Kaszás Gábor – Kalauz a modern magyar képzőművészethez

Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a populáris kultúrában is. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem. Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a két fiú és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének. Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál. Jelen, második, kibővített kiadás számára Pierre Vasarely a mából visszatekintve összefoglalta azokat az eseményeket, melyeket az 2019-es kiadásban nem említett, és azokat, melyek annak megjelenése óta történtek. Fordította (az Epilógussal bezárólag): Vígh Árpád. Az Utószót és a Függeléket Halápi Blanka fordításának átdolgozásával Jeney Zoltán és Balogh Endre készítette. Szaklektor (az Utószó és a Függelék kivételével): Kárpáti Kata. Szerkesztette: Balogh Endre. Olvasószerkesztő: L. Varga Péter. A borítót Szalay Miklós készítette Willy Maywald fotójának felhasználásával. A borító és a hátsó fül fotóit Pierre Vasarely bocsátotta a magyar kiadás rendelkezésére.

Petrányi Zsolt több évtizedes, intézmények élén, itthoni és külföldi műtermekben szerzett tapasztalatait osztja meg velünk, és ami igazán üdítő ebben a műfajban: személyes emlékei, gyerekkori élményei is szóba kerülnek. Nyolc kérdést járunk körül vele, miközben a hazai és a nemzetközi színtér számára fontos képzőművészeinek alkotásait elemzi, mesél velük kapcsolatos történeteket, helyezi őket az ennek nyomán már könnyebben átlátható összefüggésrendszerbe. Azt is megtudhatjuk miért fontos, hogy melyik művész milyen műfajban alkot, milyen anyagot, milyen kifejezésformát választ, hogy ennek jelentősége van, sőt, leginkább ennek átgondolásával lehet megkísérelni az értelmezést. Ami pedig azért fontos, mert általában a saját gondolatmeneteket végigjárva jutunk el ahhoz, hogy joggal nevezhessük magunkat műélvezőnek. Vagyis, hogy valós örömöt okozzon a kiállításra járás, és a velünk egy korban élők kreatív energiái minket is feltöltsenek!