A műtárgyakkal való kereskedelem nem újkeletű, csupán a kereskedelem módja változik az idő előrehaladtával. Míg évszázadokkal ezelőtt a műtárgyakat a piacokon, magánúton cserélték vagy értékesítették, addig ma számos galéria, aukciósház is a vásárlók rendelkezésére áll. Egyre szélesebb körben elfogadott álláspont, miszerint a műtárgy befektetési eszközként is értelmezhető. Napjainkban a Művészetnek van-e materiális értéke kérdés helyett helyesebb feltenni a Mekkora a művészet materiális értéke kérdést.
A műtárgy befektetési eszköz mivoltát többek között alátámasztja a globális műkincspiac mérete is: 2017-ben a műkincspiac 63,7 milliárd dollár árbevételt számolt, amely a 2016-os értékhez képest 12% emelkedést jelent. Emellett a szupergazdagok (UHNWI – Ultra High Net Worth Individuals) köre is 3,2%-kal növekedett az adott időszakban, akik körében a legkedveltebb tevékenységek között szerepel a műkincs vásárlás. A Knight Frank által összeállított Wealth Report-ban a megkérdezett vagyonkezelők 47%-a a luxusbefektetésekre irányuló kereslet növekedéséről számolt be. Ezek a tényezők jelentős szerepet játszanak a műtárgypiac növekedésében.
A műtárgyak árát és árváltozását nehéz nyomon követni: a galériák és a magán úton történő vásárlások adatai legtöbbször nem elérhetők, így a megbízható adatforrást a nyilvános aukciók jelentik. A többször eladott műtárgyak két eladás közötti árváltozása hozamként értelmezhető. A Mei Moses művészeti index az S&P500, mint klasszikus pénzügyi befektetés hozamát hasonlítja össze aukciós újraeladásokkal (2016-ban a Sotheby's vásárolta meg az Indexet). A nyolc művészeti kategóriát megkülönböztető adatbázis mára több, mint 45.000 aukciókon ismételten eladott műtárgy adatait tartalmazza. Az összehasonlításból kiderül, hogy a műtárgyak hozamai képesek tartani a versenyt a pénzügyi piac hozamaival. Egyes időszakokban a Mei Moses által nyilvántartott aukciós hozamok túlteljesítették az S&P500 hozamait.
A Mei Moses World All Art indexe alapján látható, hogy a műkincspiac és a pénzügyi piac – évtizedek léptékét vizsgálva – nagyságrendben együtt mozog. A műtárgy alapvetően egy értékálló, a pénzügyi termékekhez képest azonban kevésbé likvid befektetés. Két, már az 1980-as években a műtárgyak árváltozását kutató tanulmány különbözőképpen érvel az árváltozás okát tekintve. Baumol 1986-ban írt cikke szerint az árak a művészeti piacon véletlenszerűen alakulnak. A kiszámíthatatlan befektetői magatartás még kevésbé teszi előrejelezhetővé az árakat. Így szerinte nincs a műkincspiacon értelmezhető stabil árszínvonal. Frey és Pommerehne 1989-es cikke szerint a műtárgyak ára a klasszikus piaci erők – a kereslet és a kínálat hatására alakul ki. A szerzőpáros már ezen korai tanulmányban megállapítja, hogy a műtárgy hozam termelésére képes, így értelmezhető befektetési eszközként. Egyes befektetők a műtárgyakat pénzügyi portfóliójuk részeként tartják számon, ez szintén erősíti a műtárgypiac és a pénzügyi piac kapcsolatát. A '80-as évek óta számos további kutatás erősítette meg a műtárgybefektetés eszköz mivoltát.
Egyre nagyobb igény merül fel a vagyonkezelésben is a porfóliók műtárgyakkal való diverzifikálására. Egyes nagyvállalatok is nagyobb figyelmet fordítanak a műkincsek iránt: a Deutsche Bank vállalati gyűjteménye mára körülbelül 57.000 műtárgyat számlál, a UBS aktív kulturális tevékenységgel, műtárgyvásárlással támogatja a kortárs művészetet és gazdagítja több mint 30.000 műtárgyból álló gyűjteményét. Magyarországon a műtárgy.com 2019-ben indította el műtárgybefektetési tanácsadását, amelynek keretében az általa nyilvántartott 50 ezer tételes aukciós adatbázisból kinyert adatokkal, és a kiválasztott művészek ár-elemzésével támogatja a befektetői döntéseket.
Ezek a trendek a műalkotások napjainkban egyre hangsúlyosabbá váló pénzügyi jelentőségére mutatnak rá. A művészet megítélésekor az esztétika, a mondanivaló továbbra is a legfontosabb szerepet töltik be, ugyanakkor a műtárgy pénzügyi szempontból való vizsgálata is kiemelkedő fontosságú. A műtárgy befektetési eszközként való értelmezése teljességgel megalapozottá vált.
-20190320.jpg "Műtárgy,")
Szerző: Csáji Anna / műtárgy.com
A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem és a svájci St. Gallen Egyetem pénzügy és management mesterszakjain duális képzésben vett részt. Diplomát 2019. márciusában szerzett. Az egyetem utolsó két félévben a magyar aukciós piac kutatására specializálódott.
