az az összeg, melynél ugyanannyian költöttek többet, mint ahányan kevesebbet, 2022-ben és 2023-ban nagyon hasonlóan alakult – 50.165, illetve 50.000 dollár. Hasonló az idei első félévi szám is – 25.555 dollár –, ami a visszaesés megállására enged következtetni. Ez már érződik a gyűjtők hangulatán is: míg tavaly év végén 77%-uk, az idei első félév végén már 91%-uk tekintett pozitív várakozással a következő időszak elé. Az viszont már nem derül ki az összefoglalóból, hogy az alacsonyabb költéshez spórolási szándék, a befektetési portfolió átalakítása vezetett, vagy inkább a magasabb árfekvésű tételek hiánya. A forgalmi összefoglalókból ugyanakkor tudjuk, hogy az utóbbi másfél évben valóban hiány volt a magas, 10 millió dollár feletti tételekből, azaz a gyűjtők, ha akartak, sem tudtak volna túl sok ilyen művet vásárolni. Most már csak az a kérdés marad nyitva, hogy akartak volna-e…. Az mindenesetre intő jel, hogy 2022-ben a HNWI-k befektetéseiben még 24% volt a műtárgyak aránya, 2024-ben már csak 15%.
A legszorgalmasabban a kínai milliárdosok vásároltak az elmúlt másfél évben; az ő költéseik medián átlaga 97.000 dollár, azaz a globális átlag csaknem kétszerese volt.
A műtárgyvásárlás helyére vonatkozó kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy a tárgyalt időszakban jelentősen – két év alatt 50-ről 70%-ra – bővült a helyben történt beszerzések aránya. Ebben a gyűjtők környezettudatosabb magatartása, a gyorsan dráguló és a zsúfoltság miatt gyakran kényelmetlen utazásoktól való tartózkodás éppúgy szerepet játszhatott, mint az, hogy a vásárok, az aukciósházak és a nagyobb nemzetközi galériák egyre kiterjedtebb hálózattal rendelkeznek, azaz „házhoz viszik” a műtárgyakat.
A műtárgypiacra újabban belépett kereskedők számára jó hír, hogy a megkérdezett gyűjtők általában több csatornán keresztül szerzik be a műtárgyakat és szívesen próbálnak ki új piaci szereplőket is. Galériákban (törzshelyükön, vásári standjaikon és/vagy online platformjaikon) 95%-uk, aukciósházaknál 67%-uk vásárolt. 88%-uk szerzett be műtárgyat olyan kereskedőtől is, akinél korábban még sohasem vásárolt. A vásárok a többség számára továbbra is fontos szerepet játszanak, de egyre inkább a tájékozódás, a kapcsolatépítés terepeként; a vásári eladások jelentős részéről már a rendezvény előtt megszületik a megállapodás a gyűjtő és a kiállító galéria között. Az online értékesítés a pandémia alatt járt csúcsra, de azóta is fontos maradt: a megkérdezettek 72%-a vásárolt már úgy, hogy a „deal” előtt nem látta élőben a kiszemelt tárgyat. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy ma a leggazdagabb gyűjtők is fokozott érdeklődéssel fordulnak a kisebb értékű, pl. papíralapú munkák, vagy ezen belül akár a sokszorosított grafikák felé. Ez pozitív jelenség, felértékeli az említett kategóriákban születő munkákat, de azt a jelentés is leszögezi, hogy azért továbbra is az „olaj/vászon a császár”. A hagyományos műfajok dominanciáját jelzi, hogy a következő 12 hónapban festményvásárlást szinte minden gyűjtő tervez (91%), a szobroknál ez az arány már csak 61%, a papíralapú műveknél 55%, a fotóknál 40%, míg a nyomatoknál 25%. A sor végén az installációk (12%), a filmek és videók (11%), valamint a digitális alkotások (6%) állnak.
