Az elmúlt hetek árverésein is született néhány kiemelkedő eredmény, de a legfontosabb fejlemény a kortárs művek piacának erőteljes élénkülése volt, derül ki a műtárgy.com összefoglalójából.
Néhány kisebb árverés ugyan még hátravan a tavaszi szezonból, ezek azonban nagyságrendjüknél fogva már nem változtathatnak a kialakult összképen. Míg a beszámolók általában a kiemelkedő leütésekről, esetleg a váratlanul beragadt csúcstételekről szólnak, az idei izgalmakat inkább néhány piaci fejlemény okozta.
Első helyen a kortárs munkák kínálatának jelentős bővülése említendő, amivel nagyjából-egészében a kereslet is lépést tartott. Eldőlni látszik az idehaza éveken keresztül zajlott terméketlen vita arról, van-e, legyen-e helye a kortárs műveknek, ezen belül elsősorban az élő művészek alkotásainak az aukciós piacon. Erre csak igen lehet a válasz; s ha az valóban nem is túl szerencsés, hogy időnként még festékszagú alkotások pályája is aukciókon indul, a másodlagos piacnak nélkülözhetetlen csatornája az árverés. Idén tavasszal valamennyi kortárs témában érdekelt árverőház színre lépett és körük bővült is: a már 20 éves múltra visszatekintő Godot Galéria most először rendezett aukciót, kínálatában gondosan vegyítve befutott mesterek és ígéretes fiatalok munkáit. Ennél is nagyobb visszhangja volt annak, hogy a két vezető képzőművészeti aukciósház egyike, az eddig jobbára a klasszikus modernekre összpontosító Virág Judit Galéria első ízben jelentkezett nagyobb, több tucat tételt felvonultató kortárs kínálattal, s hogy nem egyszeri kalandról van szó, azt jelzi a katalógusuk által beharangozott őszi, kizárólag háború utáni és kortárs műveknek szentelt aukciójuk).
A kortárs árveréseken a magyar neoavantgárd kiemelkedő alkotói, a szentendrei Vajda Lajos Stúdióból indult mesterek és a Pécsi Műhely tagjainak munkáiból volt a legnagyobb a kínálat. Tíz olyan, jelenleg is aktív alkotót találtunk, akiktől májusban élő aukciókon – azaz az online árveréseket figyelmen kívül hagyva – legalább öt tétel került kalapács alá. Az ő szereplésüket táblázatban foglaltuk össze, ami érdekes információkkal szolgál, ugyanakkor arra nem alkalmas, hogy az érintett művészek árszínvonalára, illetve áraik egymáshoz való viszonyára messzemenő következtetéseket vonjunk le, hiszen lehet, hogy néhány művésztől igen jelentős munkákra, míg másoktól inkább kisebb művekre lehetett licitálni. Annyi bizonyos, hogy a legnagyobb siker Nádler István szereplését kísérte, hiszen egyrészt ő hozta az élő művészek kategóriájában a szezon legmagasabb árát, másrészt az aukciókon gyakran felbukkanók közül ő az egyetlen, akinek valamennyi munkája elkelt.
A legnagyobb forgalom és a legmagasabb árak azért továbbra is a klasszikus modern művek piacát jellemzik. Ugyanakkor jól látszik, hogy a csúcsművek ritkulnak; ami mégis piacra került ebben a kategóriában, arra valósággal rávetették magukat a gyűjtők; a vezető tétel a Virág Judit Galériában és a Kieselbach Galériában is becsértékénél magasabb áron kelt el. Különösen emlékezetes Dénes Valéria Bruges című, a fauvizmus és a kubizmus szintéziseként született nagyszerű munkájának szereplése; a festmény nemcsak a szezon legmagasabb áráért váltott tulajdonost, de alaposan megjavította a magyar nőművészek hazai aukciókon elért rekordárát is, először lépve át a százmilliós határt.
A toplistán amúgy csak a megszokott neveket találjuk, de megjegyzendő, hogy az aukciókon talán leggyakrabban felbukkanó két mestertől, Kádár Bélától és Scheiber Hugótól ritkán találkozni ilyen nagyszerű munkákkal. Míg a Virág Judit Galéria, mint említettük, a XX. század második felére fordított nagyobb figyelemmel reagál a csúcsművek ritkuló kínálatára, a Kieselbach korábban kevéssé vagy alig ismert, kvalitásos mesterekkel bővíti a választékot. A gyűjtők ebben is partnerek: Szín György vagy Színes Elemér munkái például többmillió forintért keltek el. S ha már a két legnagyobb háznál tartunk: egyszerre mutatkoztak be náluk árverésvezetőként – sikerrel – az alapítók gyermekei, ami minden bizonnyal jelzés a nagyvilág felé a közeledő nemzedékváltásról vagy legalábbis komoly feladatok fokozottabb átvételéről.
Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik régi mesterek kiemelkedő munkáit akarják értékesíteni. Ezek gyűjtőköre szűk, a több tízmilliós tételeket megfizetni tudóké még szűkebb, külföldi érdeklődőkkel pedig rendszerint nem bővíthető a kör e képek többségének védettsége miatt. Most a Nagyházi Galéria dobott piacra több ilyen tételt, de a fenti okok miatt nem talált rájuk vevőt.
Aki figyelmesen követte a kialakult árakat, ezúttal is könnyen találhatott olyan alkotókat, akik iránt az árakban is kifejezésre jutó növekvő érdeklődés tapasztalható az utóbbi időkben; példaként említhetjük Balázs Jánost, Czene Bélát, Gellér B. Istvánt, az élő művészek közül Pinczehelyi Sándort, efZámbó Istvánt vagy Nagy Kriszta X-T-t.
Zsolnay kerámiák iránt továbbra is igen nagy a kereslet. A most kalapács alá került darabok túlnyomó többsége is elkelt, rendszerint komoly licitemelkedések után. E piacon a Virág Judit Galéria mellett a BÁV is egyre komolyabb szerepet játszik; a két legdrágább tétel ezúttal az utóbbi házból került ki.
A szobor továbbra is a nehéz műfajok közé tartozik, de legalább akadt néhány bátorító példa: Vedres Márk Emberpárjának árát a licitálók a kikiáltási ár háromszorosára tornázták fel a Virág Judit Galériánál, Simay Imre mészkő állatfigurája pedig kezdőárának csaknem négyszereséig, 700 ezer forintig jutott a BÁV-nál.
A tavaszi szezon legmagasabb áron elkelt tételeit és néhány műtárgykategória legjobb árait az alábbi táblázatban foglaltuk össze. (Az árak az aukciósházak jutaléka nélkül értendők.)
