Mi alapján döntenek a világ legismertebb gyűjtői a műtárgyvásárlásaiknál?

A személyes megérzésektől az értékmegőrzésig: 12 gyűjtő osztja meg azokat a szempontokat, amelyek befolyásolják döntéseiket a műtárgyvásárlásnál.

A gyűjtők számára a műalkotások megszerzése ritkán szól csupán az adott tárgyról – sokkal inkább a kontextusról és a kapcsolódásról. Legyen szó feltörekvő alkotókról, történelmi jelentőségről vagy mélyen személyes narratívákról, a gyűjtők nemcsak saját környezetüket formálják erőforrásaikkal, hanem a szélesebb kulturális világot is.

A Cultured magazinban művészek, mecénások és lelkes művészetkedvelők osztották meg, hogy mi ösztönzi őket gyűjteményük bővítésére. Néhányan, mint például Carol Cole Levin, az örökségépítésre összpontosítanak, hogy biztosítsák gyűjteményeik intézményekbe kerülését ahelyett, hogy azok a piacra kerülnének. Maryam Eisler számára a kapcsolatok a legfontosabbak – a Londonban élő fotós és mecénás gyakran szoros barátságokat alakít ki az általa gyűjtött művek alkotóival. Az olyan művészek számára, mint KAWS, a gyűjtemény egyfajta kutatókönyvtárként működik, amely lehetőséget biztosít a művészet fejlődésének tanulmányozására.

Bár a nézőpontok eltérnek, egy dolog egyértelmű: a gyűjtés ugyanannyira szól az intuícióról, mint a tudományos vizsgálódásról – a szenvedély és megőrzés közötti dinamikus egyensúlyról. Az alábbiakban neves gyűjtők osztják meg, mi vezérli őket abban, hogy felfedezzék, együtt éljenek és támogassák azokat a művészeti alkotásokat, amelyek megérintik őket.

Carol Cole Levin

„Már nem bővítem a gyűjteményemet. Jelenleg azon dolgozom, hogy a gyűjtemény darabjait múzeumokban helyezzem el. Soha nem adtam el egyetlen művet sem a gyűjteményemből – a gyűjtés mindig is a saját művészi gyakorlatom része volt. Egyik művet sem befektetésként vásároltam, mindegyiknek van lelke, ezért nagyon megfontolom hová kerüljenek.”

Carol Cole Levin portréja a műtermében, műveivel. Balról jobbra: Mother Earth, 2008; The Grand Nanny, 2015; és When the Saint Goes Marching In, 1996. Fotó: Carolyn de Berry, Cole Levin jóvoltából.

Mario Russo és Jim Abrams

„Ez talán általánosnak hangzik, de az elsődleges szempont az, hogy szeretjük-e a művet, valamint a művész munkásságát általában, és hogy illeszkedik-e a gyűjteményünk többi darabjához. Emellett fontos tényező, hogy fizikailag elfér-e az otthonunkban.”

Jim Abrams és Mario Russo Karin Gulbran (balra) és Evan Holloway (jobbra) műveivel. Fotó: Jenna Garrett, Abrams és Russo jóvoltából.

Chad Leat

„Először is olyan műveket szeretek vásárolni, amelyeket vizuálisan és intellektuálisan is élvezek. Sok LMBTQ+ művész munkája megtalálható a gyűjteményemben, de a válogatásomat nem ez határozza meg. Olyan művészeket szeretek támogatni, akikkel találkoztam, vagy akik érdekes és inspiráló gondolatokat osztanak meg.”

Ched Leat otthonában, az alábbi művekkel: Roni Horn’s Key and cue no. 1392 (Hope Is A Strange Invention), 1994; John Giorno I WANT TO CUM IN YOUR HEART, 2015; és Hanne Darboventől a Dostojewski, Monat Januar, 1990. Fotó: Sean Davidson, Leat jóvoltából.

Barbara Berger

„A legfontosabb számomra, hogy olyan műveket találjak, amelyek új perspektívát kínálnak, vagy olyasmit tanítanak nekem, amit eddig nem tudtam. A gyűjteményünk bővítése során gyakorlati tényezőket is figyelembe veszek, például a rendelkezésre álló falfelületet és a költségvetést, mivel nem szeretem raktárban tárolni a műalkotásokat.”