A dokumentum talán legizgalmasabb fejezete a gyűjtők különböző nemzedékeinek vásárlásait vizsgálva megállapítja, hogy a forgalom általános visszaesése leginkább a millenniumi nemzedék, azaz a fiatal, 1981-96 között született gyűjtők számlájára írandó, akik tavaly feleannyit költöttek műtárgyra, mint egy évvel korábban. Igaz, 2022 – különösen a felső árszegmensben – egészen kiemelkedő év volt e korosztály számára; a hatalmas ingadozások a spekulációs célú vásárlások nagy arányát jelezhetik. Fordított a helyzet az előttük járó X nemzedéknél. Az 1965-80 között születetteknél a műtárgyvásárlásra fordított összeg az általános trenddel szembe menve nem csökkent, sőt, 3%-kal még bővült is. 578 ezer dollárral ennél a korosztálynál a legmagasabb az átlagos költés is. Ez az összeg a millenniumi nemzedéknél „csak” 395 ezer dollár, ami még így is jóval meghaladja az idősebb baby boomer nemzedék és a legfiatalabb, a Z generáció költéseit.
A fiatalabb művésznemzedékek és az őket képviselő galériák számára jó hír, hogy a HNWI gyűjtők a műtárgyvásárlásra szánt pénz növekvő részét, valamivel több mint felét fiatal, feltörekvő művészek alkotásaira adták ki – ennek a másik oldalon a karrierjük delénél tartó és a már igazán befutott művészek voltak a kárvallottjai.
A vásárlásoknál az elmúlt másfél esztendőben is jól kimutatható volt a női alkotók iránti érdeklődés évek óta tapasztalt erősödése. Utóbbiak aránya az új beszerzésekben a 2018 évi 33%-ról az idei első félévre már 44%-ra nőtt, sőt, a 10 millió dollár feletti összeget költők esetében már az 50%-ot is meghaladta.
A számítások szerint a következő két évtized a generációváltás miatt a történelem eddigi legnagyobb vagyontranszferének időszaka lesz, amiben természetesen a műtárgyakban felhalmozott vagyon is jelentős szeletet képvisel. Ennek egy részéből lehet adomány – múzeumoknak, jótékonysági szervezeteknek –, más része viszont az örökösökhöz kerül. Ezért a felmérésben résztvevő gyűjtőket arról is megkérdezték, van-e már most kollekciójuknak örökölt része, illetve általában, mik a terveik az örökséggel.
A HNWI-k 91%-a ma is rendelkezik már örökölt műtárgyakkal és 72%-uk meg is kívánja tartani azokat. Az eladást tervezők általában nem a változó gyűjtési, esztétikai preferenciákat jelölték meg okként, hanem gyakorlati megfontolásokat, például a helyhiányt vagy azt, hogy az értékesítésből fedezik az örökösödési adót. 43%-uk szeretné, ha gyermekeik vinnék tovább a gyűjteményt. A kérdésekre adott válaszokból a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy a generációk között kétségkívül meglévő ízlésbeli különbségeket gyakran túlértékelik, ilyen okokból nem fogja kezelhetetlen mennyiségű műtárgy elárasztani a piacot.
A jelentés arról is megkérdezte a gyűjtőket, mi az, ami a gyűjtéssel kapcsolatban a leginkább aggodalommal tölti el őket. A legtöbben, 69%, talán kissé meglepő módon a vásárok költségeit és a kis- és közepes méretű galériák nyereségessé tételének nehézségeit jelölték meg. 62%-ot „kapott” az online tárolt személyes és pénzügyi adatok biztonsága – ebben a magas említési arányban minden bizonnyal a Christie’s elleni tavaszi kibertámadás is szerepet játszott. A műtárgypiac transzparenciájával kapcsolatos aggályokat a válaszadók 60%-a említette. A legfőbb gondok közé tartozik még többek között a művészetek elégtelen támogatása, a művészeti vásárok növekvő száma és ennek hatása a minőségre, továbbá a mesterséges intelligencia hatása a művészi kreativitásra és kvalitásra. Az ingyenesen letölthető jelentés számos további érdekes információval és statisztikával segíti a műkereskedelem munkáját.
Itt jegyezzük meg, hogy a hazai műgyűjtők vásárlási szokásairól is készült egy friss felmérés, melynek eredményeit a műtárgy.com VI. Műtárgybefektetési Konferenciáján mutatják be november 7-én.
Szerző: műtárgy.com
Címlapkép: A Thaddaeus Ropac standja az idei Frieze Seoul-on. A Frieze jóvoltából
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