Barbara Berger. A falon, balról jobbra: Tàpies, Blanc sobre negre IV, 1999; Dadamaino, Volume, 1960; Christopher Wool, Cím nélkül (D200), 2003. Szobor: Brian Rochefort, Oblivion, 2023. Barbara Berger jóvoltából.

KAWS

„A gyűjteményemre könyvtárként tekintek, amelyet arra használok, hogy mélyebben megismerjem azokat a művészeket és műveket, amelyek érdekelnek. Néha egy mű megszerzése lehetőséget ad arra, hogy egy művész munkáit egymás mellé helyezzem és tanulmányozzam a fejlődésüket az idő múlásával. Például Peter Saul munkái az évek során sokat változtak, és izgalmas egymás mellé helyezni a különböző korszakokból származó alkotásait. Egy mű birtoklása és az otthonodban való jelenléte teljesen más élmény, mint egy múzeumban látni azt. Az idő múlásával a művel való kapcsolatod is változik – néha egy alkotás jelentése mélyebbé válik, máskor pedig elveszít valamit.”

Brian Donnelly brooklyni stúdiójában. Donnelly jóvoltából.

Christian Levett

„A gyűjteményen belül is szeretek gyűjteményeket létrehozni a rendezettség jegyében. Így a gyűjtés olyan, mint egy puzzle, amely még ha soha nem is készül el teljesen, egy megelégedést keltő folyamat. A gyűjtésben továbbá fontos szempontok az érzelemkeltés, a kompozíció, a színvilág, az állapot, a származás és az ár.”

Christian Levett otthonában, Grace Hartigan Two Women (1954) című művével. Levett jóvoltából.

Maryam Eisler

„A művészekkel való kapcsolatom az elsődleges szempont, amikor bővítem a gyűjteményemet. Időt fordítok a kutatásra és a művészek személyes megismerésére, és gyakran szoros barátságokat alakítok ki velük.”

Maryam Eisler otthonában, Montauk Cowboy (2024) című fotója előtt. Jobbra: Allie McGhee, Red Mask, 2018. Eisler jóvoltából.

Carol Schuster

„Számomra három tényező fontos, amikor egy műalkotás megszerzését fontolgatom: Szeretem? Tudok vele együtt élni? Megengedhetem magamnak? Ennyire egyszerű.”

Carol Schuster New York-i otthonában. Schuster jóvoltából

Abigail Turin

„Nemrégiben örököltem néhány darabot a szüleim gyűjteményéből, és ez izgalmas új párosításokat eredményezett különböző korszakok és kultúrák között. Amikor a házunk felújítása után visszaköltöztünk, a szüleim gyűjteményéből egy Manuel Neri bronzfejet helyeztünk el egy Richard Prince festmény mellett, amelyet 2008-ban vásároltunk. Ez a váratlan kombináció az új installáció egyik csúcspontja lett számomra, és arra inspirált, hogy más művek között is hasonló párbeszédeket keressek.”

Abigail Turin, Tauba Auerbach Grain Mandlebrot Quartet (Ventrella Variation, 2018) című művével. Fotó: Yoshihiro Makino, Turin jóvoltából.

Morgan Stewart McGraw

„Azonnal tudom, ha egy műalkotás nekem való – ezt a belső megérzésem alapján érzem. Nem vesztegetem az időt. Pontosan tudom, mit akarok vagy mit nem akarok, és ez teszi a gyűjtési folyamatot igazán élvezetessé. Száz darabot is megnézünk, de csak néhányhoz vonzódunk – és azok a következő héten már az otthonunkban vannak!”

Morgan Stewart McGraw Beverly Hills-i otthonában, Ron Gorchov MIGRATION (1990), című művével. Fotó: Yoshihiro Makino.

Jeongho Nam

„Természetesen nekem is voltak hibáim a gyűjtői utam során. A legnagyobb kezdeti tévedésem az volt, hogy olyan darabokat választottam, amelyek vizuálisan megfogtak, akárcsak mint a szerelem első látásra. Ez az érzelmi impulzus lehet, hogy kezdetben kielégítő volt, de hosszú távon nem tudtam fenntartani a kötődést. A gyűjtés sokkal mélyebb élménnyé vált számomra, amikor olyan művészek alkotásait kezdtem el gyűjteni, akiknek a folyamatos művészi fejlődése rezonál a saját érzékenységemmel.”